30 éves a Kapu!

Az egyik legrégebbi mai folyóirat, igaz?

Brády Zoltán:
- A rendszerváltás utáni Magyarországon ennyi ideje nincs a miénkén kívül folyóirat, amely folyamatosan jelent volna meg. Amikor megalakultunk, akkor még kommunizmus volt, a Kádár-rendszer, de a lap indítása – ennek ellenére mégis – rendkívül lezser volt. A parlamenti folyosón Grósz Károllyal és Berecz Jánossal találkoztam, akik elmélyülten beszélgettek. Mivel mindkettőjüket jól ismertem személyesen, odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy csinálhatnék-e végre már egy független folyóiratot, mert ez használna az ország imázsának! És akkor Berecz legyintett: csináld!

  • Ez mikor volt?

Brády Zoltán:
1988-ban. De kellett a Lapkiadó Vállalat engedélye, ami nekem akkor még nem volt meg. Ezért bementem Siklósi Norberthez, aki amellett, hogy munkásőr volt, egy nagyon vagány bolsevik volt. Isten nyugosztalja! Ő azért szeretett engem, mert az Új Tükörnek mindig felnyomtam a példányszámát, ha volt ott egy-egy riport-sorozatom. És akkor már számított a pénz! Egy nap alatt elintézték a formaságokat. Az MSZMP KB Propaganda Osztályának a vezetője, Lakatos Ernő a folyosón megvárt, bevitték, aláírta – kész volt a lap! Közben Krausz Tivadar és a többi tanítványom összeszedett minden kéziratot, megmondtam, hogy kitől kell kérjenek. Három nap alatt kész voltunk. Elmentem a nyomdába és mint báró Csekonics azt mondtam, hogy 100 000 példányban kérem. Azt mondták, hatalmas lesz a nyomda-számla. Kérdezem: mennyi idő alatt kell kifizetni? Nyolc nap. És akkor a Lapterjesztő Vállalatot is felkerestem, ahol elmondtam, hogy ez egy új, független folyóirat. Ha a nyomda kihozza, mennyi idő alatt kell kifizetni? Azt mondták: 8-9 nap. Rendben – válaszoltam. Ha nem kelt volna el belőle egy sem, akkor alighanem az adósok börtönében végzem, viszont a Lapker pontosan fizetett, így időben ki tudtam fizetni a nyomdát. Egy epizód. Az akkor 20 éves Krausz Tivadarral ünnepelni mentünk volna, de nem volt egy vasunk sem. Ezért kértem a nyomdából vagy 2-3 köteggel a Kapuból. És Krausz Tivadar az aluljáróban itt a Blaha Lujza téren elkezdte árulni a lapot, mire a rendőrök odarohantak, de mivel látták, hogy az MSZMP nyomdájából került ki, én pedig elmondtam nekik, hogy van minden, nemcsak lapengedély. Egy óra alatt elkapkodták a lapot, így meg is tudunk vacsorázni tisztességesen!

Már az első számban lehoztam az 1956-ban kivégzettek névsorát. Mint utólag megtudtam: Kádár elvtárs elolvasta és állítólag igencsak megzavarodott attól, hogy kiket végeztetett ki! Szabadkozott ugyan, hogy az elrendelők a szovjetek voltak, tehát így indultunk és azzal, hogy – nekem ez mindig elvem volt – ha rámegyünk egy hídra, akkor meg kell terhelni! Végül is nem lett belőle szörnyű botrány, hogy a kivégzettek névsorát közreadtam és emlékszem, pedig több mint százezer példányt nyomtattam belőle. Mivel a pártitkárok kötegekkel vásárolták és elégették, még így is fénymásolatban kellett terjeszteni.

  • Ez azért üzleti vállalkozásnak sem volt rossz!

Brády Zoltán:
Bizony! És nem volt áfa és adó sem! Olyan szép honoráriumokat fizettem, hogy csak úgy lestek! Ez pedig még több szerzőt vonzott! Úgyhogy jobbnál jobb írások érkeztek. És sajnos, most, hogy harminc évesek vagyunk, a helyzet némileg más, de most is 79-et fogadtam el a 300 kéziratból! Egyetlen független lapként változatlanul lehozunk minden írást, ami eléri a megfelelő színvonalat.

  • Mikor lett vége a konjunktúrának, ami főként annak volt köszönhető, hogy a Kapunak monopóliuma volt azzal, hogy megtörte a jeget?

Brády Zoltán:
Rá négy hónapra jelent meg a Reform. Utána jött Csoóriék lapja, a Hitel. A példányszámunk nem esett vissza jelentősen, viszont saját lábon állva elfogyott a pénzünk. És kialakult egy versenyfutás: jaj a nyomdaszámla, jaj a szerkesztőség, jaj a villany- és gázszámla. És bizony idővel az is előfordult, hogy kikapcsolták a villanyt is.

  • Mennyiben mások a mai állapotok? Hiszen most ugyan a VIII. kerületben a Nagykörút közelében beszélgetünk, de voltatok ti másutt is – egyébként ugyancsak a VIII. kerületben. Volt ennek különleges oka?

Brády Zoltán:
Mindig a VIII. kerületben voltunk, mert kikönyörögtem több polgármestertől is, hogy ugyan adjál már egyet a sok közül, mert rengeteg üres iroda volt és most is sok áll üresen és lepusztultan a VIII. kerületben.

  • Kell érte fizetni?

Brády Zoltán:
Nagyjából igen, nem merem elmondani, hogy mennyit, de nem veszélyes.

  • Milyenek a Kapu perspektívái a lap 30. születésnapján, hiszen Brády Zoltán sem mai csibe?


Brády Zoltán:
Ha meghalok, szerintem meg fog szűnni. Ez a lap valahogy rám íródott, az én vállamon nyugszik. Nincs állandó munkatársunk. Csak titkárnőnk van hetente kétszer, a művészeti vezető itt lakik, legalább őrzi a szerkesztőséget. Harminc éve vagyunk ugyanannál a nyomdánál, nem sírok, mert korrekt árat kér. Így null-szaldósan ki tudunk jönni, mert van három vagy négy hirdetőnk, miközben én főként a nyugdíjamból élek és még honoráriumot is tudok néha fizetni.

  • Emlékszem, amikor a Kapu közölte az 56-os halálraítéltek névsorát, amit beolvastak a rádióban és Mester Ákos főszerkesztő a 168 órában elmondta Mécs Imre nevére utalva, hogy ez nyilván szimbolikus név, hiszen alighanem Nagy Imre nevére utal és a ’méccsel’ az örökké égő lángot próbáltátok meg szimbolizálni. Aztán erre Mécs Imre, aki a halálos ítéletét túlélte, bejelentkezett, hogy ő nem szimbólum, hanem ez a valódi neve!

Brády Zoltán:
Én is meghökkentem, mert Mécs Imre nálam is bejelentkezett és pénzt kért, de nem adtam neki. A neveket egyébként nem volt egyszerű összegyűjteni! Aztán a külföldi magyarok felkapták a lapot és máig a lap szerzőinek egyharmada külföldön élő magyar.  A diaszpórából ugyanúgy, mint a Kárpát-medence különböző városaiból – mindenhonnan. Amikor még az interneten nem voltunk fent ingyenesen, 54 országba kellett postázni a lapot – ugyanis ennyi előfizetőnk volt. Még most is vannak utolsó mohikánok: van például egy alaszkai magyar, aki előfizetett és kéri. Te – mondom – hát ingyen fent vagyunk az interneten, amire azt válaszolta, hogy kell neki a papír illata!

  • Akkor most változatlanul van papír formátumban a külföldieknek is?

Brády Zoltán:
Aki előfizet, ami 11 000 forint évente, és ki tudja fizetni, annak van, mert a posta az, ami nagyon drága. Ha feladok egy lapot külföldre, az másfélezer forint. De ha valaki kifizeti, akkor kapja! És van, aki ragaszkodik a nyomtatott példányhoz.

  • Mekkora ma a Kapu példányszáma?

Brády Zoltán:
Ez maradjon üzleti titok. Mondjuk azt, hogy ma a legnagyobb példányszámú folyóirat Magyarországon. Nem ezer, nem kétezer, nem háromezer, de a honlapunk napi látogatottsága 8-10 000, úgyhogy nem szólhatok egy szót sem!

Gecse Géza

 

Főmenü: