Az észt-orosz határkérdés és mai háttere

22 éve nincsen határ Észtország és Oroszország között – csak „ellenőrzővonal”

Érvényes-e a tartui béke?


Az Észt Köztársaság létrejötte és jogfolytonos helyreállítása

Ahogy az észt alkotmány ünnepélyes bevezetőjében olvasható, az észt nép hosszú évszázadokig tartott alávetettsége után, 1918. február 24-én kiáltotta ki függetlenségét.

Az orosz bolsevikok ugyan távoztak, de nyomukban a németek vették át az ellenőrzést. A német összeomlás után 1918 novemberétől egészen 1920. január 3-ig folyt az észtek tömérdek áldozatot követelő szabadságharca a támadó kommunista orosz csapatok, vagyis a Vörös Hadsereg ellen, de a balti német Vashadosztállyal szemben is. 1940-ben a Szovjetunió megszállta és bekebelezte Észtországot, de ezt a Nyugat nem ismerte el.

Így 1991-ben észt nyelvrokonaink nem alapítottak új államot, hanem több évtizedes rejtett vagy nyílt küzdelem közepette, a híres daloló forradalom betetőzéseként és a nagyhatalmak jóváhagyásával a korábbi Észt Köztársaságot állították helyre.

1991. augusztus 20-án este – feszült helyzetben, szovjet csapatoktól körbezártan – az észt Legfelsőbb Tanács (az Észt Bizottság vezetőivel egyeztetve) döntést hozott Észtország állami függetlenségéről és az Alkotmányozó Gyűlés összehívásáról. E függetlenségi nyilatkozat az Észt Köztársaság jogfolytonosságán alapult – az 1991. március 3-i, függetlenségre irányuló népszavazáson kifejezett népakaratra hivatkozva. 1991. augusztus 24-én Oroszország (az akkori Oroszországi SzSzK), majd szeptember 6-án a Szovjetunió de jure elismerte Észtország függetlenségét. A magyar Országgyűlés szeptember 2-án helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat a három balti állammal.

A jogfolytonosságot erősítette az 1938-as alkotmány 1. §-a alapján 1992. június 28-án végbement népszavazás, ezzel fogadták el ma is hatályos alkotmányukat. Az eddig külföldön működött észt menekültkormány csak az újonnan választott Riigikogu (államtanács, észt országgyűlés) első ülése után két nappal, 1992. október 7-én szüntette be működését.

Az észt államiság tartóoszlopa: a tartui békeszerződés – „Oroszország feltétel nélkül”, „önként és örök időkre”

1919. december 15-én – miközben még folytak a harcok – Tartuban megkezdődtek az észt–szovjet-orosz béketárgyalások. Az észt tárgyalóküldöttséget Jaan Poska ügyvéd, volt tallinni polgármester, az első észt külügyminiszter, az Észt Alkotmányozó Gyűlés tagja vezette. Szovjet-Oroszország küldöttségét Adolf Abramovics Joffe, az oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság tagja, ukrajnai népi ellenőrzési népbiztos és az ukrajnai védelmi tanács vezetője irányította. Az orosz igények elfogadhatatlanok voltak, egészen Kundáig akarták megszerezni az észt területeket – az olajpala-lelőhelyek miatt is. A mindenfelől szorongatott bolsevikoknak azonban égetően szükségük volt a tehermentesülésre. Végül a frontvonalaknak megfelelően rögzítették az új határokat. Az új állam területe 47 548 négyzetkilométer lett.

A békeszerződés második cikkelye a következőképpen hangzik:

„Kiindulva az Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjetköztársaság által az összes nemzet számára meghirdetett szabad önrendelkezés jogából, amelyben benne foglaltatik az elszakadás joga is attól az államtól, ahová tartoznak, Oroszország feltétel nélkül kinyilvánítja az észt állam önállóságát és függetlenségét, önként és örök időkre feladva ezzel minden jogát, amelyekkel Észtország népe és területe fölött rendelkezett államjogi szempontból vagy nemzetközi szerződések alapján, amelyek ezennel semmissé váltak.

Az észt népnek és országának semmiféle kötelezettsége sem származik Oroszország iránt amiatt, hogy korábban Oroszországhoz tartozott.”


Jaan Poska, a tartui béke észt aláírója

A történelmi pillanat: 1920. február 2-án Jaan Poska Észtország képviseletében kézjegyével látja el az észt–szovjet-orosz béke- és határszerződést. Majd ezt mondotta: „700 éves történelme során ez a legfontosabb nap Észtország számára – Észtország először dönt saját sorsáról.” (A kép forrása: http://www.hot.ee/vabadussoda/rahu-3.jpg)

Az „ideiglenes ellenőrzővonal” – 2005-ben nem lett végleges határ

1991-ben az Észt Köztársaság és a Szovjetunió között ideiglenes ellenőrzővonalat (ideiglenes határt) létesítettek, amely az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság és Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság közötti korábbi határt követte. Az ideiglenes határon belüli terület: 45 227 négyzetkilométer.

A Szovjetunió jogutódja, az Oroszországi Föderáció nem hajlandó elismerni a tartui békét, illetve az annak megfelelő határvonalat. Az 1992-ben elkezdődött határtárgyalások megszakadtak, s 1993-ban Oroszország az észt–orosz ellenőrző vonalon egyoldalúan megkezdte az államhatár kitűzését.

2004-ben a felek folytatták a határtárgyalásokat. Észtország elállt Oroszországgal szembeni, tartalmát tekintve területi igényétől. Egyúttal lemondott a Szetuföld keleti területeire és Észt-Inkerire vonatkozó jogáról, azaz a tartui békeszerződés szerinti észt területek 5,2 %-áról. Az észt–orosz határszerződést 2005. május 18-án írták alá Moszkvában, s június 25-én törvénybe iktatta (ratifikálta) a Riigikogu (az észt országgyűlés) – de mégsem lett törvény belőle!

Az észt kormányzat álláspontja 2005-ben

2005-ben még így álltak a dolgok: Lauri Mälksoo egyetemi tanár, a Külpolitikai Intézet vezetője, az Andrus Ansip miniszterelnök szellemi köréhez tartozó nemzetközi jogász szerint a tartui béke érvényességében három szakasz különböztethető meg.

Első szakasz: 1920-tól egészen 1940-ig (az ország szovjet megszállásáig és beolvasztásáig) mindenképpen érvényes volt. Mivel akkor nem állt be a hadiállapot Észtország és a Szovjetunió között, a tartui béke továbbra is érvényben levőnek volt tekinthető. Ez a magyarázat arra, miért nem védekeztek akkor az észtek – legalább jelképesen.

Második: A következő időszakban (1940–1991) a megszállás és jogellenes beolvasztás ellenére Észtország azért de iure létezett a háború előtti szerződések alapján (sőt közben ténylegesen, de facto is néhány napra, 1944-ben).

Harmadik szakasz: Az 1995-ös kormánydöntéstől napjainkig tart. Akkor a kormány arról döntött, hogy elismeri a Szovjetunió által teremtett kész helyzetet (fait accompli), lemond a tartui békében meghatározott határok visszaállításáról. Előtte a külföldi nemzetközi jogi szakértők kérésre úgy véleményezték az ügyet, hogy a tartui béke említés nélkül hagyása nem sérti a békeszerződés folytonosságát, érvényességét.

A neves jogász szerint 2005-ben két lehetősége volt az észteknek:

1. Ha a határszerződést a rá utaló nyilatkozat nélkül kötik meg, a tartui béke érvényét veszti, nem lehet többé úgy beszélni róla, mint „iránytűről”, „jelképről”.

2. A második lehetőség: a szerződés megkötése után, a törvénybe iktatáskor a ratifikálási okmányhoz kell csatolni a tartui béke további érvényességéről szóló nyilatkozatot. Észtországnak ki kell fejeznie erre irányuló akaratát. Végül így is történt.

A 2005-ös határszerződés preambulumát (bevezetőjét) Oroszország nem fogadta el

Az észt országgyűlés a következő Bevezetőt (Preambulumot) helyezte a ratifikált törvény élére:

„...Kiindulva az 1918. február 24-én kikiáltott Észt Köztársaság jogfolytonosságából, ahogy az az Észt Köztársaság Alkotmányában rögzítve van, továbbá az Észt Köztársaság Legfelső Tanácsának 'Észtország állami függetlenségéről' című 1991. augusztus 20-i határozatából és a Riigikogunak 'Az alkotmányos államhatalom helyreállításáról' című, 1992. október 7-i nyilatkozatából, valamint szem előtt tartva, hogy a jelen törvény 1. §-ában megnevezett szerződés az Észt Köztársaság Alkotmánya 122. §-ával összhangban részlegesen megváltoztatja az 1920. február 2-i tartui békeszerződés III. cikkelyének /1/ bekezdésében megállapított államhatár vonalát, nincsen hatással a szerződés többi részére és nem határozza meg a határszerződéshez nem kapcsolódó kétoldalú kérdések tárgyalását.”

Vagyis a tartui szerződést az észt országgyűlés, a Riigikogu 2005-ben továbbra is érvényesnek tekintette. A preambulummal szembeni ellenérzésére hivatkozva Oroszország az általa már aláírt határszerződést nem iktatta törvénybe, érvénytelennek nyilvánította!

Oroszországnak 2012-ben sürgős lett? Lauri Mälksoo módosít

A határtárgyalásokat az elmúlt év végén újrakezdték. Az észt közvélemény és közélet nem fogadja egyöntetűen a megegyezést. Nagy többségben vannak az elutasítók.

Az észt alaptörvény 122. §-a kimondja: „Észtország szárazföldi határát az 1920. február 2-i békeszerződés és más nemzetközi szerződések határozzák meg.” Tiit-Rein Viitso nyugalmazott egyetemi tanár határozottan mutat rá a veszélyre: Mi történik, ha Oroszország ratifikálja az Urmas Paet külügyminiszter által aláírt és az észt alkotmányt tulajdonképpen megsértő államhatár-szerződést? Akkor az alkotmány 122. paragrafusának lényegi tartalma érvénytelenné, egyenesen értelmetlenné válik, s vele együtt az alkotmány is. Ezzel megszakad az alkotmányos folytonosság a megszállás előtti és megszállás utáni Észtország között.

Lauri Mälksoo 2013-ban már olyan megoldást javasol, amely szerint a határszerződés csupán határkérdésekkel foglalkozna, s nem lenne hatással az állami jogfolytonosság kérdéskörére. A tartui békére ez az okmány nem utalna, illetve az új szerződéshez megfelelő záradékot csatolnának. L. Mälksoo javaslatait Andrus Ansip kormányfő is támogatja.

A legújabb értesülések szerint két betoldással egészítették ki a szerződést: „1. Jelen szerződéssel kizárólag az államhatárt érintő kérdéseket szabályozzák.” 2. „Leszögezve a területi igények kölcsönös hiányát.”

Területcsere a két ország között

Érdekes, hogy az ideiglenes ellenőrzővonal végleges határrá alakítását területcserével kötik össze. Gyakorlati, földhasználati és közlekedési szempontokból a következő földterületek cserélnek gazdát.

Észtország az alábbi területeket kapná Oroszországtól: Vőrumaa megyénél 8,4 hektárt (Valgemetsa tanya), Pőlvamaa megyénél 1 hektárt (Perdaku község), Lutepää és Sesniiku között 115,5 hektárt (Saatse-csizmája) és Lutepää közelében 2,6 hektárt.

Oroszország az alábbi területeket kapná viszonzásul: Vőrumaa megyénél 68,9 hektárt (Marinova erdejében), 12 hektárt (Jemeljanova faluban), 3,4 hektárt (a Lazareva-mészkőfejtésben) és 1,8 hektárt (Ulanovo faluban); Pőlvamaa megyénél 33,9 hektárt (a Grabilovo-mocsárban) és 5,5 hektárt (Mustjőe-nél)

Néhány ismert közéleti személyiség és észt hazafi véleménye a készülő határszerződésről

Ilmar Vananurm író, költő, újságíró és fordító, a petserimaa-iak egyik szellemi vezetője, a szetu kétheti lap volt főszerkesztője, a kettészakított Szetuföld egyesítésének vezető egyénisége, a Szetu Kongresszus volt vezetőségi tagja:

Sirató és anatéma címmel, a Miatyánk szerkezetének mintájára 2005-ben írott és a Toompeán előadott átokimáját elevenítette föl.

Holger Kaljulaid másként gondolkodó, földalattiújság-kiadó, újságíró:

Alkotmányellenesnek tartja a készülő határszerződést, sőt a felelős politikai vezetők tevékenységét e tárgyban a büntető törvénykönyvbe ütközőnek tartja.

Harri Kivilo petseri születésű neves építész és közíró, sokáig cserkészvezető és mértékadó véleményformáló a külhoni észtek körében, a határkérdés egyik legjobb szakértője:

Abból indul ki, hogy Észtországban a hatalom legfőbb gyakorlója a nép, s az észteket meg kellene kérdezni, beleegyeznek-e ebbe a nagylelkű ajándékozásba. Figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a tartui szerződés lépésről lépésre érvénytelenné válhat. S mindez alapul szolgálhatna az orosz nyelv második államnyelvvé nyilvánításához. Harri Kivilo Paul Goble amerikai elemzőre is hivatkozva szükségesnek tartja a tartui békére való utalást – amely utalásról az észt vezetők mintha lemondani látszanának. Az sem látszik világosan, ki hozta vagy kik hozták meg a döntést az észt területekről való lemondásról. Segítsen ennek kiderítésében és nyilvánosságra hozatalában a fősodratú tömegtájékoztatás. Az észt ígéretek betartásával kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország az 1992. január 7-én vállalt kötelezettségét nem teljesítette, miszerint egyoldalúan nem módosítja az Észtország és Oroszország közötti határt.

Kalev Rebane nemzeti érzelmű üzletember, közéleti botrányhős, a bronzkatona elleni tüntetések egyik főszereplője szerint:

Ugyan orosz többségű a visszaadandó terület, de lemondani róla nem szabad, mert ilyen alapon Kelet-Virumaa-ról, Maarduról és Tallinn nagy részéről le kellene mondani.  Oroszország többi, területi követelést megfogalmazó szomszédja miatt nem kívánja visszaadni a két területrészletet. Végül megjegyzi: azt sem bánná, ha teljesen le lenne zárva az észt–orosz határ – akár nemzetközi békefenntartókkal.

Kalju Mätik villamosmérnök és fordító, másként gondolkodó, szabadságharcos, a Hazafiak Tallinni Klubjának tagja:

Az 1939-40-es szovjet behatolásra utalva azt mondja: tévedés azt hinni, hogy az engedményekkel javulhat a viszony Oroszországgal. Az engedmények csak újabb követelésekhez vezetnek. A Kreml szeretné, ha Észtország feladná a jogfolytonosságát. Amíg a jelenlegi vezetőség irányítja Oroszországot, addig nem lehet számítani a területek visszaadására.

Henn Pőlluaas rajztanár, nemzeti politikus, Saue város polgármestere: Az új határszerződést csak egyetlen esetben lehetséges megkötni – ha az alkotmány megfelelő rendelkezéseit megváltoztatják: az alkotmányváltoztató törvény népszavazás útján történő elfogadásával vagy a Riigikogu két egymást követő összetételének együttes határozatával vagy kivételes törvényként a Riigikoguban, amely több mint fél évig tartana. Persze a népszavazáson annak a 15 000 észt állampolgárnak is részt kellene vennie, akik az orosz adatok szerint Petseri orosz fennhatóságú területén élnek. (Érdekes, egyébként sem ők, sem az Inkeriben élő észt állampolgárok nem szavazhattak az EU-csatlakozásról 2003-ban.) Veszélyes lenne, ha az orosz állam azt állítaná, hogy az Észt SZSZK területén élő lakosság akaratából új állam jött létre 1991-ben – ez az orosz nyelvű állampolgárok államnyelvi igényét tenné lehetővé.

Persze igen sok más vélemény is megfogalmazódott: Legtöbben fölöslegesnek tartják a szerződést. Mások szerint Észtország ne mondjon le úgy területről, hogy semmit sem kap érte. Volt, aki megjegyezte: Észtországnak béketárgyalásokat kellene kezdenie Oroszországgal?

Az észt–orosz viszonyt terhelte – és részben terheli – a szovjet időkben betelepített orosz ajkú lakosság. Csak az 1940. június 16-i szovjet megszállás előtti állampolgárok és egyenesági utódaik kapták meg az észt állampolgárságot minden további nélkül, a többiek észt nyelvtudással és állampolgársági vizsgával juthatnak hozzá. Így jelenleg az Észt Köztársaság jelenlegi területén tartósan élő teljes lakosság 6,95 %-a orosz állampolgár, további 6,5 %-a állampolgárság nélküli.

A kialakult helyzet érthetően nyugtalanítja az észt hazafiakat. Így hát az észt hazafias erők tiltakozásukat kifejezendő két fontos nyilatkozatot is kiadtak.

A paidei tanácskozás végén kiadott nyilatkozat

Az első, április 20-i nyilatkozat szűkszavú – lényegében csak figyelmeztetés.

A nemzetiek Paide-i kerekasztalának nyilatkozata az Észt Köztársaság területi épségének védelmében

Az Észt Köztársaság elnökének, országgyűlésének, kormányának és külügyminisztériumának

Az Észt Köztársaság hatalmi szerveinek egyik feladata védelmezni az Észt Köztársaság területi épségét. „Észtország területe, felségvizei és légtere megbonthatatlan és oszthatatlan egységet képeznek” – mondja ki az Észt Köztársaság Alkotmánya (2. paragrafus).

Ezért elítéljük az Észt Köztársaság hatalmi szerveinek kísérleteit, hogy Oroszország javára lemondjanak az Észt Köztársaság törvényes területének 5,2 százalékáról – Petserimaa-ról és Észt-Inkeriről.

Követeljük, hogy a fent említett területek átadását célzó, Oroszországgal tartandó megbeszéléseknek az Észt Köztársaság hatalmi szervei azonnal vessenek véget.

A nemzetiek Paide-i kerekasztalán részt vett szervezetek:

Észt Függetlenségi Párt (Eesti Iseseisvuspartei)

Észt Konzervatív Néppárt (Eesti Konservatiivne Rahvaerakond)

Észt Szabadságpárt – Földművesek Szövetsége (Eesti Vabaduspartei – Põllumeeste Kogu)

Julius Kuperjanov Társaság (Julius Kuperjanovi Selts)

Hazafiak Tallinni Klubja (Rahvuslaste Tallinna Klubi)

Kristiine-i Bérlők Egyesülete (Kristiine Üürnike Ühendus)

Paide, 2013. április 20.”

(Eredeti cím: Rahvuslaste Paide ümarlaua avaldus Eesti Vabariigi territoriaalse terviklikkuse kaitseks. Forrás: www.rahvuslasteklubi.org/tallinn/.)

Tanácskozás „A tartui béke sérthetetlenségének védelmében”

A felszólalásokból csak néhány gondolatot emelünk ki.

Kalju Mätik a kommunizmus megerősödésétől tart: „A korábbi szerződésekkel (tartui béke, az alkotmány, a támaszpontszerződés) nyilvánvaló ellentétben lévő határszerződés nem csupán az észt nemzeti érdekek elárulása, de még nagyobb mértékben az orosz nemzeti érdekek elárulása, mivel elősegíti a sztálinizmus újjáéledését Oroszországban.

Ando Leps hites ügyvéd és politikus: Az észt politikai rendszert erős bírálattal illeti (még a számítógépes választást is). Szerinte az észt vezetők úgy félnek a néptől, mint ördög a szenteltvíztől. Megemlítette: 2013. május 22-i a „Foorum” műsorban 1100 betelefonáló közül 88% a határszerződés ellen volt.

Olev Teder, a Julius Kuperjanov Társaság vezetője: Keményen ostorozva figyelmezteti az észt vezetőket. „Drága észtországi hatalomgyakorlók! Milyen érzés feladni a Szabadságharc eredményeit, a véráldozat árán megszerzett nemzeti kultúrát és alkotásokat?...”

A hazafiak zárónyilatkozata a tallinni Észt Nemzeti Könyvtárban tartott tanácskozás után

A június 1-ji tanácskozás nyilatkozata jóval részletesebb, és mindenképpen elvi jelentőségűnek tekinthetjük.

A tartui béke sérthetetlenségének védelmében” című, a határszerződéssel foglalkozó tanácskozás nyilatkozata

„Az Észt Köztársaság jelenlegi vezetői le akarnak mondani az Észt Köztársaság jog szerinti területének 5,2 %-áról. Ez körülbelül Saaremaa-nagyságú terület. Ez a lépés azonban ellentétes mind az Észt Köztársaság alkotmányával, mind a nemzetközi joggal.

Az Észt Köztársaság Alkotmányának 122. §-a kimondja: 'Észtország szárazföldi határát az 1920. február 2-i békeszerződés és más nemzetközi szerződések határozzák meg.' Az 'és' szó az előző mondatban azt jelenti, hogy mind a tartui békeszerződés, mind a többi nemzetközi szerződés egyidejűleg érvényes.

Az Észt Köztársaság Alkotmányának 123. §-a kimondja: 'Az Észt Köztársaság nem köt olyan külügyi szerződéseket, amelyek az alkotmánnyal ellentétesek.' Így az új határszerződés nyilvánvaló ellentétben van mind az 1920-as tartui békeszerződéssel, mind az Észt Köztársaság alkotmányával is, ennélfogva aláírásának pillanatától érvénytelen.

Az új határszerződés Riigikogu-beli ratifikálását úgy kell felfogni, mint az Észt Köztársaság Alkotmánya 122. §-ának bűnös megsértését, valamint az Észt Köztársaság törvényes területéről való önkéntes és és tudatos lemondást. Eltérően az 1939-es támaszpontszerződéstől, amelyben volt utalás a tartui békére, az új határszerződésben ilyen utalás nincsen. A ratifikálás tulajdonképpen érvénytelenítené az 1920. évi tartui békét, mert a szerződést mindkét fél megszegné, emiatt a nevezett szerződés önmagától érvényét veszítené. E körülmény lehetővé tenné Oroszország vezetőinek, hogy az Észt Köztársaságot egy 1991-ben alapított,  új államnak tekintsék, minden ebből eredő következménnyel együtt.

Az új határszerződés megkötésének előfeltétele az 1920. évi tartui békeszerződés elismerése Oroszország részéről. Jelenleg Oroszország elzárkózik a tartui békeszerződés elismerésétől. Ezáltal az új határszerződés ratifikálása Észtország részéről is a tartui békeszerződés felmondását eredményezné. Persze erre még durvább követelések következnének Oroszország részéről (az állampolgársági nullamegoldás, a két államnyelv stb.).

Oroszországnak más szomszédjaival is léteznek határproblémái. Igazából ez még nem jelent háborút, nemzetközi elszigeteltséget vagy egyéb kellemetlenséget ezeknek az államoknak. Észtországnak semmi szüksége nincsen az új határszerződésre.

A nemzetközi jog nem ismeri el a területi változást, ha az nincsen összhangban az érintett nép szabadon kifejezett akaratával. Az észt állam határainak megváltoztatására csupán a nép adhat felhatalmazást.

Ha az Észt Köztársaság vezetői egyáltalán meg kívánják változtatni az államhatár nyomvonalát, akkor először a vonatkozó alkotmánypontok megváltoztatására ki kell írniuk a népszavazást. Az észt állam határainak megváltoztatásához a felhatalmazást csak a nép adhatja meg népszavazás útján. Bármiféle úgynevezett 'technikai határszerződés' ellentétes mind az Észt Köztársaság törvényeivel, mind a nemzetközi joggal is, s ezért már csírájában jogérvénytelen. A konferencia azt követeli, hogy érvényteleníteni kell a 2005-ben Oroszországgal aláírt határszerződést, és kinyilvánítja, hogy a tartui béke teljes egészében, ahogy eddig is, érvényben van.

Tallinnban, az Észt Nemzeti Könyvtárban, 2013. június 1-jén”

(Eredeti cím: Piirileppealase konverentsi „Tartu rahu puutumatuse kaitseks" deklaratsioon. Forrás:http://www.iseseisvuspartei.ee/test/index.php/uudiseid-siit-ja-sealt-ava...)

Ez utóbbi tanácskozást ugyanazok a szervezetek rendezték, mint a paideit. Előadott többek között: Raimo Aas, Tőnu Kalvet, Ando Leps, Kalju Mätik, Mart Niklus, Helmut Piirimäe, Henn Pőlluaas, Osvald Sasko, Olev Teder, Jüri Toomepuu,  Jüri Vaidla.

Születik-e az észt nép számára megfelelő megoldás? Érdeklődéssel és együttérzéssel várjuk a fejleményeket. Akár heteken belül megtörténhetik az egyezmény véglegesítése, aláírása és ratifikálása.

 

Függelék a szóban forgó, vitatott területekről

Összesen 2321 négyzetkilométerről van szó, Észtország területének 5,2 %-áról. Az ország mintegy 60 000 állampolgárt veszített el.

A Narva folyó mögötti területek (Narvatagune)

Észtország északkeleti részén található a Narva folyón túli terület, szó szerinti fordításban: a Narva-mögött. Észt-Ingerinek is nevezik, hiszen ez a táj Inkeri nyugati része.

Máskülönben az észtek valahogy a Gondviselés oltalma alatt állnak, illetve álltak. Hiszen annak idején a Balti-tengerre kijutott Nagy Péter cár a fővárost itt, a Narva folyó torkolatánál kívánta fölépíteni – de az észtek szerencséjére a svéd–orosz háború miatt az innen 160 kilométerre fekvő Néva-torkolat állott csak rendelkezésre (neva = mocsár finn nyelven). Nincs szükségünk különleges képzelőerőre, hogy felfogjuk, miképpen festenének a mai Észtország nemzetiségi viszonyai, ha Szentpétervár (mai 4,5 millióig növekedett lakosságával együtt!) a Narva folyónál kelt volna életre....

Inkeri (finnül) vagy Izsórföld (észtül: Ingeri, oroszul: Izsorszkaja zemlja, svédül: Ingermanland) címere. Az inkeri a finn nyelv egyik nyelvjárása. (A kép forrása: fi.wikipedia.org)

Inkeri területe nagyjából Szentpétervár környékén, a Karjalai-szorostól és a Ladoga tótól egészen Narváig terül el. Az első világháború végén Finnország és Észtország a nagyobb számú finnugor nyelvű lakosság okán szerette volna megkapni az inkeriek lakta területet, de végül Szovjet-Oroszországé lett. 1926-ban 153 ezer finn élt szovjet területen, túlnyomó többségük errefelé, még „autonóm területet” is kaptak. 1929-től a kommunista hatóságok ismétlődően sanyargatták, táborokba hurcolták, kitelepítették a lakosságot, s a háború viharaiban az inkeriek szinte teljesen szétszóródtak. E hányatott sorsú népcsoport tagjai, kisebb közösségei Finnországban, Észtországban és – kis számban – a régi Inkeriben élnek. Nyelvük a finn egyik nyelvjárásának tekinthető. 1944. november 24-én a Narva folyó és a Lauga folyó (finnül: Laukaanjoki, oroszul: Luga) közötti területet, azaz Észt-Inkerit (Eesti-Ingeri) elvették Észtországtól (az akkori ÉSzSzK-tól) és a Leningrádi területhez csatolták. Narva városa megmaradt Észtországnak, de keleti városrészét, Jaanilinn-t (Ivangorod) levágta az önkényes határmódosítás, azóta csak „testvérvárosok” – mint a két Komárom.

A Finn Nép Dallamai. Negyedik Sorozat. Runodallamok. I. Inkeri runodallamok. Közreadta Armas Launis. Helsinki, 1910. A Finn Irodalmi Társaság Könyvnyomdája Részvénytársaság. (A kép forrás: http://www.divarikangas.fi/img/tuotteet/33223.jpg)

Kevesen tudják, hogy nem csak Karjalában születtek meg a Kalevala runói, a két énekes által együtt előadott felelgetős finn népdalok – hanem Inkeri szintén neves daltermő hely. A Kullervo-runók nagy része innen származik.

Kodály Zoltán és Bartók Béla a Magyar Népzene Tára megalkotásakor a dallamok csoportosításában a nagy finn népzenei sorozat rendszerezését követték Ilmari Krohn, Armas Launis és Armas Otto Väisänen finn népzenekutatók nyomán.
 

Petserimaa megye és szetu népcsoport

Az 1934-es népszámlálás szerint Petserimaa megyében az oroszok aránya 65 %, az észteké 32 % és a letteké 3 %. 1944. november-decemberben (gyakorlatilag már 1944. augusztus 15-én) Délkelet-Észtország egy részét az Oroszországi Föderációhoz csatolták. Petseri megye (maakond) 1582 négyzetkilométernyi területének 75 %-át Pecsorszkij rajon néven az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársasághoz, ezen belül a Pszkovi (először még Leningrádi) területhez (oblaszty) kapcsolták. A 25 % megmaradt megyerész jelenleg Põlvamaa és Võrumaa megyék között oszlik meg.

A kettéosztott Szetuföld a Pihkva-tótól délre (észtül: Pihkva järv, oroszul: Pszkovszkoje ozero) (A kép forrása: http://www.setomaa.ee)

A térképen is jól kivehető, hogy Szetuföldből 1944 után négy falu maradt az észteknél. A négy község, Mikitamäe, Värska, Mikitamäe, Meremäe és Misso megyehatáron átnyúló önkormányzati társulást hozott létre: Szetuföldi Községek Szövetsége (Setomaa Valdade Liit). Az Oroszországi Föderációhoz került szetu falvak nagyobbrészt eltűntek, az eloroszosodás következtében életerős szetu család csak kevés maradt. A határkérdés rendezetlensége, ügyes-bajos átjárhatósága a szetuknak nehézségeket támaszt: a közösségek megosztottak, a rokonok vagy javak a határ egyik vagy másik oldalára kerültek.

A szetu népcsoportot a mi csángóinkhoz hasonlíthatjuk, lélekszámuk mintegy 10 000. 

Irodalom

Eesti Vabariigi Pőhiseadus. Eesti Vabariigi Pőhiseaduse Täiendamise Seadus. ENTK (Eesti Noorsootöö Keskus), 2007 [Az Észt Köztársaság Alkotmánya. Az Észt Köztársaság Alkotmányát kiegészítő törvény]

Jaan Poska

http://et.wikipedia.org/wiki/Jaan_Poska

Tartu tahu. A tartui béke

http://et.wikipedia.org/wiki/Tartu_rahu

Henn Põlluaas: Kuidas saavutati Tartu rahu. Hogyan érték el a tartui békét?

http://eestielu.delfi.ee/eesti/harjumaa/saue-linn/arvamus/henn-polluaas-kuidas-saavutati-tartu-rahu.d?id=65659118

Sirje Sinilind: Malomkövek között. AB Független Kiadó, 1988. Fordította: Bélaffy M. András. 12-13. o.

Lauri Mälksoo: Tartu rahuleping: kehtiv või kehtetu? A tartui békeszerződés: érvényes vagy érvénytelen?

http://www.epl.ee/news/arvamus/lauri-malksoo-tartu-rahuleping-kehtiv-voi-kehtetu.d?id=51003272

Lauri Mälksoo: Uue Eesti-Vene piirileppe saab sõlmida viiteta Tartu rahule. Az új észt–orosz határszerződést meg lehet kötni a tartui békére való utalás nélkül

http://www.postimees.ee/1165092/malksoo-uue-eesti-vene-piirileppe-saab-solmida-viiteta-tartu-rahule/

Harri Kivilo: Pettused ja varjatud tõde. Visszaélések és az elkendőzött igazság

http://www.syndikaat.ee/news.php?uID=5246&lang=est

Harri Kivilokogu: Tõde Eesti-Vene piirilepingust. Az igazság az észt–orosz határszerződésről

http://arvamus.postimees.ee/1024692/harri-kivilo-kogu-tode-eesti-vene-piirilepingust

Henn Pőlluaas: Tartu rahu piire referendum ei muudaks. A tartui béke határait egy népszavazás nem változtatná meg

http://www.syndikaat.ee/news.php?uID=5244&lang=est

Henn Pőlluaas  Tartu Rahu piire ei muudaks ka referendum. A tartui béke határait népszavazás sem változtatná meg

http://hennpolluaas.blogspot.hu/2013/06/tartu-rahu-piire-ei-muudaks-ka.html

Bereczki András: Az észt történelem kronologikus áttekintése. M. Laar–L. Vahtre–S. Vahtre–H. Valk: Észtország története. Fordította Csire Márta és Tiina Rüütmaa. Szombathely, 1999. 241–278. o.

Észt személyiségek hozzászólásai

http://eestimeel.blogspot.hu/2013/06/5x-veel-idapiirileppest.html

Rahvuslaste Paide ümarlaua avaldus Eesti Vabariigi territoriaalse terviklikkuse kaitseks. A nemzetiek Paide-i kerekasztalának nyilatkozata az Észt Köztársaság területi épségének védelmében

Forrás: www.rahvuslasteklubi.org/tallinn

Piirileppealase konverentsi "Tartu rahu puutumatuse kaitseks" deklaratsioon. „A tartui béke sérthetetlenségének védelmében” című, a határszerződéssel foglalkozó tanácskozás nyilatkozata

Forrás: http://www.iseseisvuspartei.ee/test/index.php/uudiseid-siit-ja-sealt-ava...)

Setumaa. Szetuföld

http://et.wikipedia.org/wiki/Setumaa

Petserimaa. Petserimaa megye

http://et.wikipedia.org/wiki/Petserimaa

Narva-tagused vallad liidetakse Vene NFSV-ga. A Narva-mögöttet az Oroszországi SZSZK-hoz csatolják

http://www.histrodamus.ee/?event=Show_event&event_id=3370&layer=209&lang=est

Ott Kurs: Izsór ébredés Észtországban. Fordította Földvári Sándor. Észtország a fordulat előtt. Válogatta és szerkesztette Bereczki Gáborné Mai Kiisk és Bereczki Urmas. Szombathely, 1992. 179–183. o.)

Tiit-Rein Viitso: Riigipiir on alati poliitiline küsimus. Az államhatár mindig politikai kérdés

http://arvamus.postimees.ee/1208152/tiit-rein-viitso-riigipiir-on-alati-poliitiline-kusimus/

 

Mészáros András