Az ismeretlen katona kultuszának magyarázata

Elöljáróban szögezzük le, hogy az egykori Szovjetunióról illetve a mai Oroszországról van szó, a magyarázata pedig pofonegyszerű.  A Moszkva számára javarészt éppen hetvenöt éve megkezdődött szovjet-német háború eredményeként a második világháború befejeződéséig több elesett egykori szovjet katonáról nem tudjuk, hogy hol és miként esett el, mint amennyiről igen.


A Szovjetunió elleni hadjáratot is a Luftwaffe bevetése vezette be
Ami a számarányokat illeti, a Wermacht 1941. június 22-i támadásakor 4,8 millió szovjet katona állt fegyverben, akik közül az elkövetkező hetekben, hónapokban 3 millióan, a világháború során pedig összesen 6,5 millióan estek hadifogságba. Közülük a világháború végéig összesen 3,5 millióan haltak meg (döntő többségük a világháború első szakaszában, amikor a németek nem voltak felkészülve, hogy ennyien lesznek), 1 millióan pedig akár a baltiak, az ukránok, a Vlaszov-hadsereg, a doni kozákok soraiban aktívan harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. Katonaként sokkal jobb volt az ellátásuk és nagyobb volt a túlélési esélyük is.Két éve, 2014 májusában derült ki, hogy a korábbi számokat is meghaladó 8 668 400 szovjet katona halt meg a második világháborúban. Ne feledjük, a második világháború abban különbözött a korábbi elsőtől ,hogy több volt a polgári áldozata, mint a katonai, de most kifejezetten a katonákról essen szó. Korábban 5 millió katonáról, a szorgos kutatómunkának köszönhetően ma már „csak” 4 559 000-ről nem tudják, hogy közülük milyen körülmények között ki és hol halt meg, pedig döntő többségük az egykori Szovjetunió területén van eltemetve.

2 milliót közülük – a szövetségesekkel kötött egyezmények értelmében – 1945 és 47 között visszaszolgáltattak a Szovjetuniónak, akik többségét – majdnem függetlenül attól, hogy harcoltak-e ellenük – a szovjet hatóságok a Gulágra deportálták.
 
A német támadás előtt néhány héttel, a Vörös téren Tyimosenko marsall mellett német főtisztek is részt vesznek a május 1-i ünnepségen

Voltak ugyanakkor például kivételek, mint például a Bandera-féle nacionalista ukrán katonák, akik nem kerültek a visszaszolgáltatandók kategóriájába, pedig a többségüket szintén lehetett szovjet állampolgárnak tekinteni.  Számukra a szövetségesek egérutat biztosítottak, valószínűleg azért, mert ugyanolyan intenzitással harcoltak, legalábbis a világháború befejező szakaszában a németek, mint a szovjetek ellen.

Lelkes ukránok felszabadítóként fogadják a német csapatokat 1941 nyarán

Többségük Dél-Amerikán kívül Angliába és Kanadába emigrált. Banderát magát a Német Szövetségi Köztársaságban jóval a II. világháború befejeződése után gyilkoltatta meg a KGB.

Szekcióülésen Lahtiban

A Finnugor Népek VII. Világkongresszusán, amelyet 2016. június 15-e és 17-e között szerveztek a finnországi Lahtiban, a komi nemzetiségű Anna Szivkovától hallhattuk, hogy a II. világháborúban elpusztult komi katonák 30-40%-a nyom nélkül tűnt el, ez a „bez vesztyi propavsie” kategóriája. Folyik a szorgos kutatómunka, amelynek eredményeként tavaly 5 000 komi katonát találtak meg és adták közre tavaly egy kötetben a nevüket. Azóta további 3 000-et találtak meg. Az ismerethiány részben annak „köszönhető”, hogy a szovjet hatóságok eltitkolták a rokonok elől, hogy ki, hogy, hol és mikor halt meg.
 
Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016

Gecse Géza, Heikki Talvitie, Alekszej Konjuhov,Kirsi Muurama és Alekszej Zagrebin - See more at: http://www.aspektus.eu/content/nemzeti-identitas-globalizacio-szoritasaban

A Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016 között című történelmi ismeretterjesztő vetélkedőnk ismertetésekor több szekcióülésen is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ilyen témával anyanyelvükön is lehet pályázni hozzánk – a feltétel, hogy angol felirattal lássák klipjeiket. Ennek érdekében fordítottuk nemcsak angolra, hanem oroszra, a kongresszus idején pedig finnre, észtre és mordvinra is a felhívás szövegét.

Gecse Géza