Bemutatkozás

1999 óta működik Budapesten a Határok nélkül vitaklub, amit 2011 márciusában az ELTE Új– és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékére támaszkodva, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Corvinus munkájára is számítva Aspektus néven átalakítottunk.

A www.aspektus.eu oldalon a Rólunk kategóriába igyekeztünk jól követhetően összesűríteni, amit kezdeményezésünkről megtudhatsz, míg az Aspektus Főoldal-án a legaktuálisabb beszámolókat adjuk közre. Ez azt is jelenti, hogy ez az oldal folyamatosan frissül. Ugyanez mondható el facebookos profiljainkról is, amelyekből összesen kettő van.

Az Új Aspektus a korábbi oldalunk, míg az Aspektus a későbbi, de mindkettőt megőrizzük. Az információkat elsőként ide a honlapra, a www.aspektus.eu oldalra töltjük fel, utána az Aspektus FB-oldalra és innen szoktuk megosztani személyesen. Nektek is ezt javasoljuk, és mivel a szervezetek oldalait a FB üzemeltetői korlátozzák, úgy lehet őket minél több ember számára ismertté tenni, ha a személyes oldalatokon megosztjátok!

2014-ben indítottuk el az első világháborúhoz kapcsolódóan a Száz év tükrében az erőszak 19142014 rendezvénysorozatot, amelynek a célja az, hogy az ugyanilyen nevű, történelmi ismeretterjesztő klip- és kisfilmvetélkedőt népszerűsítse. 45 perces klipekkel, kisfilmekkel lehet pályázni, a www.aspektus.eu oldalon nemcsak magyarul, hanem angolul is megtalálhatók a vetélkedő egyszerűsített feltételei. A pályázat határideje: 2014. október 20.

Fordulhatsz segítségért a saját tanárodhoz, de az alábbi, a vetélkedő feltételrendszerét kidolgozó tanárokhoz és a témafelelőshöz is:

    
Lados Balázs       Bukodi István      Száray Miklós    Hutvágnerné Róth Éva   Gecse Géza

Az itteni kis fényképükre kattintva tudsz nekik közvetlenül e-mailt küldeni, beleértve a fájlküldés lehetőségét is!

Összefoglalóik:

LADOS BALÁZS
Földrajz-történelem szakos tanárként tizenöt éve tanítok a Szent Margit Gimnáziumban. Iskolánkban a diákönkormányzat és a magyar-magyar kapcsolatok munkájáért vagyok felelős. Felvidékiekkel, kárpátaljaiakkal, erdélyiekkel és délvidékiekkel tartjuk a kapcsolatot, évente van diákcsere, egyúttal én felelek a Rákóczi Szövetségben a határon túli diákséták lebonyolításáért. Mindemellett idegenvezetőként segítem a Kárpáteurópa és a Hon Tours Utazási Iroda munkáját.
Feleségem szintén tanár és igazgatóhelyettes a Domokos Pál Péter iskolában. Három gyermekünk van.

A képen: Lados Balázs

 

BUKODI ISTVÁN
Én ugyan nem emlékszem rá, de tanáraim állítása szerint már az általános iskola padját koptatva eldöntöttem, hogy tanár leszek. Igaz, volt, aki kételkedett benne: kedves magyartanárom közéjük tartozott. Kolozsi Edit tanárnő kijelentette, minthogy kezdetben dadogtam: soha nem lesz belőlem tanár.

Szerencsére nem lett igaza! Végül Szegeden elvégeztem a földrajz-történelem szakot, ahonnan a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumba kerülhettem. Jelenleg is itt próbálom a történelem és földrajz szépségeivel megismertetni az ifjabb nemzedéket, igyekezve leküzdeni e törekvésemmel szembeni ellenállásukat. Hogy mekkora sikerrel? Tőlük kell megkérdezni. Közben igyekszem magam is bővíteni tudásomat. Az Országos Honismereti Szövetség ifjúsági konferenciáin vagy a temesvári Szórvány Alapítvány határokon átívelő „Promined” Projektje (Nagyvárosok helytörténeti kronológiája) mellett a Rákóczi Szövetség munkájában is részt vállalok. 

Emellett nem hanyagolhatom el a három kisgyermekemet sem, akik az életem részei és igen sok örömet jelentenek.

A képen: Bukodi István

SZÁRAY MIKLÓS
Hétéves korom óta mostanáig, immár ötvenhárom éve folyamatosan iskolába járok, s ez azért volt elviselhető számomra, mert alapvetően a történelem körül forgott iskolai életem. Hogy ennek mi lehet az oka? Nagyon jó tanáraim például, mint Harkay tanár úr az Apáczaiban. Alapvetően sokkal inkább annak köszönhető a történelem iránti érzékenységem, hogy a szó szoros értelmében együtt éltem nemcsak szüleimmel, hanem nagyszüleimmel is. Az esti beszélgetések és a hosszú vasárnapi ebédek az egész XX. századot idézték fel rendkívüli részletességgel: nagyszüleim az első, szüleim a második világháborúban lévén fiatalok a háborúk, Trianon napi téma volt otthon. Nemcsak a front, a menekülés, hanem a hadifogság és a hasonlók. Az iskolában tanultak a történteket csak más megvilágításba helyezték. Megvolt a maga bája a világ „kettős”-ségének: nem tiltotta ugyan, de a rendszer nem szerette a másik változatot. Ezt az Apáczaiban eltöltött évek is megerősítik: azzal könnyű haladni az órákon, akiben benne rejlik a családja által megélt történelem.


A képen: Száray Miklós

HUTVÁGNERNÉ RÓTH ÉVA
Olyan családból származom, ahol mindenki tanár, én éppen ezért nem akartam az lenni. De így, visszatekintve bizonyítottnak tűnik, hogy mindenkinek megvan a maga sorsa – az enyém a tanárság. Az ország keleti feléből indulva a nyugatiba Debrecenből Pápára jutottam, hogy aztán középen, Dunaújvárosban kössek ki.

Az iskola olyan hely, ami alkalmat ad az embernek – a tanárnak a diákokkal együttműködve –különféle lehetőségeket kipróbálni. Tantárgyaimhoz, a magyar és történelem tanításához kapcsolódóan ezért teremtettem meg egy drámatagozatot, és most a humán tagozat működtetésének kialakításakor igyekszem minél több tudással felvértezni diákjaimat.

Nemcsak tanórán, hanem azon kívül is, így több tanulási segédkönyv megírásában is részt vettem.  A Gyakoroljunk az érettségire 1. és 2 kötetét Szücsné Dr. Harkó Enikővel közösen írtuk meg.

Boldog voltam, amikor 2009-ben a magyar köztársasági ezüst érdemkereszttel, majd 2014-ben a Bonus bona tehetséggondozásért díjjal tüntettek ki, mert megerősített abban, hogy mégiscsak jó pályára léptem, hiába tiltakoztam kezdetben ellene. 

A képen: Hutvágnerné Róth Éva

GECSE GÉZA
Tizenkét éves voltam, amikor a nagymamám megfenyegetett, hogy a fejemre borítja a levest, ha nem eszem meg. „Úgysem mered megtenni!” – vágtam rá. És ekkor kiderült, hogy – tévedtem. Azóta próbálok óvatosabb lenni, de nem mindig sikerül.

A képen: Gecse Géza
 

 

Üdvözöl az Aspektus témafelelőse: Gecse Géza