Bűn és bűnhődés?

A kettős mérce és az igazságtétel aspektusai
Aspektus vitaest az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2011.december 7-én

Összefoglaló klip

Húsz év elmúltával számíthatunk-e a magyar állampárt vezetői által 1989 előtt elkövetett bűnök kivizsgálására?

Ha igen, vagyis lesz igazságtétel, akkor mennyire függ az eljárás megindítása attól, hogy eszébe jut-e valakinek feljelenteni azokat, akik e bűnöket elkövették? Persze  akkor, ha egyáltalán élnek még, ami – valljuk be – azokkal szemben, akiknek sikerült korábban „ágyban, párnák közt“ meghalniuk – nevezzük bár igazságtételnek, mégiscsak igazságtalan marad.

Íme néhány a sok kérdés közül, amire a legutóbbi Aspektus–vitaest vendégei a választ ez alkalommal az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam– és Jogtudományi Karának Aula Magna termében, a téma komolyságához méltó környezetben keresték. A 2011. december 7-én szervezett rendezvényre a Lex Biszkuként ismert törvényből Zinner Tibor és Gellért Ádám segítségével külön is igyekeztünk felkészülni. Ld.kattintással: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/bun-es-buntetlenseg-illetve-bun-es-bunhodes.html
 

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy lesz-e szándékosan a cél megvalósítására megalakított intézmény? Merthogy a náci bűnök feltárása és kivizsgálása nemcsak attól függ, hogy„véletlenül“ esetleg eszébe jut-e ez valakinek, hanem ezzel a feladattal kifejezetten erre „szakosodott“ intézmények foglalkoznak. Szabályos apparátus nemcsak gyűjti az adatokat, hanem fel is kutatja a még élő potenciális vádlottakat. A vitaest napján, néhány órával a rendezvény előtt is az igazságtétellel, a Lex Biszkuval kapcsolatos ellentmondásokra is próbáltunk választ találni. Ld.kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=ieG6nRI3JLI

Közismert, hogy a legutóbb a 97 esztendős Képíró Sándor csendőrtiszt ellen kezdeményezett eljárást a Simon Wiesenthal Központ, melynek vezetőjét, Efraim Zuroffot – a nemcsak Képíró, hanem az egész két világháború közötti magyar rendszer iránt pozitív attitűddel nem vádolható Karsai László történész  – „megélhetési nácivadásznak“ nevezte.

Számíthatunk-e tehát a kommunisták esetében is hasonló következetességre? Előzetes videó–riportunkban vitaestünk résztvevői erre ugyanis csak részben válaszoltak. (Ld.kattintással:http://www.youtube.com/watch?v=XD2MbLd0eEY)

Erre a kérdésre volt kíváncsi az est folyamán a házigazda Gecse Géza, aki bevezető szavaiban elmondta, hogy a mai alkalommal remélhetőleg nem a „vita vitája”, vagyis nem a Kónya–Pető vita lesz a téma, mint, amire annak 20. évfordulója alkalmából az OSA szervezésében sort kerítettek, hanem végre talán arról, amibe napjainkra az emberek döntő többsége bár már belefásult, de sokakat továbbra is igen élénken érdekel. Facebook-os kommentelőink egyike „sötét bunkók”-nak nevezte azokat a járókelőket, akiket a Mindennapi.hu szerkesztősége erről a kérdésről 2011.december 17-én kérdezett meg. Ld.kattintással: http://www.mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/a-kommunizmus-bunei/2011-12-17/10846

A vitaest szervezői  – a jelenlevőkön kívül  – szívesen látták volna Sólyom Lászlót, Kövér Lászlót, Salamon Lászlót, Bárándy Gergelyt és Schiffer Andrást, hiszen a témával kapcsolatban nekik is igen érdekes kérdéseket lehetett volna feltenni.

Követi-e a kommunista bűnöket – bűnhődés? Avagy – ahogy a vitaestről tudósító Tompos Ádám és Gabay Balázs összefoglalójának a címében is szerepel – az egyik bűn továbbra is halálosnak számít, a másik viszont bocsánatos? Ld.kattintással: http://mno.hu/belfold/ez-miert-nem-halalos-bun-1036393

A dolgok mai állása szerint ugyanis a rendszerváltás után kialakult kettős mérce következtében az 1956 utáni megtorlás kezdeményezői, a rendszer haszonélvezői továbbra is békésen, a jól végzett munka tudatával élnek – ahogyan azt kiválóan szemlélteti Skrabski Fruzsina és Novák Tamás több, mint bő egy éve elkészült filmje Biszku Béláról. Ugyan közös alkotásukból, a Bűn és büntetlenségből nem derül ki, hogy Kádár János számára Biszku már a hatvanas évek elején legalább annyira kellemetlenné vált, mint száz évvel korábban Ferenc József számára – Haynau, bár a „bresciai hiéna“ még idejében észrevette, hogy eszköz csupán a politikusok kezében – és Biszkutól eltérően – ezért – még annak kiteljesedése előtt – mérsékelte a terrort, ami Biszkuról nem mondható el. A Skrabski–Novák szerzőpáros filmjének tanúsága szerint az sem, hogy bármit megbánt volna abból, amit egykor tett. A Magyar Nemzet Online-nak így nincs igaza, amikor Biszkut egyszerűen márokpapi hóhérként jellemzi. A hóhér ugyanis egy tisztességes szakma, még akkor is, ha tevékenysége közutálat tárgya. Kádár, Biszku, Marosán és a többiek nem egyszerűen ítéletvégrehajtók, hanem ítéletek kiagyalóiként egy idegen hatalom rendkívüli kreativitású és lelkes kiszolgálói voltak.
 

A Gulyás Gergely FIDESZ-es képviselő által beterjesztett, Lex Biszkuként december 30-án végül megszavazott törvényben, amely végre a kommunista bűnök számonkérhetőségét lehetővé teszi, szintén lesz Nemzeti Emlékezet Bizottság, de még mindig nem biztos, hogy nem marad-e az elképzelésnek ez a része „írott malaszt“.

Az Aspektus vitaesten nem lehetett megkerülni a bő fél éve lezárt Képíró–per tanulságait felvillantó bírósági eljárás konkrét tanulságait sem, amelyben az egykori csendőrtisztet végül felmentették. A perben mind Zétényi Zsolt ügyvéd, mind Zinner Tibor jogtörténész – mint a bíróság által kirendelt szakértő –  igen intenzíven részt is vettek. Az első kérdés Kahler Frigyes kollégiumvezető bírónak szólt, akitől kértük az igazságtétel meghatározását. „Mivel a rendszer súlyos károkat okozott a polgároknak, és ezeket valahogyan jóvá kell tenni, az igazságtétel egy viszonylag tág fogalom” – hangsúlyozta Kahler Frigyes. A valódi cél a restitúció, vagyis az eredeti állapot visszaállítása, de sajnos a rendszer több évtizedes nyomát hagyta az országon, emiatt ez gyakorlatilag lehetetlen. „Az igazságtétel jelenti egyrészt a sértettek felé történő jóvátételt, ami lehet erkölcsi, lehet anyagi, továbbá jelenti egy sor kedvezmény megszüntetését, melyet a bitorló hatalom birtokosai élveztek és a büntetőjogi területet.” Az áldozatok büntetőjogi jóvátételét a rendszerváltás után a semmiségi törvényekkel igyekeztek megoldani és ez sikerült is – fogalmazott Kahler Frigyes. A bíró fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bizonyos ítéletek kapcsán „nem kegyelmet kell adni”, mivel ezek olyan koholt vádak alapján születtek, melyek ellen a büntetőjogi eljárást nem lett volna szabad megindítani sem, hiszen bűntény nem történt! Az igazságtételhez tartozik továbbá – emelte ki Kahler Frigyes –, hogy „a bűnök elkövetőit büntetőjogi úton felelősségre kell vonni!”.

A rendszerváltás kezdetén ez váltotta ki a legtöbb bírálatot, és Zétényi Zsolt törvényjavaslatának legnagyobb felismerése „az elévülés nyugvása” volt, amelyet szakmai alapon még ma is nehéz megtámadni. „Az állam ugyanis nem teljesítette azon feladatát, hogy a bűnöket kivizsgálja, ezért azok jogi szempontból még mindig nem évültek el” – hangsúlyozta Kahler Frigyes.

(A vitaest iránt érdeklődők egyébként az alábbi, Miss Nándor munkáját dícsérő összefoglaló képriportban kaphatnak ízelítőt a rendezvény legérdekesebb pillanatairól. Ld.kattintással:http://www.youtube.com/watch?v=T1RaBDtog64)

Zétényi Zsolt az igazságtétel négy területét nevezte meg: „a múlt feltárása és alapos megismerése” mellett hangsúlyozta „a múlt rendszer hatalmi pozícióit betöltő személyek eltávolításának a szükségessége” mellett távoltartásukat is a hatalomtól. Zétényi szerint büntetőjogi felelősségre vonásuk mellett legalább ilyen fontosságú a lehetőségek szerinti anyagi és erkölcsi jóvátétel is.

A kommunisták büntetőjogi felelősségre vonását lehetővé tevő Lex Biszku kidolgozója, Gellért Ádám nemzetközi jogász elmesélte, hogy a törvény ötlete 2010 augusztusában született. Biszku Béláról ezt megelőzően azt sem tudta, hogy „a világon van”. A Bűn és büntetlenség című film diadalútja során számos történész és jogász utalt arra, hogy Magyarországon „nincs belső jog, amely alapján Biszkut el lehetne ítélni”. Gellért Ádám elmondta, hogyan sikerült a nemzetközi jogban „az emberiesség elleni bűncselekményről szóló paragrafust” megtalálnia, amelyet a szakmai berkekből érkező kritikákkal szemben még ma is védenie kell.

Azt követően – mesélte Gellért Ádám –, hogy 2010 októberében egy jogi álláspontot juttatott el az ügyészséghez, amelyben érdeklődött arról, hogy a „crimes against humanity”-ként ismert paragrafust az 1956-os megtorlókkal, illetve Biszku Bélával szemben fel lehet-e használni? A Fővárosi Főügyészség, három nap elteltével, egy elutasító határozattal „válaszolt”. Rendkívül érdekes – emelte ki Gellért Ádám –, hogy „a magyar állam az 1968-as New York-i egyezményben négy nemzetközi bűncselekménnyel kapcsolatban vállalta a büntethetőség elévülésének kizárását”. Közülük az apartheid, a „genfi háborús bűntettek” és a népirtás megtalálhatóak a magyar büntető törvénykönyvben, és „büntethetőségük elévülésének kizárásáról törvény is rendelkezik”. Az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények esetében azonban – nem! Ezért 2011 áprilisában Gellért Ádám törvényjavaslat–tervezetet juttatott el a Magyar Országgyűlés frakcióihoz és a sajtóhoz, amelyet aztán végül Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő 2011. október 19-én benyújtott a Parlamentben. (Azóta a törvényt többen is támadták és Lattmann Tamás novemberi cikkére Gellért Ádám az Élet és Irodalom 2011. december 16-i számában közben válaszolt is! Ld.kattintással: http://www.es.hu/gellert_adam;a_biszku-ugyhoz;2011-12-14.html)


  Hogy pontosan kikre vonatkozik majd a Lex Biszku, Gulyás Gergely kijelentette, hogy ennek eldöntése a jogalkalmazók feladata lesz. Az országgyűlési képviselő neveket nem akart mondani, de reményei szerint, amennyiben valóban megáll a lábán és bizonyítható lesz a vád, eljárások indulnak. Az 1990 utáni igazságtételi kísérletek – Gulyás Gergely szerint – „alapvetően azért haltak el, mivel a belső jogra épültek, ezért volt most szükséges a nemzetközi jogi eseteket mintának tekinteni”. Két területen van ma lehetőség az igazságtételre – hangsúlyozta –, az egyik a büntetőjogi felelősségre vonás, másik pedig a korábban vezető párttisztségben lévő emberek magas nyugdíjának a megvonása. „A törvénynek egyébként nem idős emberek bíróság elé állítása, hanem a kommunizmus elítélése a célja” – jelentette ki Gulyás Gergely.

E logika szerint, vajon a nemzeti, vagyis a „jó kommunisták”, így ha élne, akkor főként „Nagy Imre, bíróság elé állítható lenne-e azért, amit korábban, vagyis 1945 és 1953 között tett? Vagy Pozsgay Imre illetve Szűrös Mátyás a törvény alapján például, mire számíthat?” Hiszen azt megelőzően, hogy a reformfolyamat előmozdítói lettek, ők is részt vettek a kádári hatalomgyakorlás gépezetében! A moderátor kérdésére válaszolva Gulyás Gergely kijelentette, hogy Nagy Imre 1956-ot követően, amikor a halál árnyékában sem árulta el a forradalmat, bűneiért már vezekelt. Ami pedig Pozsgayt, vagy Szűröst illeti, tudomása szerint egyikük sem követett el olyan bűncselekményt, aminek az alapján a törvényt alkalmazni lehetne rájuk, viszont kiemelt „nyugdíjuk már egy más kérdés”.

Zinner Tibor szerint a felelősök bíróság elé állítása az 1990-es években azért nem történt meg, mivel a békés rendszerváltás egyik ki nem mondott alapfeltétele mind a belső, mind a feltételezett nemzetközi igényeknek megfelelően a felelősségre vonás tiltása volt. „Ez a büntetőjogi számonkérés, mint igény elhúzódott a rendszerváltás után mind a mai napig.” A jogtörténész felhívta a figyelmet arra, hogy „az 1945 utáni magyar történelem azért sem lett helyretéve, mert még mindig vannak olyan emberek, akiknek az ügyében a jobbkéz nyújtása nem következett be.” Meggyőződése alapján „minden népbírósági ítéletet 1948. június 13-a, vagyis az MDP megalakulása után és 1949 márciusa, az 1949. évi XI. tv. hatálybalépése  között – függetlenül az elítélést megalapozó vádtól – alaki törvénysértéssel hirdettek ki, mert az MDP-t sem az első–, sem a másodfokú népbírósági tanácsok között nem sorolta fel az 1947. évi XXXIV. Törvény”. Tarthatatlannak minősítette a kettős mérce alkalmazását, továbbá az 1956-os kivégzettek hozzátartozóinak kárpótlásának mértékében tett különbségtételt. Attól függően ugyanis, hogy a hozzátartozó egyenes ágú leszármazottja volt-e az áldozatnak vagy oldalágú, különböző összeget ítéltek meg. Márpedig különbséget tenni a hozzátartozók fájdalma között nem lehet, mondta a történész, s „ez egy olyan szegénységi bizonyítvány, amit ha tetszik, ha nem, ennek a nemzedéknek pótolnia és helyrehoznia kell.”

A jogtörténész szavaira reagálva Kahler Frigyes kijelentette, hogy „a kettős mérce legújabb kori történelmünk egyik átka és végigkísérője”. Nemcsak tűrhetetlen, hanem „elfogadhatatlan, hogy a történelem két legpusztítóbb diktatúráját, a nemzetiszocialista és bolsevik rendszert más mércével mérik nem csupán Magyarországon, hanem Nyugat–Európában is”. Míg előbbiek halálos bűnöknek számítanak, utóbbiak olykor bocsánatosak.

Betegsége miatt Vitézy László rendező nem tudott részt venni a vitaesten, akiről viszont tudjuk, hogy húsz évvel ezelőtt forgatott Biszku és a többiek című sorozatát – szerinte – a televízió most nem mutatta volna be, ha nincs Skrabski Fruzsina és Novák Tamás Bűn és büntetlenség című filmje, amely példa nélkül álló feltűnést keltett és ráirányította a kérdés rendezetlen mivoltára a figyelmet. Skrabski Fruzsina szerint a film ötletgazdája Novák Tamás volt, akivel megbeszélték, „ha vannak nácivadászok, akkor kommunistavadászok is lehetnek”! Azonban egyiküknek sem az jutott az eszébe, hogy a jog eszközével lenne értelme keresni a megoldást! Ezért vettek a kezükbe kamerát és mikrofont, és az „igazságtételhez” a még ma is élő kommunisták bocsánatkérésére számítva fogtak neki. Előtte olvasóiknak blogjukban tették fel a kérdést, hogy „ki a ma élő legnagyobb kommunista”? A válaszok tanúsága alapján Biszku Béla „győzött”. Hamarosan az egykori belügyminiszter jelenlegi lakhelyét is sikerült kideríteniük. Novák Tamás szerint az évek óta elhúzódó gazdasági válság abban a tekintetben hasznos, hogy „a bűnbak-keresés igénye a történelemhamisítás megfékezését elősegíti”. Ha a társadalmi feszültség hatására nem követelnék ugyanis a bűnösök megnevezését és a „fejek hullását”, a filmjük sem lehetett volna ilyen sikeres.

Jelenczki István szerint, akit a Népek Krisztusa – Magyarország c. film rendezőjeként, szintén a magyar közelmúlt dokumentarista feldolgozójaként tarthatunk számon, pont erre van szükség! A Duna TV-ben ősszel sugárzott film rendezője úgy gondolja, hogy a bűnösök felelősségre vonására az egész kárpát–medencei magyarságnak szüksége van, ugyanis az emberek igazságérzete mellett ezzel a magyar nemzeti önérzet is nyerne. „Meg kell nevezni a megtorlások levezénylőit és a kommunista elnyomó apparátus működtetőit, még akkor is, ha már nem élnek! És erről a legszélesebb körben, rádióban, televízióban is be kell számolni!” – hangsúlyozta Jelenczki.

Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató–helyettese elmondta, hogy nemcsak intézetvezetőként, hanem magánemberként is fontosnak tartja az igazságtételt, mert úgy érzi, „tartozik a szüleinek“. Édesapja ugyanis aktívan részt vett az 1956-os forradalomban, és élete végéig hiába várt egy független bíróságra. Ami azonban ennél is fontosabb: „egyik hatalom se higgye azt, hogy elég sokáig hatalmon maradni ahhoz, hogy megússzák. A lényeg, hogy minden rendszer legyen tisztában azzal: amit elkövetett, azért előbb vagy utóbb felelnie kell.” Kónyáné Kutrucz Katalin szerint a társadalom egyik súlyos betegsége az elfojtás, amire jó példa, hogy az 1956-os elítélteknek csupán elenyésző hányada kereste meg a levéltárat az irataiért érdeklődve. Ezen változtatva ő egy – a témát feldolgozó –  közönségfilmet javasol, amelynek fontos célja kellene, hogy legyen, hogy próbáljon az érzelmekre is hatni.

Gecse Géza felvetette, hogy talán nem volt véletlen, hogy éppen 1990-ben (egy alkotmánybírósági határozattal) törölték el a halálbüntetést Magyarországon, hiszen így eleve megakadályozták annak a lehetőségét, hogy a bukott rendszer felelőseit, amennyiben magyar parlament hatályos törvényt hozott volna, ki lehessen esetleg végezni?

A kérdésre a jelenlévők nem tudtak válaszolni. Zétényi Zsolt viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a Képíró–perben az ügyészség hajlandó lett volna a pártállami vallatószobákban született vallomásokat felhasználni, amire aztán más okok miatt végül mégsem került sor, ami ismét a kettős mércéről árulkodik. Még mindig „más, ha náci, és megint más, ha kommunista bűncselekményekről van szó!“ – hangsúlyozta Zétényi Zsolt. A nevét viselő törvénnyel szerinte azért maradt egyedül az 1990-es években, mert sem Antall József, sem az akkori kormány nem vállalta saját indítványaként a büntetőjogi felelősségre vonást, csupán „támogatta“. Amennyiben ugyanis erős politikai és társadalmi „hátszele“ lett volna, Zétényi Zsolt meggyőződése, hogy a törvényt az Alkotmánybíróság nem buktatta volna meg.

Kahler Frigyes szerint az 1948-tól 1956-ig meghozott jogtalan ítéletekre azért nem alkalmazható „az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények“ paragrafusa, mivel ebben az időben„nem volt nemzetközileg elismert háborús helyzet“ az országban. Zinner Tibor viszont kijelentette, hogy igencsak kérdéses Kahler álláspontja, hiszen ekkor az állam valóságos polgárháborút folytatott a magyar társadalom ellen, mint ahogy az 1930-as évek Szovjetuniójában is polgárháború folyt az egész ország ellen.

Gellért Ádám szomorúan összegezte, hogy az igazságtétel ügyében jelenleg is magányos emberek magányos harcát látja, pont olyannak, amilyen az húsz éve is volt. Pontosan ezért lenne szükség a törvényt végrehajtó szervezeteket erős hatósági jogkörökkel felruházni, hogy a perek többé ne magányos emberek feljelentéseire korlátozódjanak. Megemlítette továbbá azt is, hogy az igazság felderítésének nem csupán anyagi, hanem olykor – teljesen érthetetlen módon – adminisztrációs korlátai is vannak. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában való kutatáshoz is egy olyan procedúrán kell átesni, amely az „arra tévedőket“ gyakran elriasztja. Kónyáné Kutrucz Katalin szerint ez nincs így! Kutatási kérelmére ugyanis eddig még csupán két ember kapott elutasító választ.

Gulyás Gergelyhez hangzott a moderátor utolsó kérdése, vajon mi a garancia arra, hogy a büntetőeljárások valóban megindulnak? Gulyás elmondta, hogy erre nem tud személyes garanciát adni, de véleménye szerint nincs ma élő büntetőjogász, aki ne vallaná, hogy az akkor büntetendőnek jelölt cselekmények elkövetőit ma ne kellene bíróság elé kell állítani. Sajnos az ügyészség valóban nincs felkészülve arra, hogy történeti kutatásokat végezzen, ezért az eredményesség érdekében történészek segítségére lesz szükség. „Ha az országgyűlés a jogi felelősségre vonás mindkét változatának lehetőségét elfogadja, vagyis mind az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, mind pedig az elévülés nyugvásával kapcsolatos bűncselekmények büntethetővé válnak,  akkor 2012-től büntetőeljárásokra lehet számítani – szögezte le az országgyűlési képviselő.

A szakembereknek és politikusoknak kérdéseket is lehetett feltenni, azonban a jelentkezők sokan inkább véleményüknek adtak hangot.

Gaudi–Nagy Tamás, a Jobbik módosító javaslatait ismertette, ugyanis szerinte a Lex Biszku csupán egy kiindulási alap, amelyből „az igazságtétel fontos szegmensei hiányoznak“. Emlékeztetett az Európa Tanács 2006-ban rögzített egyik alapelvére, mely szerint a posztkommunista államokban el kell távolítani a politikából azokat a személyeket, akik vezető szerepet játszottak a kommunista rezsim idején. A jobbikos igazságtétel része, hogy mivel az MSZP a rendszerváltás után az MSZMP-t jogutódjának tekintette, illetve annak tekinti magát mind a mai napig, ezért az MSZMP által törvénytelenül összeharácsolt vagyont a szocialista párton be kell hajtani! Sőt, szerinte „az MSZP nem lehet a közélet részese, tehát feloszlatandó“. Gulyás Gergely, ezzel nem értett egyet, mivel a szocialistákat nem így kell „legyőzni“, hanem azt kell elérni, hogy az emberek ne őket tüntessék ki bizalmukkal.

 Gaudi–Nagy Tamás semmiféle garanciát nem lát a törvény sikerét illetően, mivel „ugyanazok az ügyészek irányítják a nyomozó ügyészséget, akik a 2006. őszi felelősségre vonást is elkenték“.

Ugyancsak válaszra vár az a kérdés, hogyha az elfogadott törvénnyel a náci és kommunista bűnök megítélése közti kettős mérce megszűnik, a kommunista bűnök kivizsgálásakor valóban elfogulatlanul indulnak-e meg a vizsgálatok, illetve eljárások?

Ha a Lex Biszku esetében is a mostani törvényhozók állapítják meg az igazságtétel definícióját, az ötlet végső soron kudarccal is végződhet. Célja ugyanis a kommunizmus elítélése és lezárása, ám végrehajtásakor bosszú–íze lehet az eljárásoknak. A bosszúra pedig lehet viszontbosszú a válasz, ami ellentétes a törvényhozók szándékával.

Egy másik probléma a társadalomnak a törvénnyel kapcsolatban támasztott igényére vonatkozik. A kommunista múlt feltárásakor ugyanis gyakran tapasztalható a Kónyáné Kutrucz Katalin által elfojtásnak, vagy talán inkább apátiának nevezhető jelenség.

Az igazságtétel aspektusainak visszhangja

A Katolikus Rádió munkatársa, Pécsi Krisztina gyorsan és lelkiismeretesen dolgozott. (Ld.kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=0KlpQcAQ87g )

K. Orosz István a rendezvényről megjelent cikkében fontosnak tartotta hangsúlyosan kiemelni, hogy az est egyik legfontosabb tanulsága, hogy a totalitárius rendszer bűneit nem szabad elfelejteni. Ld.kattintással:http://www.sit-e.hu/tenyek-tettek-felelosseg-aspektus-vitaest-az-igazsagtetelrol/

Meg lehetünk elégedve a Kossuth rádió Vasárnapi Újságjában készült összefoglalóval, még akkor is, ha jótékony(?) homályba burkolták, hogy Aspektus–rendezvényről volt szó! Ld.kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=L4BpivaThG8

Viszont el kell ismerni, hogy egy hét múlva, a 2011.december 18-i  műsorban is kitértek a témára, még akkor is, ha csak egy rövid kérdésben, és alighanem ennek következtében a megkérdezett Kövér László válasza meglehetősen kurtának tűnt.  (Ld.kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=SyAhd_Dj3IM)

Gulyás Gergelynek igaza lett, a Lex Biszkut ugyan a tervezettnél valamivel későbben, de még 2011-ben, egészen pontosan december 30-án elfogadta a parlament! A törvény sajátossága, hogy az 1949 és 1989 közötti időszakot tekinti csupán kommunistának, pedig a vitaesten és az előzetes riportokban éppen Zinner Tibor hangsúlyozta, hogy indokolt lenne az 1945 és 1949 közötti időszakra is kiterjeszteni! A jelenlegi szabályozás ellentmondásosságát és Zinner Tibor álláspontját látszik alátámasztani az tény is, hogy éppen tíz éve annak, hogy először emlékezhettünk meg a kommunista diktatúra áldozatainak napjáról, vagyis az akkori törvényhozók Kovács Bélának, a kisgazdapárt főtitkárának a letartóztatásától, vagyis 1947. február 25-től számítják a kommunizmus magyarországi történetét! A Lex Zétényi egyébként az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a közötti időszakot ölelte fel.

A 2012. január 10-i Magyar Hírlap Gulyás Gergelyre hivatkozva közölte, hogy a Fidesz nem tesz feljelentést a kommunista bűnök miatt.
 

A Magyar Nemzet 2012.január 21-i hétvégi mellékletében Gellért Ádámra hivatkozva villantja fel, hogy mi nem világos még az igazságtétel vitaesten tárgyalt két aspektusával kapcsolatban.

A magyar Parlament produkált meglepetéseket! 2012. február 20-án az ügynöklisták feltárásának napirendre tűzésekor a fideszes parlamenti képviselők közül – furcsa módon – az 56-os elítélt, Wittner Mária tartózkodott, miközben a szocialista Szekeres Imre például igennel szavazott! A fideszes képviselők többsége viszont – a szocialisták többségéhez hasonlóan – ugyancsak nemmel szavazott! A fideszesek közül csupán néhányan, így például Gulyás Gergely, Balog Zoltán és L. Simon László szavazott az ügynökakták nyilvánossága mellett! (Navracsics Tibor csak azértmaradt távol a szavazástól, hogy ne kelljen megsértenie a frakciófegyelmet!)

A Magyar Hírlap február 25-i számában ismét Gulyás Gergelyre hivatkozva tudtuk meg, hogy idén június 30-ig alkot törvényt a magyar parlament a Nemzeti Emlékezet Bizottságról, amelyet az eddigi elképzelések szerint az országgyűlés nem a saját tagjai közül választ, hanem főként történészek lesznek a tagjai.

Ami az LMP és a Jobbik kezdeményezte átvilágítást, illeti, újabb lökést adott az ügynek, hogy Romániában február 27-én törvényt fogadtak el a kommunistáknak a politikától való 5 évre való eltiltásáról.

Ha már a Fidesz nem volt rá hajlandó, a Jobbik feljelentésére a Fővárosi Főügyészség a januárban hatályba lépett törvény alapján február 29-én megindította eljárását Biszku Béla ellen.

A Jobbik képviselői azzal vádolják a Fideszt, hogy álláspontjának magyarázata az, hogy a kormánypárt hemzseg a besúgóktól. Az átvilágításról kiváló összefoglalót írt Marosi Márton. (Ld.kattintással: http://www.campusonline.hu/belfold/multat-vegkepp-eltorolni)

Ebből is megtudhatjuk, hogy a Fidesz a március 19-i ülésén vitatja meg az ügynökmúlt feltárásának kérdését és bár Orbán Viktor szerint „a kormánypárti frakcióban komoly vita folyik az ügynökmúlt feltárásának módszeréről, azonban "a szándékok egyértelműek".  Ezért március 13-án „a diktatúra elvarratlan szálairól“ Fidesz elnöksége is tárgyalt. A legújabb elképzelések szerint – számos tekintetben – a román lusztrációs törvényhez hasonlóan járnának el, és a lengyel és litván mintára megalakított Nemzeti Emlékezet Bizottságára bíznák az ügynökkérdés megoldását is. A Kossuth rádió 180 perc című adásában elhangzott riport nemcsak az előző napon az ELTE-n rendezett Balogh András-Kőszeg Ferenc-Gellért Ádám vitaestből ad ízelítőt, hanem arra is rávilágít, hogy az igazságtétel más aspektusaival kapcsolatban nemcsak az országgyűlés, hanem maga a Fidesz sem tekinthető – minden tekintetben egységesnek.

(Ld.kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=KMkDriNuaCk)

Mindenesetre 2011.december 7-i Aspektus vitaestünket, az igazságtétel kérdését a Duna Televízióban három huszonhat perces műsorban dolgozzuk fel, ugyanis a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz benyújtott pályázatunkat 2012. március 9-én elfogadták.


Kép és szöveg:  Aspektus

Korábbi változat – kattintással - http://www.gecse.eu/111207_A.htm