Eltemették Hámos Lászlót, a HHRF alapítóját!


Fiatalnak számít, aki 68 éves korában hal meg, különösen, ha ez az Amerikai Egyesült Államokban történik.  Az 1951-ben Párizsban született, de ezt követően főként New Jerseyben nevelkedett Hámos Lászlóról nyugodtan állítható, hogy történelmi személyiség volt. 1976-ban indított emberjogi tiltakozó akciót a romániai magyarság elnyomását az elviselhetetlenségig fokozó bukaresti rezsim ellen. Ekkor huszonöt éves volt és a Romániai Emberi Jogok Alapítvány egyik létrehozójaként a szervezetet Magyar Emberi Jogok Alapítvánnyá (angol kezdőbetűi alapján: HHRF) 1984-ben szervezte át, amelynek azóta az elnöki tisztét folyamatosan betöltötte.

Édesapja, az eredetileg felvidéki gyökerekkel rendelkező Hámos Ottó néhány nap múlva lesz 101 éves. Édesanyja, aki erdélyi felmenőkkel rendelkezik, pár évvel fiatalabb – szintén jó egészségnek örvend. A Hámos Lászlótól néhány évvel idősebb bátyja, a felváltva Ausztriában és Magyarországon élő Árpád, valamint László felesége a tegnapi, szombati temetés napjáig még nem mondták el a szülőknek László halálhírét. Hámos Ottó egyébként Horthy kormányzó irodájának egyik legfiatalabb munkatársa volt 1944-ben. (Őrzöm az interjút, amelyet László és talán Ildikó készített vele!)

         Hámos Árpád az Aspektus 2015 januári Aspektus-rendezvényén (Fotó: Tháler Tamás)

 Hámos László két gyermekével: Júliával és az egyetemet már befejezett fiával, Dániellel a New Jersey Engelwood városrészében lévő Brookside temetőjében helyezték szombaton örök nyugalomra Hámos Lászlót, akit öt éve kínzott a rák.

                       Interjú-készítés közben az Országházban Hámos Lászlóval

1976-tól kezdődően hat amerikai elnökkel találkozott és az amerikai kongresszusban többször tájékoztatta az amerikai törvényhozókat a Kárpát-medencében élő magyarokat nemcsak Romániában, hanem másutt is érő jogsértésekről!  1990-ben ő volt, aki megszervezte Tőkés László amerikai útját, számtalan amerikai magyar szervezet munkájában vett részt.  New Yorkban és talán az Ohio-ban lévő Lake Hope-ban én 1990 augusztusában találkoztam vele először, de utána többször is készítettem vele interjút a Magyar Rádióba.

A HHRF szorgalmazta a romániai magyar közösségi javak visszaszolgáltatását és ő adott fórumot a különböző Magyarország határain túli újságoknak, folyóiratoknak a HHRF honlapján. Ily módon nem egyszer előfordult, hogy ezek a lapok hamarabb tudtak a világhálón megjelenni, mintsem az utcára kerültek volna! A Magyar Rádióban a Határok nélkül szerkesztőiként ki is használtuk ezt a lehetőséget és a HHRF jóvoltából nekünk a többi rovatnál hamarabb volt internetes felületünk, aminek megszüntetését először Such György egykori rádióelnök kezdeményezte.

Isten veled, nyugodj békében!