Esélyek és kilátások - kerekasztal Pozsonyban


                                                 Molnár Imre bevezetője
2019. február 7-én a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet a magyar nemzetpolitika lehetőségeiről rendezett kerekasztal-beszélgetést Gecse Géza történésszel, a Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus - határok nélkül 2002–2017 című könyv szerzőjével és Éger György szociológussal, a Magyarok Romániában, 1990–2015 című kötet egyik szerkesztőjével. Természetes, hogy a meghívottak között ott volt Duray Miklós, akinek nemcsak a kisebbségbe szorított Magyarországon kívüli, hanem a magyarországi politikában is sikerül magának e fogalom létjogosultságát fel- és elismertetnie. Mint ahogy a mostani alkalomból a Kövesdi Károly moderálásával született kerekasztal-beszélgetés is tanúsította – nem volt egyszerű feladat.

                              Duray Miklós, Gecse Géza, Éger György és Kövesdi Károly

A rendezvény Facebook-oldalán még Kutyaszorítóban vagy kötőféken? címmel meghirdetett találkozó Molnár Imre intézetvezető alapkérdésével ingerelte szólásra a vendégeket, így Gecse Gézát is, hogy a legfrissebb szlovákiai kutatásokkal alátámasztott helyzet mintha a nemzetpolitika hiábavalóságát, mintegy eredménytelenségét mutatná, hiszen felvidéki magyarság esetében drasztikus fogyásról beszélhetünk. Ilyen bevezető után Kövesdi Károly kérdésére, miszerint milyen képet mutat a Kárpát-medencében élő magyarság? – a 2002 és 2017 közötti években 63 vitaestet kötetbe szerkesztő szerző kijelentette, hogy térségünkben ugyan a magyarság lélekszáma nemcsak a Délvidéken, ahol már korábban, és Szlovákiában, ahol meglepetésszerűen főként az utóbbi évtizedben csökkent, hanem Romániában is, ahol főként a szórvány magyar települések szinte teljesen felszívódtak az idegenek tömbjében. Viszont öröm az ürömben, hogy a szomszéd uralkodó népeket is komoly mértékben sújtja a kivándorlás, így a magyarok aránya a szomszéd országokban vagy csak mérsékelten vagy egyáltalán nem csökkent. Gecse Géza valóságos csodának tartja, hogy Trianon után majd száz évvel a Kárpát-medence továbbra is legszámosabb népe a magyar, hiszen ez alatt az idő alatt majd mindent megtettek a szomszéd nemzetek a magyarság asszimilálása érdekében. Saját magunk sem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy miként tudunk tenni annak érdekében, hogy törekvéseink célba érjenek, ettől függetlenül nem szabad lemondani legalább a próbálkozás lehetőségéről! Gecse Géza elmondta, hogy ezzel kapcsolatban morbid családi példákkal is tud szolgálni, hiszen jó maga is élete első kilenc évét Kárpátalján töltötte, ezért tudja, hogy a szovjet időszak alatt visszaszorított ukrán nacionalizmus milyen brutális tudott lenni nemcsak a zsidókkal, lengyelekkel, persze néha az oroszokkal, hanem 1944 őszétől kezdődően a magyarokkal szemben is. Korántsem tekintené ezért okafogyottnak azt az aggódást, amivel ideátról figyeljük, hogy mi történik a demokratikusnak mondott Ukrajnában! Ami a többi Magyarországgal szomszédos államot illeti, tessék megnézni miként sikerült a románoknak kusza belső viszonyaikkal eljelentékteleníteniük saját magukat és Belgrád, amely – nem kis mértékben legutóbbi háborúi következtében is – egy a trianonihoz hasonló rendezést mondhat a magáénak, jóval barátságosabban viselkedik. Számára az egyik legérdekesebb jelenség, hogy miközben Duray Miklós saját magát a 2002-t követő években, amikor is – miként az a kötetből is kiderül – kifejezetten népszerű volt, magát kudarcot vallott politikusként jellemzi – fogalmazott Gecse Géza.

                                 A könyvbemutató pozsonyi közönsége

Éger György szociológusként az erdélyi nemzeti közösségről megállapította, hogy több csoportra tagolódik, ezért régiónként más és más magatartásformák jellemzik a székelyföldi, mint például a partiumi vagy kolozsvári magyarságot. Ő úgy látta – fogalmazott Éger György –, hogy az erdélyi magyarság társadalomtörténeti áttekintése, amelynek része nemcsak vallási életük, önértelmezésük, hanem médiafogyasztásuk is – hiányzik, ezért érezte úgy, hogy ennek a műnek időszerű meg születnie. Amennyiben Bukarest gyakorlatát vizsgáljuk, azt lehet mondani, hogy a román hatalom – és ebben hasonlítanak a szlovákokra – sokszor jogi kereteiben nem kötelez, hanem csupán megenged, ezért aztán nem egyszerű oktatási és praktikus nyelvhasználati esetekben sem eredményt elérni! Összességében véve nem könnyű a helyzet, hiszen miként a városi iskolákban az anyanyelvhasználat – folyamatos küzdelem. A bíróságok előtti nyelvi egyenjogúság pedig még ennél is nehezebb kérdés – fogalmazott Éger György, aki szerint az igazi megoldás a határon túli közösségek esetében az autonómia biztosítása lehetne.

                                               Szili Katalin hozzászólása

A vendégek között az intézetvezető külön is köszöntette Szili Katalint, a miniszterelnök megbízottját, aki hozzászólásában elmondta, hogy amellett, hogy miközben tízszeresére növekedett a határon túli magyarokra fordított kormányzati forrás összege, a határon túli magyar közösségekben változott az autonómiához való viszony. Például a 18-35 év közötti fiatalok között az autonómiával kapcsolatban végeztek egy kutatást, amiből az derült ki, hogy az autonómia kevésbé fontos számukra, mint az idősebbeknek. Az autonómia mást jelent Kárpátalján, mint a Székelyföldön és megint egészen mást a Vajdaságban, ahol az kifejezetten a szerb többségen belüli önkormányzást jelenti. Szili Katalin kész arra, hogy a felvidéki törekvésekről is beszélgessen akár Pozsonyban is, mivel kulcsfontosságúnak tartja, hogy egy ilyen fontos kérdésről alakuljon ki társadalmi párbeszéd! Manapság ugyanis sokan összerezdülnek mind Romániában, mind Szlovákiában e fogalom hallatán, pedig az itt élő közösségek valamennyien jól járnának vele, hiszen ki lehet alakítani egy országos nemzeti kisebbségi rendszert, amelyben nem kérdés, hogy a magyar nemzeti közösségek oktatási, kulturális és finanszírozási kérdésekben önállóan dönthetnének! Legalább nekünk: magyaroknak le kellene ülnünk, hogy világos legyen, hogy mi e fogalom, illetve különböző változatai alatt mit értünk. Az már külön feladat lenne, hogy áttekintsük, hogy az európai folyamatokban mire kell figyelnünk! Ha Európának lenne egy kisebbségi minimum-standartja, amelyet minden országban kötelező lenne betartani – fogalmazott Szili Katalin –, sokkal könnyebb lenne a helyzetünk!

                                      A közönségből is sokan hozzászóltak és kérdeztek

Duray Miklós dicsérte, hogy egész pártjával szembeszállva Szili Katalin a kettős állampolgárság megadására szavazott, majd amikor Gyurcsány Ferenc a MÁÉRT-et feloszlatta, házelnökként létrehozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. Mindemellett Duray Miklós meggyőződése, hogy az igazi megoldás a komáromi nagygyűlés által meghirdetett önkormányzati koncepció következetes megvalósítása lehetett volna, amelynek célja a magyar többségű régiók egyesítése volt, de amelyet az MKP-ban az egyéni- és csoportérdekek alapján politikus társai felülírtak. Nincs vitán felül álló bizonyítékunk róla, de kétségtelenül ez vezetett ahhoz, hogy végül az MKP a 2006-os választásokon már 60 000 szavazattal kevesebbet kapott és azóta sem képes talpra állni.

Aspektus

Az összefoglaló eredetileg a Felvidék.ma-ban 2019.február 11-én jelent meg – kattintással: https://felvidek.ma/2019/02/eselyek-es-kilatasok-kerekasztal-beszelgetes-a-magyar-nemzetpolitikarol/

                                                          A könyvbemutatót követően

Radi Anita cikke a felvidéki Ma7-ben szintén 2019. február 11-én jelent meg ’Nemzetpolitika – szorítóban’ címmel – kattintással:
https://ma7.sk/kozelet/nemzetpolitika-szoritoban


                     Gecse Géza Breuer Péter vendégeként a Heti TV Pirkadat című műsorában

A Heti TV Pirkadat című műsorában 2019. február 11-én – kattintással:
https://www.youtube.com/watch?v=lt6o3urvKbA