Éves mérleg a Felvidéken Kövér Lászlóval és Berényi Józseffel

Fővédnöki fórum – a Martfeszten


                                                     Gubik László bevezetője
A felvidéki magyarság legnagyobb szabású, öt napig tartó nyári rendezvénysorozatát immár harmadik alkalommal szervezik a Révkomáromtól északra fekvő Martoson, amelynek ünnepélyes nyitórendezvényén gróf Esterházy János fényképét vették át a szervezők a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökétől, Pánczél Károlytól. Ezt követően Gubik László, a rendezvény, a „Martfeszt” főszervezője a magyar országgyűlés elnökét arra kérte, hogy „Martostól Martosig” címmel foglalja össze, mi történt a tavalyi találkozó óta.

Kövér László az utóbbi esztendő magyar politikai eseményeit és azok európai értékelését elemezve kijelentette, hogy mára a gazdasági növekedés számadatait tekintve Magyarország az Európai Unió élvonalába, a második–harmadik helyre került, ami igazolta a magyar kormány politikáját. „Ha a válságkezelés hasonló útját jártuk volna, mint amit Görögországban megvalósítottak, most ugyanott tartanánk, ahol ők”.

 
                        Kövér László előad                                           Berényi József beszél

Kövér László kitért a Fidesz–KDNP, illetve a kormány elmúlt év alatti belpolitikai teljesítményére, hiszen ez alatt az idő alatt nemcsak a magyar országgyűlési, hanem az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat is sikerült megnyerniük, ráadásul Budapesten akkora arányban, amely az ő várakozásait is felülmúlta. Bár nem fér kétség ahhoz, hogy 2006 óta a Fidesz folyamatosan vezeti a népszerűségi listákat, de a magyar országgyűlés elnöke elismerte, hogy a párt ősz óta mostanáig folyamatosan veszített népszerűségéből és a magyar országgyűlésben immár nincs meg a kétharmados többség. A három, ősz óta lefolytatott magyarországi időközi választás közül kettőnek van komoly tanulsága, hiszen Angyalföldön régóta nem volt arra példa, hogy ne MSZP-s jelölt nyert volna. Annak viszont, hogy a másik kettőt a Jobbik nyerte, fontos üzenete van, hiszen bár a Fidesz népszerűségvesztése mostanára, pontosabban az idei nyár elejére megállt és – vizsgálataik alapján – választóik csupán viszonylag kis része pártolt át a Jobbikhoz, a választások „gyakran kiszámíthatatlan eredménnyel” járnak. Ezért fontos a párt vezetőinek elemezniük a kialakult helyzetet. A következő három esztendőben nemcsak a kormánypolitikusoknak, hanem a bázisuknak és a választások tétjét magyarázóknak is „résen kell lenniük” – fogalmazott Kövér László –, hiszen most egy hirtelen kialakuló jelenség, a migráció kérdésében elfoglalt álláspontja billentette a kormány javára a népszerűségi mérleget. A bevándorlás – amely hasonló mértékben érintheti Szlovákiát is, mint Magyarországot, és amelynek sem a politikai, sem a gazdasági következményeit „nem látjuk még fél év távlatában sem előre” – fogalmazott Kövér László –, rendkívül komoly probléma, amellyel egyik pillanatról a másikra kellett szembesülnünk.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik, ami külpolitikai mozgásterünket jelentősen befolyásolja, az Ukrajna területén zajló válság, ami nemcsak az oroszoknak, az ukránoknak, de Európának sem jó. „Hogy kinek jó, azt innentől kezdve az Önök fantáziájára bízom, hogy kitalálják, kinek lehet az érdeke, hogy harckocsikat, rakétaelhárító rendszereket lehessen telepíteni ezekbe a ’front-államokba’ ” – fogalmazott Kövér László. A kialakult konfliktus egyébként bennünket nemzetpolitikai szempontból is érzékenyen érint – folytatta, hiszen a Krím-félsziget elcsatolása és a Kelet-Ukrajnában zajló harcok következtében a fegyvert fogott orosz kisebbségek miatt Európa többi kisebbsége, az ügyüket szóba hozó államokkal, így a magyar kormánnyal együtt valódi szándékaitól teljesen függetlenül a „fekete bárány” szerepébe került. Európa és a világ szemében ugyanis „Magyarország is a frontövezet része”, ezért rendkívül körültekintőnek kell lennünk, amikor a magyar közösségek érdekeit szóba hozzuk, hiszen nem kevesen vannak, akiknek érdeke, hogy Magyarországot olyan államnak tüntessék fel, amely „csorgatja a nyálát Kárpátaljára”. Kövér László szerint ilyen körülmények között „minden határon túli magyarság érdekében tett lépésünk eredeti szándékainkkal ellentétes hatást” válthat ki, ezért a budapesti vezetésnek alaposan át kell gondolnia, hogy mit csinál, hiszen nem kizárt, hogy akkor jár el a leghelyesebben, ha veszteg marad. Nagy ugyanis a „konfliktuspotenciálunk” és ez drasztikusan leszűkíti a mozgásterünket – jelentette ki a magyar országgyűlés elnöke.

Potápi Árpádnak, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának támogatáspolitikáról adott összefoglalóját követően Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke mondandóját azzal kezdte, hogy a görög válság annak ellenére fog jelentősen hatni a szlovák politikára, hogy az ország miniszterelnöke, Robert Fico ezt ma még tagadja.  Berényi József azt is jelezte: Ukrajna példájának egyik tanulsága, hogy az eddig Szlovákiában axiómaként kezelt megállapítás – gondoljunk róla bármit is –, miszerint Európában a második világháború után a területi integritást sérteni nem lehet, megdőlt.  Nem tudjuk, hogy milyen lesz a kiút, de kizárt, hogy ne hagyna nyomot Európa politikáján ugyanúgy, mint ahogy az iszlám állam létrehozása, amelynek egyébként köze van a harmadik nagy kihíváshoz, a bevándorláshoz. Berényi József szerint a migráció az ország déli részén élő magyarokat Szlovákia többi részéhez képest erőteljesebben sújtja, hiszen az öt, az ország területén felállított táborból hármat a magyarok lakta Dél-Szlovákiában hoztak létre és a „viszonyok korántsem tekinthetőek konszolidáltnak”.  A Magyar Közösség Pártja elnöke szerint a magyar iskolák helyzete a Felvidéken továbbra is kritikus, sokkal rosszabb, mint a szlovákoké, ugyanis a megszűnő iskolák esetében nem mindegy, hogy mennyiből hányat számolnak fel pontosan. Hasonló számú iskola bezárása esetén arányait tekintve ugyanis a magyar közösség érdekei sokkal jobban sérülnek, mint a szlovák többségé. A Magyar Közösség Pártjának elnöke elmondta azt is, hogy – az egyetlen Nagymegyert leszámítva – jól szerepeltek az önkormányzati választásokon. Autonómia helyett egyébként inkább önkormányzatiságról beszéltek, és Berényi József szerint részben ennek köszönhető, hogy a pozsonyi politika békén hagyta őket. Az önkormányzatiságért, vagyis az autonómiáért folytatott harcuk egyik fő érve pedig az, hogy húsz év alatt 110 000-rel fogyott a felvidéki magyarság és így félmillió alá csökkent a létszámuk, ami tanúsítja, hogy a Kárpát-medence egyetlen másik régiójában sem sikerült ilyen mértékű csökkenést elérnie egyik utódállamnak sem. Jó lenne, ha a pozsonyi vezetés megértené, hogy a felvidéki magyarok autonómiaküzdelme „nem a nemzeti romantika része, hanem valós eszköz a dél-szlovákiai régió gondjainak megoldására” – hangsúlyozta Berényi József, aki azt is elmondta, hogy a jövő márciusi parlamenti választásoknak – a felvidéki magyarság szempontjából – legalább akkora tétje lesz, mint a legelső rendszerváltás utáninak, de nem zárható ki, hogy még annál is nagyobb!

                                                           Molnár Judit kérdez

Kérdezni is lehetett a fórum résztvevőitől, amelyek közül kettőt emelek ki: Pogány Erzsébet a visegrádi négyek körében érvényesülő lehetséges kisebbségpolitika perspektíváiról érdeklődött, míg Molnár Judit arra volt kíváncsi, milyen a viszony a budapesti és a pozsonyi kabinet között, pontosabban: mennyire kerülnek szóba a magyar-szlovák kormányközi tárgyalásokon a felvidéki magyarok problémái.

Kövér László először arra válaszolt, hogy a mostani helyzetben kiváló a magyar és a szlovák kormány viszonya, mivel semmilyen kérdésről nem tárgyalnak Pozsonnyal, amiben nincs esély arra, hogy közös nevezőre jutnak. Ezért nem hozza szóba Budapest a Beneš-dekrétumok ügyét, amelyben egyébként a szlovákok maguk mögött tudhatják a cseheket is. Ami a visegrádiak közül a lengyeleket illeti, a Varsó és Budapest közötti államközi kapcsolatra nem lehet panaszunk, viszont kisebbségi ügyekben a lengyelek részéről semmiféle támaszra sem számíthatunk. Annak ellenére van ez így, hogy az ukránok 1945-öt követően százezer lengyelt lemészároltak, ám Varsó oroszfóbiája felülír mindent és nemcsak Ukrajnát támogatják tulajdonképpen kritikátlanul, hanem Litvániát is – a területén élő jelentős lengyel nemzeti közösség konkrét helyzetétől gyakorlatilag szinte teljesen függetlenül.

A kontinensen pedig azért vagyunk még ezen túl is rendkívül nehéz helyzetben – hangsúlyozta Kövér László –, mivel Európa intézményeiben többségben vannak azok a baloldali politikusok, legyenek szocialisták, szociáldemokraták vagy zöldek, akik nem tapasztalták meg a szocializmus „áldásait” a gyakorlatban, ezért fiatal korukban jelentős részükben maoisták, vagyis olyan politikusok voltak, akik számára még „Sztálin is jobboldali elhajlónak” számított. Egy EP-képviselő mandátuma öt évre szól – hívta fel a figyelmet rá Kövér László. Ez alatt az öt év alatt – néhány kivételtől eltekintve – jó, ha meg tudja különböztetni az „őshonos” kisebbségeket a „szexuális” kisebbségektől, illetve a bevándorlóktól. Az is eredményként könyvelhető el, ha különbséget tudnak tenni a roma/cigány kisebbség és a többi között. Ezeket az említett kisebbségeket általában szeretik. Számunkra furcsa ellentmondás, és a mi szempontunkból lehangoló, hogyha egy nemzetiségi probléma nem éri el a fegyveres konfliktus szintjét, mint ahogy ez a Balkánon történt, akkor a nyugatiak számára ez nem is létezik. Ráadásul, mire egy átlagos EP-képviselő megtanul különbséget tenni az említett kisebbségek között, addig eltelik öt év, utána többnyire eltűnik a politikából és minden kezdődhet elölről – fogalmazott Kövér László.

Gecse Géza
 

A cikk közlésének eredeti helyén, a Felvidék.ma oldalán – több képpelkattintással