Hogyan kell viselkednünk a magyarokkal?

Magyarország német szemmel 1944 elején

Tájékoztató
a Wehrmacht Magyarországra vezényelt vagy magyar honvédségi személyekkel érintkező tagjai részére

1. Magyarország államformája a királyság. A királyi hatalom és szuverenitás azonban nem valamelyik dinasztián, és nem is a mindenkori király vagy régens személyén alapul, hanem a „Szent István-i koronán”. Ez a korona minden magyarnak megkérdőjelezhetetlen szentség, melyhez nem érhet fel a napi politika.

A jelenlegi kormányzó Horthy Miklós tengernagy.

2. Magyarország területe 1938-ban 118 000 négyzetkilométer és lakosainak száma 10 millió volt, ami nagyjából Dél-Németországnak felel meg. A bécsi döntés után az ország területe 168 000 négyzetkilométerre, lakosainak száma pedig kereken 14 millióra nőtt.

3. A nyugati terjeszkedésüket megállító merseburgi (933) és Lech-mezei csaták (955) kellemetlen emlékek a magyaroknak. Európától viszont elvárják, hogy még ma is hálás legyen a törökökkel és tatárokkal folytatott áldozatos harcukért, s ezt minduntalan szóba is hozzák. Ma is a Nyugat előretolt bástyájának tartják magukat az őket körülvevő szláv néptörzsekkel szemben.

Nagy becsben tartják az állítólagos hun-magyar rokonságot. Ezért nem tanácsos a bolsevistákat hunoknak nevezni.

Magyarország nem a Balkánhoz, hanem Dél-Európához tartozik.

A magyarság biológiailag gyengének érzi magát. Ebből adódik, hogy van némi kisebbrendűségi érzésük, ha nagyhatalom tagjaival érintkeznek. A magyarok ezért nagyon érzékenyek. Mindezt büszkeséggel és hiúsággal kompenzálják.

4. Minden magyar hálás, ha országa szépségét elismerik vagy csodálják, csak észre ne vegyenek ebben túlzott ömlengést vagy leereszkedő jóindulatot. Bár nem városi nép, nagyon igyekszenek iparosítani. Ezért aztán kedvelik, ha ipari teljesítményeikről esik szó, és nem a pusztáról vagy a Csárdáskirálynőről.

5. Magyarországon jelentősek a politikai ellentétek. Az egyik oldalon szociális reformokat követelnek, és jelentős szerepe van az erőteljes antiszemitizmusnak; a másik oldalon ott vannak az angolbarát körök, akiknek jobban tetszik a demokratikus kormányzási forma, mint a totalitárius vezetés. Ezeknek az ellentéteknek azonban legnagyobbrészt csak a fővárosban van jelentősége. A vidéki ember, legyen mégoly kicsi is a portája, úrnak érzi magát. A honvédség politikailag inkább az első csoporthoz húz. Amennyiben a magyarok e belső ellentéteikre terelik a szót, akkor célszerűbb, ha elkerüljük az állásfoglalást.

A népi németek jogait szerződések biztosítják, de ezeket sokszor nem tartják be. Ha a Volksbund valamelyik túlságosan aktív vezetője megpróbálna német katonákat bevonni ezekbe a vitákba, akkor ezt vissza kell utasítani.

6. Magyarország a keleti hadjárat elején belépett a háborúba, hogy segítsen megfékezni a vörös veszélyt. Maguk a magyarok nem nagyon vannak tisztában azzal, hol lesz a helyük az új Európában. Ha ez a kérdés szóba kerül, helyénvaló az óvatosság; azt azonban világosan meg kell mondani, hogy a bolsevisták és kapitalista szövetségeseik győzelmük esetén kíméletlenül véget vetnének „Szent István országának”.

7. A románokról a magyarok lenézően nyilatkoznak; ez a lenézés kölcsönös. A Wehrmacht minden tagja juttassa kifejezésre, hogy Románia szintén a Német Birodalom szövetségese, és német katonaként nem kíván ebbe a nagyon sajnálatos vitába belekeveredni.

8. A magyarok büszkék közmondásos lovagiasságukra és katonás múltjukra. Ezért is keserű csapás számukra a Don melletti katonai vereség 1942/43 telén. Ha ezekre a harcokra terelődik a szó, akkor ugyanolyan bántóan hatna, ha kitérnénk a véleménynyilvánítás elől, mintha vígasztaló szavakat mondanánk. Tapintatosan ki kell kerülni annak a megvitatását, hogy kit terhel ezért a felelősség.

9. A magyar ember nagyon vendégszerető és rendkívül szeretetreméltó; ez azonban ne vezessen senkit elővigyázatlan őszinteséghez. Bánjunk csínján az alkohol túlzott élvezetével is. A magyar tisztek tegeződnek, miközben rangjukon szólítják egymást. Abból azonban, hogy tegező viszonyba kerülünk valakivel, még ne következtessünk valamilyen megbonthatatlan barátságra.

10. Magyarországon még ma is egymillió zsidó él, egyedül Budapesten 150 000. Ők a németellenes propaganda legfőbb szócsövei. A Wehrmacht tagjai tegyenek úgy, mintha észre sem vennék ezt a fajt. Ha a beszélgetés a zsidókérdésre terelődik, akkor legyen teljesen világos a német álláspont: ez a faj határtalanul veszélyes a világra, úgynevezett rendes zsidók pedig nincsenek.

11. E tájékoztatót elolvasás után meg kell semmisíteni.

(Megjelent: A második világháború c. kötet 346-348.oldalán. Szerkesztette: Ungváry Krisztián. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.)