Hol a hazánk? Gecse Géza kötetéről


A nyolcvanéves múltra visszatekintő, de az 1950-es évek ellehetetlenítése nyomán 1975-ben kvázi újraalapított Püski Kiadó – nemzeti könyviadásunk egyik fontos szellemi fórumának – igényes gondozásában látott napvilágot Gecse Géza történész-újságíró könyve, a „Nemzetpolitika – szorítóban” c. vitaestes riportokat-interjúkat magába foglaló gyűjteményes kötet. Az Aspektus-vitaestek szervezőjének könyvéhez kapcsolódóan – az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlés Erdély és más akkori magyar területek Román Királysághoz való csatlakozását kimondó deklarációjának centenáriuma apropóján – nemrégiben érdekes vitaestet is tartottak Duray Miklós felvidéki magyar politikus részvételével. A beszélgetésen a nagy háború és az azt követő, ránk, magyarokra nézve sorsfordító momentumok is terítékre kerültek, és az est bevezetője a Kék Golyó utcában tervezett Aspektus-műhelysorozat tematikáját is ismertette.


A kötet maga hatvanhárom, 2002 és 2017 közötti beszélgetésből áll össze. E szám akár az egykori Magyarország – 1881 után ilyen formában működött – 63 történelmi vármegyéjére is utalhat (Budapest székesfőváros külön törvényhatóság volt, a szegedi dóm patinás címerábrázolásában hatvannegyedik megyeként megjelenítve). A kötet magyar és nem magyar beszélgetőtársak részvételével készült estek interjúit tartalmazza, s a legkülönbözőbb eszmei irányzatokhoz tartozó politikusok és más közszereplők, művészek és tudósok osztják meg gondolataikat egy-egy témáról. Szó esik rendszerváltozásról, 1956-ról, autonómiáról és igazságtételről, a magyar kultúráról és popzenéről vagy éppen az orosz birodalmi gondolatról, a Bruszilov-offenzíváról és Horthy szerepéről, tengerentúli, skandináv vagy balti aspektusokról, a Beneš-dekrétumokról és felvidéki kérdésekről, hősökről és mártírokról, területi revízióról vagy éppen a regionalizmus kérdéseiről. Az immár évszázados versailles-i „békemű” kapcsán azt is rögzíti a kötet: az ostobaság is lehet történelemformáló erő…

„Van külföld és van haza. Magyarország viszonylatában én külföldi vagyok, de a közös hazának azt tartom, ami 1920-ban a nemzetközi jog segítségével megszűnt” – vallotta Duray a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnökeként még egy régebbi, 2005. januári vitaest alkalmával, a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i ügydöntő népszavazás megrázó sokkja után. Duray akkor kifejezte kétségét amiatt, hogy a kérdésben kellett-e egyáltalán referendumot tartani. Duray azóta is tartja konzekvens véleményét, hogy az állampolgárság alapjog, és a parlamentnek szükséges megalkotni az ezen alapjoghoz való hozzáférés eszközeit. Ez 2010-ben, éppen kilenc évtizeddel Trianon után meg is történt Magyarországon.

A könyv számos „pillanata”, gondolata izgalmas, s a kötet némely szereplője, talán széles látóköre révén, egy-egy mondatával elébe is vágott a jelenkori történelemnek... Például Schöpflin György, a Fidesz néppárti EP-képviselője már 2010 elején, az egyik Bajcsy-Zsilinszky úti esten felhívta a figyelmet a mediterrán térségben tapasztalható népességrobbanásra, továbbá saját és térségünk demográfiai gondjai vonatkozásában a Nyugat-Európa felé irányuló migráció kérdésére is. Az est szervezője – a mostani kötet szerzője – itt emlékeztetett, hogy Nyugaton sokan már posztnemzeti korról beszélnek, hogy már nincsenek nemzetek, ugyanakkor Balázs Péter akkori külügyminiszter nem tartotta megalapozottnak a félelmeket, és szerinte már „felülíródott Trianon”.

„Hungaro-pesszimizmusunkat” népbetegségnek minősítette a húsz éven át EP-képviselő Habsburg Ottó egy régebbi vitaest vendégeként, aki szerint ugyanakkor a pesszimisták csak egy kisebbség nálunk. Hangot adott azon meggyőződésének, hogy 1956-ban vagy 1989-ben is, nagy erővel felállt ez a nemzet, s szenzációsan rövid időn belül felépített „valami bámulatosat”. Szerepelnek persze kritikusabb vélemények is: 2008-ban az azóta ugyancsak elhunyt Csoóri Sándor költő arról beszélt, hogy „másféle demokráciát kellett volna teremtenünk”, s ő akkor egy teljesen lezüllesztett és sajnálatosan megosztott magyarság képét festette meg. Utalt rá: kell, hogy legyen olyan szellemi közélet, ahol az egész magyarságot érintő kérdéseket vitatnak meg egymással. Kicsit ennek a költői kívánalomnak tettek eleget a könyvbe belekerült fordulatos vitaestek is.

Az akár 10-15 évvel ezelőtt fölmerült egyes témák, vitapontok közül számos kérdés ma is aktuális, és bizonyos megközelítési módok, viszonyulások is tovább élnek a hazai, illetve kárpát-medencei magyar közélet arénájában. Miközben természetesen a tágabb környezet, egész Európa alakul át körülöttünk és az egyes szomszédállamokkal való viszonyunk is dinamikusan változik: míg a 2010-es évek elején elsősorban Szlovákia volt a „forró pont”, ma elsősorban a kárpátaljai magyarság helyzete foglalkoztatja közéletünket, vagy például az első világháborút követő békerendezés vitatott centenáriumai hevítik fel a régi-új vitákat. Eközben kell a felelős szereplőknek, köztük a politikusoknak magatartásukkal megőrizni méltóságukat – mint mondja Kövér László a könyv első beszélgetésében, 2002 januárjában egy lejárató kampány kellős közepén –, hiszen mint a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke és 2002-es kampányfőnöke, az Országgyűlés mostani elnöke fogalmaz: „gyalázkodó hangnemben, a társadalmat megosztó politikával nem lehet Európába menni”. Mi ezt a fontos gondolatot most kiegészíthetjük azzal, hogy elmúlt években pedig arra tesz kísérletet Magyarország, hogy a nemzetegyesítés nyomán Európa egységét is helyreállítsa a kontinens előtt álló nehéz évtizedek várható kríziseinek hatékony és megfelelő kezelésére. Csoóri korábbi jogos aggodalma és Habsburg Ottó érthető optimizmusa együtt alapjai ennek a felelősségvállalásnak: az össznemzeti magyarság érdekeit mindenhol védelmezve, a korábban inkább jellemző nemzeti megosztottságot meghaladóan, immár az európai porondon kell kiállnunk saját érdekeinkért és a kontinens jövője érdekében.

Gecse Géza kötetének beszélgetései, a benne fölvetett szempontok és gondolatok minden olvasót segítenek kicsit jobban elgondolkodni a magyar múlt, jelen és jövő közösen fontos meghatározó kérdésein – egyszóval, izgalmas olvasnivaló a hosszú téli estékre!

(Gecse Géza: Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül. Püski Kiadó, 2017, 557 oldal.)

 

S. Szabolcs

Az összefoglaló megjelenésének eredeti helyén – kattintással:

A vitaestről készült korábbi összefoglaló - kattintással:

Legközelebbi rendezvényünket 2019. január 31-én, csütörtök este 6 órakor, a Kék Golyó és a Schwartzer Ferenc utca sarkán lévő klub-helyiségben tartjuk.

A téma:
Történetírás, politika és hatalom - Horthy Miklóstól Orbán Viktorig
Betét: Demkó Attila és a geopolitikai thriller mint műfaj

Előkészítő brain-storming: 2019. január 11-én, pénteken, 18.00-kor.
Helye: egyeztetés alatt!
Amennyiben érdekel, kérlek, küldj egy e-mailt az ujaspektus@gmail.com címre, hogy értesíthessünk a pontos helyszínről!

Itt, az aspektus.eu oldalon, továbbá a gecse.eu oldalon az elkövetkező napokban hozzáférhetővé tesszük Gecse Géza diákjainak hasonló témakörben írt szemináriumi dolgozatait!