Javult Szlovákia megítélése a magyarországiak szemében

Múlt péntek estétől egészen vasárnap estig a Charta XXI Mozgalom szervezésében egy kárpátaljai emlékúton vettek részt, amelynek keretében konferencia zajlott. Ezen Magyarországról hatvanöten vettek részt. A rendezvényre a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és vendégmunkások emlékéve keretében került sor. Alig értek haza a résztvevők, de február 6-án a Charta XXI rendszeres összejövetelén is megjelentek, amelynek, a témája a magyarok szomszédságképe volt. Az erre vonatkozó felmérés részleteit egyébként, rá két nappal, február 8-án ismertetette a Nézőpont Intézet, amellyel a hétfői rendezvényt is közösen szervezték.

A kutatás ugyanis nem új keletű. Egy esztendeje a Charta XXI és a Nézőpont Intézet együttműködésének köszönhetően 2016 elején átfogó képet kaptunk arról, hogy a magyar lakosság miként vélekedik Magyarország szomszéd országokkal való kapcsolatairól. Három csoportja rajzolódott ki az országoknak: a nyugati és kisebb magyar közösséggel rendelkező országokról jobb véleménnyel vannak a magyarok, és jobb államközi kapcsolatot tételeznek fel. A keleti, déli, nagyobb magyar közösséggel rendelkező államok (Szerbia, Románia, Ukrajna) esetében rosszabbnak látják a kapcsolatot, és róluk a véleményük is rosszabb. Szlovákia a két csoport között helyezkedett el. A megbékélés szempontjából fontos megállapítás, hogy legalább 81, legfeljebb 94 százalék azok aránya, akik szerint a kapcsolat jó vagy javítani kellene, tehát erős kisebbségben vannak azok, akik szerint nincs értelme jobb kapcsolatra törekedni.

Az idei, január 13-a és 16-a között végzett kutatás azt vizsgálta, hogy változott-e a kép.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője elmondta, hogy olyan ezerfős mintát kérdeztek telefonon, amely leképezi az egész ország lakosságát. A hibahatár ilyen esetben 3 százalék körüli. Egyértelmű, hogy 2016-ban a magyarországiak véleménye határozottan javult a szomszéd országokról.  Szlovákia esetében például az „inkább rossz” véleménnyel rendelkezők arány nem változott, az változatlanul 16 százaléknyi, viszont az országról „inkább kedvező” véleménnyel rendelkezők aránya 50 százalékról 59 százalékra emelkedett. Ez nem biztos, hogy azt jelenti – jegyezte meg Mráz Ágoston Sámuel –, hogy a problémák a két ország között megoldódtak volna, mert elképzelhető az is, hogy a két kormány például kerüli az olyan témákat, ahol konfliktusra vagy vitára lehet számítani. Ezáltal ezek nem jelennek meg nemhogy konfliktusként, de témaként sem a tömegkommunikációban, és így a konfliktus-mentesség illúzióját nyújtják, függetlenül attól, hogy például a kettős állampolgárság ügyében a két ország politikai elitjeiben továbbra is lappang a feszültség. Az Ausztriával való elégedettség-index hagyományosan a legmagasabb, de még itt is emelkedést regisztráltak: 71-ről 74 százalékra emelkedett az „inkább jó” vélemények aránya, miközben 2 százalékkal, 8-ról 6 százalékra csökkent a rossz viszonyt érzékelők aránya. Igaz, mindkét adat a statisztikai hibahatáron van. A javulásban szerepet játszhat, hogy egész Nyugat-Magyarország tömegesen utazik Ausztriába nemcsak hétvégén, hanem hét közben is, és az emberek érzékelik, hogy mennyivel gördülékenyebb nemcsak a vásárlás, hanem az ügyintézés is nyugati szomszédunknál. Egyébként Szlovákia kedvező megítélésében is szerepet játszhat, hogy különösen annak nyugati részét látogatva a magyarországiak ott, vagyis Pozsonyban és környékén szinte ausztriai nívóval találkoznak.

Szlovénia Szlovákiánál jobb szintről indult, de most ugyanúgy 59 százalékos az „inkább jó” vélemények aránya, mint Szlovákia esetében. A tavalyihoz képest szépen emelkedett az Ukrajnával és Szerbiával kapcsolatos „inkább jó” vélemények aránya. Továbbra is Romániával kapcsolatban van a legnagyobb idegenkedés, bár százalékos arányban itt is kedvezőbbek az idei számok a tavalyiaknál. Kifejezetten érdekes Szerbia és Ukrajna helyzete.

Nemcsak a környező országokról alkotott véleményére voltak kíváncsiak a Nézőpont Intézet munkatársai, hanem arra is, hogy milyennek ítélik meg az emberek a környező országokkal való viszonyt, továbbá, hogy mekkora esélyét látják a javulásnak. Az eredmények itt is javultak. Vizsgálat tárgyává tették továbbá a magyarországiak között az autonómia elfogadottságát és kétharmad feletti eredményeket kaptak – jellemzően a baloldal hívei pontozták le az autonómiát, tehát ebben az esetben erőteljesen hatott a politikai beállítódás, mondhatni döntő szerepe volt a véleményalkotásban – állapította meg Mráz Ágoston Sámuel.

Surján László megjegyezte, hogy a vizsgálat nem tér ki a környező országokban élő magyarságra. A két ország közötti kapcsolatok ideálisaknak tűnnek itthonról nézvést, de a határon túlra kényszerült magyar közösségek véleménye a helyzetről lesújtó. Szlovákiában például a magyarok jelentős része a kormány ellenzékének számít. Bennük a kormányközi kapcsolatok zavartalansága olykor a magárahagyottság érzését is keltheti.

A kárpátaljai út egyik tanulsága, hogy az Ukrajnáról szóló híreket nem szabad összekeverni Kárpátaljával. Kárpátalján nincs háború, nagy kár, hogy a magyar turizmus a régiót szinte teljesen elfelejtette. A határátlépés nehézségei mellett az Ukrajnából jövő negatív hírek is elriasztanak sokakat.

Szomorú jelenség, hogy Kárpátalján alig találni odaát fiatal férfiakat, sokan ingáznak, vagy Magyarországon dolgoznak, menekülnek a behívó elől, és keresik a jobb megélhetés lehetőségét.

Szomszédaink megítéléséről szólva hiba, hogy nem vesszük észre a józan hangokat – figyelmeztetett hozzászólásában Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és példaként Jozef Hajkora Magyarországon visszhangtalan megnyilvánulására hivatkozott, aki a tavalyi év végén kijelentette, hogy Szlovákiában a magyaroktól végre bocsánatot kellene kérni mindazért, ami velük Csehszlovákiában 1945 és 1948 között történt.

Surján László arra hívta fel a figyelmet, hogy a javulás egyik tényezője, hogy a szomszédaink többé-kevésbé osztották a magyar álláspontot a migráció kérdésében. Nem belülről jövő, hanem külső tényezőből származik a javulás, de remélhetőleg erről a szintről nem fog romlani. Ezután a hozzászólók főként Kárpátaljához kapcsolódóan tettek fel kérdéseket. Az estet tárogatószó zárta, egy kuruc nóta és egy Mária ének hangzott el Ambrus Károly, a Rákóczi Tárogató Egyesület tagjának avatott tolmácsolásában.

Gecse Géza

A Felvidék.ma-ban közreadott írás elérhetősége – kattintással:

Főmenü: