Klip-vetélkedőnkkel a Képzőművészetin

 
A Magyar Képzőművészeti Egyetem 1871-ben alakult, mint a bejáratánál látható emléktáblából kiderül, mai épületét 1877-ben emelték. 1945-től 2001-ig Magyar Képzőművészeti Főiskolaként működött, 2001 óta egyetem.

 
Az Andrássy úton a Terror Háza Múzeummal szemben, a Bábszínházzal pedig majd egy épületben található. Belseje sokkal szebb, reprezentatívabb, mint a külseje. Este 6-kor zárják a főbejáratot, így éppen hogy be tudtam jutni - az egyik hallgató jóvoltából aki szintén Sturcz János órájára igyekezett, mint én.


Sturcz tanár úr a Művészettörténeti Tanszék vezetője, mint utólag kiderült, ugyanolyan szívesen emlékszik vissza Diószegi Istvánra, mint én és már korábban beszélt diákjainak az első világháborúról, így örült neki, hogy kezdeményezésünknek teret adhatott.

 

Mint ahogy én is örültem neki, hogy a Képzőművészeti Egyetem közönségének ismertethettem az Aspektus első világháborús történelmi ismeretteresztő klip-vetélkedőjét.


Tévedésből készült ez alkalommal a szórólap színesben, de ezzel a diákok csak jól jártak. 1917 óta döntötte el a törvényhozás, hogy Magyarország területén az első világháború hőseinek emlékműveket kell állítani.

 
Mindannyian, akik itt vagyunk - mondtam - szerencsések vagyunk, hiszen a mi őseink túlélték az első világháborút, különben mi nem születhettünk volna meg. Elmondtam, hogy mi kezdeményezésünk lényege, hol találják meg a vele kapcsolatos részletesebb felvilágosítást és azt is, hogy november végéig várjuk a 2-4 perces klipeket - kedd délután pedig a Kossuth Klubban milyen "logisztikai" támogatást nyújtunk.


Nem ez volt az első hely, ahol ismét megkérdezték, hogy csoportoan lehet-e klipet készíteni, mire a válaszom a szokásos volt: csináljanak csoportosan többet is és adják be egyénileg, mivel így nemcsak egy pólót tudunk adni, hanem többet is. Egyébként azoknak is adunk, akik a szervezésben részt vesznek. A tanár úr ezt azért nem vállalta, de sikerült végül rávenni, hogy a diákokkal együtt szülessen vele is egy közös fénykép.

Kép és szöveg: Gecse Géza