Klipkészítési irányzatok, divatok és trendek - 2014. június 11.

Fotók: Balázsy Károly

„Hosszú éveket töltöttem a rádióban, majd a televízióban. A Petőfi rádiób an, majd a Kossuth Rádió Tudományos Rovatánál 20 éve kezdtünk foglalkozni a digitális technikával, és mára eljutottunk oda, hogy egy mobil készülékkel szinte egy televíziós közvetítő kocsi van a birtokunkban” – húzta elő mobilját hátsó zsebéből 2014. június 11-én a Loyola Caféban Nagyistók Tibor, majd azzal folytatta, hogy az általános és a középiskolások egy olyan sajátos videós, YouTube-os szubkultúrát alakítottak ki a világban, amelynek ma többmilliós közönsége van.

  

Magyarországon még „feljövőben van” ez a fajta videózás, sorra alakulnak az egyénileg szerveződő diákstúdiók. A minőség, az eszközállomány egyre jobb, versenyképességüket a rugalmasságuk, közösségi alapú tudásfejlesztésük és szintén közösségi alapú üzleti modelljük jelenti. 

A hatásfokról megemlítette, hogy tanítványainak egyik csapata nyert egy pályázaton és a középiskolások filmjét az Európa Parlament nyitó ülésén vetítik. Már korábban tapasztalható volt, hogy a tömegkommunikációban döntő elmozdulás következett be, de az utóbbi 5-10 évben valósággal feje tetejére állt a világ. A médiafogyasztási szokások nemcsak megváltoztak, hanem állandóan változnak. A diákok régen falták a tv-t és hallgatták a rádiót, de ma már ezt másképp teszik. Közben interneteznek, vagy kizárólag ott néznek videót, sőt már ők is gyártanak saját felvételeket, ún. videótartalmakat. Nálunk csak kevesen vannak, akik ennek a jelentőségét felismerték – mondta –, közéjük tartozik a jövő héten ugyanitt előadást tartó Havasi János, aki az első videó-újságírásról szóló tankönyv szerzője, de előadónk elmondta: ő sem ismerné ezt a világot, ha nem lenne középiskolás gyermeke.

   

A diákok nálunk egyébként jellemzően hülyéskedésre használják a készülékeiket, ráadásul nem három perces, hanem jellemzően tíz-húsz másodperces klipeket készítenek. Nagyistók Tibor ezt követően 15 másodperces klipjével szemléltette, amit mondott: a Loyola Caféban azokban a percekben készített néhány felvételt, amikor ideérkezett, sőt azonnal ki is tette a Facebook-ra. A Facebookot egyébként az MTVA munkatársai napi szinten használják a műsorokban közösségépítésre. A Telesport Facebook oldalán például a kommentátorok a szurkolók közvetlenül a meccsek után rögzített kisfilmjeit és fotóit is megosztják. Például Gundel Takács Gábor videóját már nem csak az interneten, hanem a Híradóban, a Ma Reggelben és más műsorokban is felhasználták a szerkesztők. Kicsit döcög, kicsit életlen, de autentikus, gyors és hitelesen közvetlen. Sőt a minőség is folyamatosan javul. Ma már olyan mobiltelefonokat lehet kapni a boltban, amelyek a jelenlegi HD televíziós kamerák felbontásánál is jobb, úgynevezett 4K minőséget tudják. Vagyis elég a lelátóról felvenni a meccset és otthon a vágóasztalon lehet minőségromlás nélkül „ráközelíteni” a játékosra vagy a kapura. Szóval úgy tűnik, végképp a múlté az a másfél évtizede még nagyon is élőnek számító valóság, amikor milliós értékű kamerával lehetett ilyen minőségű felvételeket – tegyük hozzá: lényegesen nehézkesebben, költségesebben és kizárólagosan – készíteni. A műfaj maga egyébként az iraki háborúban indult világhódító útjára, amikor a BBC egy stábot küldött a helyszínre – operatőrrel, riporterrel és technikai személyzettel. Amikor az irakiak megpillantották őket, elmondták, hogy itt márpedig nem fognak forgatni! Nem volt mit tenni, a stáb hazament. A főnökség Londonban viszont ezt követően megállapodott a Cannon céggel, hogy fejlesszenek olyan fényképezőgépet, amellyel adásképes mozgó film-felvételeket lehet készíteni. Ezt az új technikát nevezték el DSLR kameráknak. Ezekkel a fényképezőgépekkel érkező újságírókat az irakiak már nem zavarták haza, hiszen nem is sejtették, hogy a kis gépek milyen minőségű videóképeket készítenek. A videóújságírók vagy videóbloggerek is ilyen könnyű, mozgékony eszközökkel dolgoznak. Ők a „videó triatlonistái”. Elég, ha az operatőr, a vágó és a riporter tudásának csupán 70%-ával rendelkeznek, mégis ők viszik el a pálmát a tartalomkészítés versenyében. Gyorsaságukkal, költséghatékonyságukkal – és legfőképp azzal, hogy ahhoz a témához is hozzá tudnak nyúlni, amihez hely, idő vagy egyszerűen a helyzet miatt egy stáb képtelen. A profikhoz képest más a feladata egy gerillának is tekinthető diáknak vagy videó-újságírónak és mivel a mobiltelefon szinte észrevétlen, olyan atmoszférájú interjúkat lehet vele készíteni, amire a kamera elidegenítő jelenléte miatt egyébként a riporterek nagyobbik része képtelen. Nagyistók Tibor ezt azzal a példával támasztotta alá, amelyet előzetesként szét is küldött: amelyben A Dal egyik főszereplője kirámolja a retiküljét és elmondja, hogy abban mi mire való és miért hordja magával. Ha egy kamera veszi mindezt – mondta –, aligha mesélt volna a művésznő ilyen fesztelenül. Aligha mesélt volna egyáltalán – állapította meg. 

 
A nagy közszolgálati médiumok közül Európában eddig a skandinávoknál tudatosult ennek a „műfajnak” a jelentősége – el is látták IPhone készülékekkel az összes újságírójukat. (Érdekes módon a sok szempontból etalonnak tartott BBC-nél viszont egyelőre még nem.)

Az olcsó digitális kép- és hangrögzítésre alkalmas készülékek tömeges jelenléte megváltoztatta a médiumokhoz való viszonyt Magyarországon még akkor is, ha ennek mértéke nem akkora, mint az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Ha ezt nem tudatosítjuk magunkban, akkor – ahogy Nagyistók Tibor fogalmazott –: „elmegy a világ mellettünk”.

  

Szükség lenne a videóírás tanítására, mert ha a felnőttek nem tanítják, a diákok megtanulják egymástól a közösségi térben. A tévézés közben egyre nő a közösségi felületek párhuzamos használata. A mai fiatalok szinte képtelenek már úgy tévézni, videózni, hogy közben ne lenne a kezükben egy interaktív médiaeszköz. A jelenség lényegi vonása, hogy miközben figyel, csinál valamit az ember, jellemzően e-mailben vagy a Facebookon kommentálja a gondolatfoszlányokat, amelyeket elkapott, tehát nemcsak fogyasztó, hanem ugyanakkor „tartalom-előállító” is! Két-képernyős modellnek is hívják ezt a fajta médiafogyasztást – állapította meg Nagyistók Tibor. Viszont abban óriási fantáziát lát – mondta –, ha jó célok érdekében lehet a diákokat mozgósítani. Ezért kiválónak tartja az első világháborúval kapcsolatos történelmi ismeretterjesztő klip-vetélkedő ötletét. Jó adottságaink vannak egyébként is, hiszen mind a nemrég Amerikában is elismert Prezi.com, mind a Ustream magyar fejlesztés, ami idehaza például abban a középiskolában – ahol ő is médiagyakorlatot tanít – igen népszerű és elterjedt. Néhány egyszerű fogás elsajátításával, például azzal, hogy lehet vágóképet csinálni vagy dramaturgiailag hogyan kell egy klipet felépíteni szerinte hiteles kisfilmek születhetnek. Pusztán emberek beszéltetésével, egy fegyver: például egy kard, egy padláson vagy templomban lévő tárgy bemutatásán keresztül szerinte meg lehet teremteni azt a virtuális világot, aminek lehet akár eddig sehol nem tapasztalt sikere is. Vagyis bár lehet funkciója a „felképezett rádióriportnak” is akár, valódi autentikus értéket létre lehet hozni nem szokványos módon is. Ha ma nem az számít az emberek cselekedeteinek orientálásában, mi van a valóságban, hanem a teremtett, vagyis a virtuális világ, akkor miért is ne lehessen ez a világ olyan, amiből mindannyian épülni tudunk? A szakma és a laikus viszonya az említett tényezők miatt az utóbbi 5–10 esztendőben egyébként is drámaian megváltozott. A tudás igen gyorsan fejlődik, változik, az információ gyorsasága és frissessége válik mind meghatározóbbá, ami azt jelenti, hogy a szakember és a fogyasztó szerepe bizony mind gyakrabban fel is cserélődhet akár. Ma már nem az számít profi videósnak, akinek ehhez a megfelelő szakképzettsége megvan, hanem az lett a professzionalista, aki meg tud élni belőle. Sok példa mutatja, hogy lehet videókészítéssel és terjesztéssel úgy is pénzt keresni, akár rendszeres megélhetésként, hogy nincs meg hozzá az illetőnek a hagyományos értelemben vett szakképzettsége. Sőt, miután a közlő-befogadó viszony, de az off-line és az on-line tartalom viszonya is mindinkább változik, ez a fajta bizonytalanság is kedvez azoknak, akik eredeti látásmóddal tudnak problémákat megközelíteni és közvetíteni a közönségüknek.

Képek: Balázsy Károly
Szöveg: Aspektus