Kolozsváron a 'Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016'


Marosvásárhely felől Torda előtt tudsz ráhajtani a Nagyvárad felé vezető autópályára, ami – mint kiderült – egyelőre csak Kolozsvárig készült el. Amikor hírét vettük, hogy itt autópálya lesz, néhány éve mérget vettem volna rá, hogy a Feleki-tetőn át vezető utat fejlesztik tovább, de nem így történt!

Az autópálya nyomvonala elkerüli az említett útvonalat, és bár ugyan innen is jól látszik a Tordai hasadék, de az új utat másfelé vezették át az összes patakon és folyón, impozáns térhatással szembesítve itt is az erre utazót!

Kolozsvár belvárosa felé – legalábbis egyelőre – nem fogsz tudni lehajtani, így a várostól nyugatra 13 kilométernyire éred el a normális úthálózatot és innen kell visszaaraszolnod a belvárosba, ami azt jelenti, hogy egészen biztos, hogy az utat odáig lépésben teszed meg, tekintve, hogy a csúcsforgalom itt állandósult.
 

A város egyébként – különösen a húsz-huszonöt évvel ezelőtti állapotokkal összehasonlítva, amikor este 9-kor az embernek szerencséje volt, ha kutyaugatás vagy varjúkárogás szakította meg a síri csendet, szabályosan pezseg. Egyébként jobban, mint Budapest belvárosi kerületei, ahol jellemzően a dorbézoló írek, olaszok, esetleg spanyolok vagy mexikóiak visznek némi életet az éjszakába.
 

Számunkra vigasztaló, hogy a vendéglátás színvonala – főleg olasz hatásra – európai színvonalú lett. Magyarul továbbra is kevéssé, de mostani benyomásaim szerint az itteni románok közül többen beszélnek angolul, mint Budapesten, ráadásul nagyobbik részük kifejezetten segítőkész. A benzin ugyanannyiba vagy többe kerül, mint nálunk és a szolgáltatások jó drágák, de még mindig fele annyiba kerülnek, mint nálunk.
 

Nagyot fejlődött az ország – még az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest is – meglepő, hogy mekkora mértékben cserélődött le például a romániai autópark!

Üdítő, amikor a Brassai Sámuel Gimnáziumba vagy helyi szóhasználattal Líceumba lépsz, ahol tudod, hogy háromszáz éve folyamatos a középiskolai oktatás. Unitárius múltja miatt az iskolát rendszeresen látogatják amerikai csoportok – én is találkoztam eggyel, amikor benéztem oda.

Mindez Kolozsvár szívében, ahol lépten-nyomon a századforduló szecessziós remekműveivel is találkozhat az oda látogató! Kár, hogy bár Brancusi népe, mégis valakiknek néhány ocsmánysággal sikerült belerondítaniuk a városképbe. A főtérrel viszont most legalább nincs gond, állapota kifogástalan, a kivilágítása is tökéletes. Nem tudni mekkora szerepe lehet ebben a hamarosan kezdődő kolozsvári magyar napoknak, de nincs is jelentősége.

Semmit nem jelent, hogy délelőtt napsütés és hőség van, mert délutánra akkora eső szakad a nyakunkba, hogy a Kolozsvári TV épületénél még az autóból való kiszállás is mutatványszámba megy.
 

A Kolozsvári TV Magyar Adásának Erdélyi Figyelő című műsorában a Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016 című történelmi ismeretterjesztő vetélkedőnkből az Andrzej Nowak lengyel akadémikussal és Alekszandr Sztikalin orosz történésszel készült összeállításunkat már le is fordították románra (a magyar szöveg alatt románul fut a felirat) – mi pedig Szabó Csaba szerkesztő jóvoltából élőben beszélgetünk Varga Mihály Márton műsorvezetővel.

A film-részlettel együtt összesen 17 percet kapunk - kattintással:

 

A műsor után a továbbra is szorgalmasan zuhogó esőben hagyjuk el a tv épületét, amely mellett néhány éve emelték a Makovecz Imre tervezte új református templomot. Alig látni – egyébként.

Kép és szöveg: Gecse Géza

Képgaléria a Facebook-on - kattintással: