Könyvajánló

„Színház ez egész világ”, tartja a mondás. Az európai élet nagy kérdései – legkésőbb William Shakespeare óta - mindig is színpadon álltak, azonban a történelmi folyamatok és politikai törekvések időről-időre a legfontosabbnak ítélt kérdéseket is felülírják.

Páneurópai és nemzeti létünk hangsúlyai, mint szabálytalan szinuszgörbék sokasága hömpölyög velünk együtt, nyakig benne vagyunk az információs és ma még nem definiálható globális forradalmak sűrűjében.

Izgalmas lehet-e ma, a közép-európai történelem és politika XX. századi rajongóinak egy könyv segítségével csak egy-két évtizedet is áttekinteni, amikor annyi minden ömlik ránk a digitális és audiovizuális médiumok százaiból?

A könyvbemutató vitaest 2017.szeptember 29-én az ELTE BTK Szekfű Gyula Történeti Könyvtárának előadótermében, remek moderálással, történészekkel, volt és ma  is aktív politikusokkal, továbbá alkalmi vitapartnerekkel és természetesen a könyv írójával, Gecse Gézával találkozhattunk. Az előadás során az 557 oldalas riport- és kommüniké-válogatás felkeltette érdeklődésemet, amely az elmúlt másfél évtizedben megfogalmazott, mindamellett történelmi síkon vizsgált nemzet- és aktuálpolitikai kérdéseket feszegeti. Az „Aspektus – Határok nélkül” 2002-2017 között lezajlott előadás-sorozat vitáit, diskurzusait és okfejtéseinek legfeszesebb pillanatait foglalja össze a most megjelent könyv.

Mi lehet ez a kötet önmagában, ha nem egy többszörös áttétekkel és összefüggésekkel „tarkított” ’kohézióhalmaz’? Különösen ma, amikor az online közösségi média a rövid híreivel és vizuális megjelenéseivel hasít, a Wikipédiák, Facebook-szűrők és Google algoritmusok által lefuttatott keresési találatok bőségesen kielégítik érdeklődésünket. Mégis, egy előadásról szóló YouTube video sosem adhat olyan élményt, mint egy egyetemi könyvtár előadója rögtönzött hallgatói kérdésekkel és hozzászólásokkal.

Gecse Géza kortörténeti kötete, bármilyen politikai síkon is vitáznak a résztvevői az elmúlt másfél évtizednyi periódus politikai felosztása és elköteleződése szerint, mindvégig törekszik az értelmezési keretek kibővítésére. Nagyon tanulságos mélyanalízis ez, ha tudunk a sorok között is olvasni. Maga a szerző, az író-szerkesztő történész sem rejti véka alá, minden objektív megközelítési kísérlet mögött, szubjektív értelmiségi vélemények halmaza tűnik fel. Valóban „tetszettünk volna forradalmat csinálni?” Tetszettünk volna állampárti múlttal nem rendelkező alkotmánybírákat választani? Vagy akár: a nyugat- és dél-európai trendeknek megfelelően: tetszettünk volna-e gyarmatosítani?… A megszállás mindig kudarc, előbb-utóbb visszavonulás követi. A birodalmak és nagyhatalmak térhódítását, a terjeszkedést, nem kétséges felfedezni (lásd: kémiai diffúzió folyamata) az őrlángon tartott nemzetpolitikai törekvések mögött 2017-ben sem.

Az autonóm és szuverén működést biztosító emberi életcélok, az egyéni élettér utáni vágy természetünkből fakad. Az európai nemzetek és közösségek alakulása csak az elmúlt kétszáz évet áttekintve, láthatóan analóg az emberi és a mikroközösségekre jellemző törekvésekkel.

A földrajzi és a geopolitikai helyzet azonban ezer éve determinál, bennünket magyarokat is! Közép-Kelet Európa vagy Kelet-Közép-Európa?

Korántsem mindegy, hogy mihez viszonyítunk: az Ural hegység lábához-e vagy a Kárpát-medencéhez?

Miért lenne könnyű beszélgetnünk ilyen kérdésekről, amikor kifejezéseink pontatlanságokon, eltérő beidegződéseken és kulturális bázisokon, a közéletből átvett kommunikációs bakikon alapulnak?

Hogyan lehetséges a témát, azaz a „Nemzetpolitikát” megközelíteni?

Ha lehetett – akár tőmondatokban is hazafinak lenni 1848-ban –, miért kellett köntörfalazni a dualizmus idején, a Monarchia éveiben?

Milyen lényeges és súlyos következményei voltak Közép-Európában az I. világháborút lezáró Párizs környéki béketárgyalásoknak, így a trianoninak is?

Ha Adyhoz nyúlunk, aki szerint „Nekünk Mohács kell”, kellett-e nekünk Trianon is?

Hogyan működhettek volna helyesen önreflexióink a magyar önrendelkezési és nemzetpolitikai mechanizmusaink mellett a Kisantant szorító árnyékában?

És mit jelent a berlini fal leomlása óta, mit jelenthet a mai Közép-Európában, ezen belül Magyarországon a nemzetpolitika, mint kifejezés, értelmezési keret?

Gecse Géza könyve, a „Nemzetpolitika – szorítóban” – ezekre a kérdésekre is adhat választ az előadások és vitaestek legizgalmasabb részleteinek megjelenítésében.

Wolczyk László