Levél a világ közvéleményéhez

Mészáros Andrástól idézünk, aki már akkor ismerte az észt ellenzékieket - köztük Mart Niklust -, amikor nálunk még senki sem. Íme Mészáros András egykori soraiból:

Mart Niklus legsúlyosabb bűncselekményének a L. I. Brezsnyevhez intézett nyilatkozatot és a 44 észt, lett és litván személyiséggel együtt az Atlanti Chartát aláíró államokhoz eljuttatott emlékiratot tekintették. Mindkét nyilatkozat emlékeztet a Molotov-Ribbentrop egyezményre, és követeli a titkos jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozását, illetve következményeik felszámolását.

Túlélni a szovjet-orosz munkatáborokat...

„..figyelembe véve, hogy az emberi jogok semmibevétele, elutasítása olyan erőszakos cselekményekhez vezetett, amelyek terhelik az emberiség lelkiismeretét, és hogy a legmagasztosabb emberi célnak nyilvánítjuk olyan világ megteremtését, amelyben az emberek számára biztosítva van a meggyőződés és a szólás szabadsága, s ahol nem kell félniük és szenvedniük...” (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetőjéből)

Ismét elmúlt augusztus 23-a, az a nap, amelyen Molotov és Ribbentrop 43 éve aláírták a hírhedt egyezményt, melynek titkos jegyzőkönyvei döntöttek Besszarábia, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország sorsáról. Új nemzedék lépett felnőtt korba, de az egyezmény áldozatai tovább sokasodnak.

Ilyen jelenlegi áldozat a politikai fogoly Mart Niklus, aki a tartui egyetemen végezte tanulmányait, ornitológus és nyelvtanár lett. Mart Niklust 1980. április 29-én tartóztatták le, és az Észt SZSZK Legfelsőbb Bírósága 1981. január 8-án tízévi szigorított munkatáborra és ötévi száműzetésre ítélte.

Mart Niklus legsúlyosabb bűncselekményének a L. I. Brezsnyevhez intézett nyilatkozatot és a 44 észt, lett és litván személyiséggel együtt az Atlanti Chartát aláíró államokhoz eljuttatott emlékiratot tekintették. Mindkét nyilatkozat emlékeztet a Molotov-Ribbentrop egyezményre, és követeli a titkos jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozását, illetve következményeik felszámolását.

A bíróság ítéletében ezeket a nyilatkozatokat „a szovjet államrendet becsmérlő fantazmagóriáknak” minősítette. Hasonlóképpen felrótták neki, hogy megírta és terjesztette önéletrajzát. A bírósági tárgyaláson többször előhozták a külföldi telefonbeszélgetéseket, a telefonközpontok kezelői tanúvallomást tettek azok tartalmáról. A tanúállítás nehézségeire jellemző, hogy a három koronatanúból kettőt a börtönből, büntetésük töltése idején idéztek a tárgyalásra. A harmadik viszont Mart Niklusszal volt együtt egyetlen napig az egyik tartui börtönben, ahová azért került be 13 napra 1980 áprilisában, mert nem engedte meg az állambiztonsági bizottság munkatársainak, hogy lakásán éjjeli időpontban tartsanak házkutatást.

Azzal a kéréssel fordulunk a világ minden jóakaratú emberéhez, hogy mentsék meg Mart Niklus életét! Már másfél éve a permi körzet 389/36-os számú táborában tartják fogva. Itt a foglyokat olyan gyötrelmekre kárhoztatják, ami szégyene a civilizált társadalomnak: alultápláltak; a téli didergésben tilos melegebb ruhát használni; egyhangú, szemfárasztó munkát kell végezniük; el kell szenvedniük a műveletlen fegyőrök erőszakos viselkedését; levelezésüket törvénytelen módon akadályozzák, és a tehetséges foglyoknak megtiltják a szellemi munkavégzést. E testi-lelki szenvedéseket hívják magasröptűen „nevelésnek”.

1981 szeptemberében az egyik fegyőr megütötte Niklust. Ezután más foglyok is tiltakozásba kezdtek. Napjában legkevesebb négyszer végeztek motozást a fogvatartottaknál. Embertelennek kell tartanunk a járóketrecet, ahol a fogoly napi egy órát tartózkodhat. A cementpadlós kertrec 4 x 4 méteres alapterületű, oldalról 4 méter magas kerítés, felülről drótháló határolja.

Az előírások engedélyezik a fogolynak, hogy évente egyszer hosszabb (legalább három nap), egyszer rövidebb időt töltsön szeretteivel. Mart Niklusnak eddig egyetlen találkozást sem biztosítottak, pedig édesanyja ismételten igényelte.

Ugyancsak folyamatosan megsértik a levelezési jogot: Mart Niklus a kényszermunkatábor szabályai szerint havonta egy levelet írhat, és korlátlanul fogadhat postát. Niklustól a másfél év leforgása alatt csak egy levél és egy postai levelezőlap érkezett. Az 1982.február 24-én írt levelezőlapból kiviláglik, hogy a Mart Niklusnak elküldött több száz levélből csak édesanyja egyik levelét kapta meg.

Ilyen viszonyok között él a táborban mintegy 30 személy: a litván Balis Gajauskas (aki összesen 30 évet töltött táborban), Viktoras Petkus, Henrikas Jaškunis, az ukrán Alekszej Tyihij, Lev Lukjanyenko, Vaszilij Stusz és mások. Mindnyájuk egészsége megromlott az ismétlődő raboskodás következtében. Ezeknek az emberi jogokért küzdő férfiaknak az élete mindennap, minden percben veszélyben forog. Ne feledkezzetek el róluk!

Mart Niklust jelenleg magánzárkában tartják. Ez a gyakran ismétlődő büntetési mód még kevesebb ételt jelent, tilos a rokoni látogatás és a levelezés az előbbinél is korlátozottabb. Niklust egy egész évre, legalább 1983. április 8-ig magánzárkába küldték.

A tartui egyetem oktatóját, Jüri Kukkot 1981. március 30-án temették el a vologdai temetőben. A bíróság Mart Niklusszal együtt ítélte el. Reméljük, hogy a világ közvéleménye segíti M. Niklus édesanyját, Elfriede Niklust abban, hogy fiát megmenthesse és kiszabadíthassa.

Segítsük elő, hogy a Szovjetunió kormánya megváltoztassa politikáját, hogy ne kelljen a jövőben szégyenkeznie saját büntetőintézményei, az emberjogi küzdők ellen alkalmazott embertelen bánásmód miatt.

Észtország, 1982. október 1.

Eva Ahonen                        Karin Inno                Arvo Pesti

Heiki Ahonen                     Urmas Inno               Endel Ratas

Rein Arjukese                     Mati Kiirend             Priit Silla

Ülle Einasto                        Kalju Mätik               Enn Tarto

Ilse Heinsalu                       Lagle Parek               Erik Udam

Forrás:

Sirje Sinilind: Malomkövek között. Följegyzések az észtországi szovjet nemzetiségi politikáról, 194–1984. Fordította Mészáros András. AB Független Kiadó, 1988. 125–126. oldal

A finn eredeti lelőhelye:

Sirje Sinilind: Viro ja Venäjä. Havaintoja Neuvostoliiton kansallisuuspolitiikasta Virossa, 1940–1984.Alea-Kirja, 1985 (2. kiadás). 196–198. oldal

Mart Niklusról dióhéjban:

Mart-Olav Niklus biológus (ornitológus) és nyelvtanár 1934. szeptember 22-én született Tartuban. Mint másként gondolkodót és emberjogi küzdőt 1958–1966-ban, 1976-ban és 1981–1988-ban tartotta fogságban (börtönben vagy munkatáborban) a szovjet-orosz hatalom. A rendszerváltozás után, 1991-ben az orosz szervek helyreállították jó hírét, mentesítették a szovjet ítéletek alól.

Mart Niklus szabadulásától, 1988 nyarától tevékenyen részt vett a független Észt Köztársaság (Eesti Vabariik) helyreállításában: az Észt Kongresszus küldötte. Majd az Eesti Kodanik párt képviselőjeként az észt országgyűlés, a Riigikogu tagja 1992–1995. Tevékenyen védelmezi Észtország érdekeit, a többi között a tartui békében (1920. február 1.) rögzített észt határvonalat, amelyet a szovjet-orosz hatalom önkényesen módosított (1945-ben Petserimaa és a Narvatagune terület, az Észt Köztársaság 5,2 %-ának elcsatolásával). Mart-Olav Niklus számos észt és nemzetközi szervezet tagja, tanácskozások kedvelt előadója, kiváló fordító, máig tevékenyen alkotó közíró, észt és külföldi kitüntetések tulajdonosa.