Magyar érdek, hogy Koszorús ezredes hőstetteit megismerjük!

Hetvennégy évvel ezelőtt, 1944.július 9-én, Raoul Wallenberg, fiatal svéd diplomataként, Budapestre érkezett, majd számtalan zsidó eletet mentett meg a Holokauszt borzalmaitól.  Wallenberg hőstettei, valamint sorsa most már világszerte ismert. Kétségtelen, hogy sokáig csak sejteni lehetett, hogy mi történhetett vele, de tudni nem, hiszen Magyarország elfoglalását követően a Szovjetunióba került és onnantól kezdve „nyoma veszett”. Csak a gorbacsovi peresztrojka idején ismerhettük meg halálának körülményeit, és miközben 1944-es embermentő tevékenysége nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is közismert volt, az ő személyes sorsának legutolsó szakaszát hosszú évtizedekig homály borította.

Viszont még ennél is kevesebben ismerték és ismerik azt a magyar katonatisztet, akinek a fellépése Wallenbergnek lehetővé tette, hogy amint erről a magyar Holokauszt egyik legismertebb túlélője, Tom Lantos néhai liberális demokrata amerikai kongresszusi képviselő fogalmazott: Wallenberg „sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa.” 

Koszorús Ferenc ezredesről van szó, aki 1944 júliusában közreműködött abban, hogy Magyarország katonai erővel akadályozza meg több mint negyedmillió budapesti zsidó deportálását. Koszorús 1. páncélos hadtestével önként jelentkezett, parancsot kért és kapott, hogy meghiúsítsa Baky László és Adolf Eichmann deportálási terveit.

Lantos így méltatta Koszorús ezredest az Egyesült Államok Kongresszusában: „ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett, amit igen veszélyes körülmények között hajtottak végre, eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal kitolódott. Ez az időszak számtalan zsidónak tette lehetővé, hogy biztonságos menedékre találjon Budapesten és megmeneküljön a biztos haláltól. Ez tette lehetővé Raoul Wallenberg számára is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús hősies, hazafias erőfeszítéseiről.”

Nem kétséges, hogy Adolf Eichmann és Baky a budapesti zsidóságot 1944 júliusában deportálni akarta. Ezért is hozták a felfegyverezett csendőröket Budapestre. És ahogy Koszorús emlékirataiban írja: „a páncélos hadosztálynak éppen azért kellett beavatkozni, mert Baky… belügyi államtitkár és az alája tartozó csendőrség nem engedelmeskedett a Kormányzó parancsának, nem ürítette ki Budapestet, hanem e paranccsal ellentétben a deportálást tiltó Kormányzót akarták elfogni, hogy a budapesti zsidóság deportálását is végrehajthassák.” (A Koszorús ezredes-idézetek az Emlékiratai és Tanulmányainak Gyüjtemenyében találhatóak.) Ezt szokás a Baky-féle csendőrpuccsnak nevezni.

Nem kétséges az sem, hogy Koszorús ezredes és a kormányzóhoz hű 1. páncélos hadosztály egyedülálló akciója Baky ellen annak érdekében is történt, hogy megakadályozza a budapesti zsidóság deportálását a német haláltáborokba, amire villámgyorsan sor került volna, ha nincs Koszorús-akció.

A tisztikarnak a művelet kezdetén a következőket mondta Koszorús: „Lázár altábornagy helyzettájékoztatása alapján, hogy a legfelsőbb parancs megtagadóiból kikényszerítjük a parancs teljesítését […] Figyelmeztettem őket rá, hogy a Honvéd Esküben Isten előtt vállaltak alól csak a halál vagy az mentheti fel a becsületes katonát, akik felesküdtünk…; …aki bármily más indoklással megtagadja a Honvéd Esküben vállalt kötelezettséget, az esküszegő, becstelen. Figyelmeztettem őket rá, hogy a Honvéd Esküben »feltétlen engedelmességet« fogadtunk, hogy Magyarország határait, függetlenségét és alkotmányát megvédjük minden ellenség ellen, »bárki legyen az«. Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe sem véve…magyar állampolgárokat törvényellenesen, egy idegen államhatalom önkényének százezrével akarnak kiszolgáltatni. A Honvéd Eskü és a magyar katonabecsület tőlünk azt kívánja, hogy akadályozzuk meg ezen áruló becstelenségeket. Én ezt tartom a becsület útjának, én ezen az úton indulok. Ki hajlandó követni engem a becsület útján?”

Mindannyian követték.

Nem kétséges, hogy ennek az embermentő következményét túlélőktől, résztvevőktől, tanúktól, tárgyilagos és elismert történészektől származó dokumentumok támasztják alá.  Nem kétséges az sem ,,..hogy volt még egy Magyarországra nézve súlyos következménye a júliusi eseményeknek, amitől ma nem volna szabad megfeledkezni.

Jánossy hadnagy megemlíti, hogy az „1. páncélos hadtestet legjobb tudomásom szerint éppen azért, mivel kormányzóhű volt, eltávolították Budapestről.  Nézetem szerint a háborúból való kiugrásunk, bár vér árán, de sikerült volna, ha a páncélos erők a fővárosban maradnak.”De mi késztette Koszorúst arra, ahogy Lantos fogalmazott, hogy „igen veszélyes körülmények között” önként ajánlja fel szolgálatait?  Röviden válaszolva: életszemlélete, amit jól tükröznek hozzám írott sorai:

„A Koszorús-család… nemesi előnevét 1848 óta nem használta.  Ugyanazok az emelkedet liberális elvek uralták, amelyek az 1848-as törvények szerint minden embert egyforma joggal és kötelezettséggel felruházottnak tekintenek. . .Semmi esetre sem szeretném azonban, hogy az itt olvasottakban okot találj arra, hogy embertársaiddal szemben gőgös, lenéző vagy meg nem értő légy. …Gőgös csak a buta ember lehet.  De különben is az elődök érdemei senkit sem jogosíthatnak semmire, különösen nem kiváltságokra. Az elődök érdemeikért – ha ilyenek voltak – megkapták annak idején jutalmukat; ezzel a dolog véglegesen le is van zárva.  Az utódnak e tekintetben nem lehet más joga es kötelessége, minthogy ismerje, tisztelje érdemdús elődeit, és kövesse példájukat.

Nem kétséges, hogy Koszorús ezredes becsületes, hitelképes, és megbízható ember volt. Ezt mint fia én is tapasztaltam.

Amikor megkérdezték tőle, hogy miért írta le miként történtek a '44 júliusi események, Koszorús ezredes így válaszolt: „… leírásával és közreadásával tartozom a magyar jövőnek.  Tartozom, mert igen jellemző arra a korszakra, és – mindenekelőtt igen nagy bizonyító erővel bír azok ellen a rágalmak ellen, amelyek alapján Magyarországot sírba fektették. De le kellett írnom azért is, mert a való tényeket a szélsőséges pártpolitikák a saját javukra elferdítették. Az elferdített történet pedig értéktelen a jövő számára.”

Nem kétséges, hogy Koszorús ezredes igaz magyar katona volt, aki becsületesen szolgálta a hazáját, elhatárolódott minden szélsőséges politikai irányvonaltól. Egyaránt elítélte a Magyarországra veszélyes kommunizmust és nácizmust. Éppúgy ellenségnek tartotta Kun Bélát, mint Baky Lászlót.

Például miután felsorolja Hitler pusztító terveit Magyarországgal kapcsolatban, Koszorús ezredes a következőket vetette papírra: „Hitler Magyarország megsemmisítésére tört.”  Majd megemlíti azt is, hogy  „Hitleren kívül legtöbbet Magyarországnak Hitler magyarországi rajongói ártottak, akik…mindent megtettek,…hogy Hitler akarata Magyarországon is érvényesüljön, akár az ország vesztére is.”

Koszorús ezredes esete ezért is hatásosan cáfolja, hogy Hitlerrel „a kisebbik rosszat választottuk.”  Koszorús Ferenc ezt hazug és buta véleménynek tartja, hiszen a német nép vezére „egészen rövidlátóan indított háborúival és … dilettáns hadvezérkedésével ránk és a világra szabadította a bolsevizmust…” 1944-ben azt kaptuk az úgynevezett „kisebbik rosszal,” hogy „Hitler néhány hétig szisztematikusan kirabolhatott bennünket, és hogy sok fiatal magyar az életét áldozta Hitler néhány havi további egzisztenciájáért.”

Koszorús ezredes a legélesebben elítélte a tisztikar jelentős részének 1944.október 15-i magatartását, a Legfelső Hadúr elárulását. 

A háború után, Koszorús ezredes azt a megbízást kapta Washingtontól, hogy volt tisztességes magyar katonákból álló szervezetet hozzon létre. Háttérvizsgálatot indítottak, amelynek során arra a következtetésre jutottak 1951. december 6-án, hogy: „Ez az ember [Koszorús] az egyik legmagasabb rangú volt tisztje a magyar hadseregnek, akinek tiszta múltja van, sem a nácizmus sem a kommunizmus nem ejtett foltot becsületén. Kivívta a magyar veteránok jobbik felének legnagyobb tiszteletét.”

Es ami a tárgyilagos történetírás feltételeit illeti:  „Ha. . . 'történelmet' írunk, a Magyarország  sorsára döntően fontos eseményeket kell megírnunk, és azok következményeire és okaira kell rámutatnunk.  

Az igazság keresése ugyanakkor nem jelenthet elfogultságot, jóval inkább az igazság kerülgetése.”

Ezért vállalta, hogy megírja őszinte véleményét azokról a katonákról és arról a katonai vezetésről, amely Hitler érdekeit szolgálta. Megemlíti például, hogy a tisztikar „legnagyobb csoportjának fogalma sem volt arról, hogy a háború folyamán a Vezérkar Főnöke, a honvédség főparancsnoka egy olyan pángermán klikk kezébe került, amely Magyarország érdekeivel ellentétben is Hitler érdekeit szolgálja. . . .[A] tisztikar legnagyobb csoportja előtt a helyzet csak az 1944. március 19-i nemet megszállás alkalmával kezdett derengeni, amikor az ország védelmének előkészítésére és vezetésére hivatott legmagasabb katonai parancsnokságtól már 10-én reggel 6 órakor azt a parancsot kapta, hogy a Magyarországot megtámadó Hitlernek nem szabad ellenállni, a hazát elfoglaló ellenséget barátságosan kell fogadni. . . . Most a [katona] eskü betartásának ellenőrzésére hivatott legmagasabb katonai parancsnoktól  kapja a parancsot az eskü megszegésére?”   

Soha nem feledkezhetünk meg a Holokauszt bűnöseiről, nemcsak áldozataik miatt, de azért sem, nehogy egy ilyen barbarizmus ismét bekövetkezhessen! De ugyanennyire fontos, hogy emlékezetünkbe véssük azok hősiességét is, akik miként Koszorús és hű katonái, példaként mutathatók be a jelennek – minden politikai szándéktól mentesen –, mivel így lehet csak tárgyilagosan megismerni történelmünket. Magyarország e tragikus korszakának történelme ugyanis csak így lehet teljes!

 Ifj. Koszorús Ferenc (Washington. D.C.)

 

'Kellemetlen magyar hősök' - az angol nyelvű idei májusi Koszorús-könyvbemutatóról készült cikkünk - kattintással: