Nemzeti, imperialista és szuperhatalmi évszázad

Fotók: Thaler Tamás

Gecse Géza 105 év három orosz államának külpolitikáját áttekintő doktori disszertációjában a cári rendszer számára végzetes szövetségi politikát, a Szovjetuniónak a nagyhatalmi versengésből való ideiglenes visszahúzódását, majd szuperhatalommá történő növekedését, illetve a posztszovjet Orosz Föderáció konszolidációs és a manapság mindinkább látható módosuló politikáját vizsgálta.


Gecse Géza az elnök javaslatára rövidíteni kezdi válaszát, miközben Székely Gábor Diószegi Istvánnal beszélget

„A Birodalmi gondolat és gyakorlat a nagyhatalmak 19. és 20. századi politikájában. Az orosz, a szovjet-orosz és a posztszovjet-orosz állam” című dolgozatának nyilvános védésére 2015. június 16-án az ELTE BTK D épületének alagsori tanácstermében került sor.


Pál István olvassa fel Diószegi István összefoglaló észrevételeit

A rendezvényt Dr. Székely Gábor professor emeritus, a védési bizottság elnöke nyitotta meg, majd rövid bevezetőjét követően felkérte a titkárt, Dr. Pál István adjunktust, hogy mutassa be a jelöltet. 


Gecse Géza

Az ismertetésből kiderült például, hogy Gecse Géza 1992-ben megvédte egyetemi doktori értekezését, több kötet szerzője, végzett külföldi kutatómunkát is, és negyed évszázadon át volt a Magyar Rádió főállású munkavállalója. 

  
                 Gulyás László                                                             Diószegi István

Az opponensek közül elsőként Dr. Gulyás László olvasta fel bírálatának legfontosabb elemeit. Elmondása alapján hat szempont mentén vizsgálta a dolgozatot. Az első kritérium a téma aktualitásának fontossága volt, amelynek igazolását a Szegedi Egyetem docense nem kívánta hosszasan kifejteni, elég, ha az utóbbi évek eseményeire, a Krím-félsziget elcsatolására vagy az elhúzódó orosz-ukrán konfliktusra gondolunk. A formai követelményekre rátérve elmondta, hogy a disszertáció szövegtörzsének terjedelme 206 oldalt tesz ki, összesen 788 lábjegyzettel kiegészítve.


Gulyás László elmondja bírálatát

A dolgozat szerkezetét tekintve kiemelte, hogy ő a tagolás során a „rész” helyett a „fejezet” kifejezést használta volna, amelyből tizenhárom helyett hét elegendő lett volna. A felhasznált forrásgyűjtemények közül huszonöt magyar és tíz orosz nyelvűt talált, a 165 tételnyi irodalom 41%-a idegen – főleg orosz, kisebb részben angol – nyelvű. A dolgozat legjobban megírt részének egyértelműen a bipoláris világrend kialakulásáról szólót tartotta, de néhány hiányosságra is felhívta a figyelmet. Ezek közül megemlítette a hruscsovi agrárpolitikának mindössze a lábjegyzetben történt ismertetését, a Vlaszov-hadsereg tevékenységének, vagy a Karel Kramař vezette neoszláv-mozgalom bemutatásának elmaradását.


A közönség figyel

Dr. Diószegi István professor emeritus észrevételeit Dr. Pál István titkár olvasta fel. A diplomáciatörténész, az ELTE BTK egykori dékánja fontosnak találta, hogy a disszertáció az orosz birodalmi gondolkodás magyar vonatkozásaira, az 1849-es cári intervenció által megerősödött hazai ruszofóbia alakulására is kitér. A 19. századi Oroszország hódító politikát folytatott Európa és Ázsia irányában, a soknemzetiségű állam népeinek integrációját azonban képtelen volt véghezvinni. Diószegi szerint a szerző II. Miklós bel- és külpolitikáját kudarcok történeteként mutatja be, hiszen a cár 1905-ben rákényszerült a látszólagos alkotmányos rendszer elfogadására, majd egy olyan szerencsétlen szövetségi háló kiépítésébe kezdett, amely belekényszerítette az országot a világháborúba, és ez végül a cári monarchia bukásához vezetett. Az opponens hiányolta az 1917-es Ideiglenes Kormány külpolitikájának részletesebb taglalását, ugyanakkor a Szovjetuniónak, a rendszer megszilárdítása után folytatott kétarcú diplomáciai tevékenységének bemutatásával elégedett volt. Gulyás Lászlóval egyetértett abban, hogy a bipoláris világrend kiépülését összefoglaló oldalak az értekezés egyik legértékesebb részét alkotják. A kritikai megjegyzések ellenére Diószegi István szintén javasolta a doktori cím odaítélését, mivel szerinte a disszertáció a magyarországi ruszisztika egyik komoly teljesítménye. Ezt követően a jelölt válaszolt a bírálatokra.
Gecse Géza válaszol a kritikákra

Gecse – Gulyás László megjegyzéseire reagálva – elmondta, hogy Kramařot a főszövegben említette ugyan, apróbetűben részletesebben is kitért rá, de valóban lehetett volna többet írni róla. Vlaszovról azért nem szólt, mint ahogy a németekkel együtt harcoló összes többi szovjet eredetű kisegítő vagy a harci cselekményekben akár közvetlenül is részt vevő, a Szovjetunió ellen harcoló alakulatról, mivel a németek támadása nélkül nem jöttek volna létre. Diószegi István hiányolta a Molotov-Ribbentrop paktum megkötése előtt néhány nappal elmondott, 1939. augusztus 19-i Sztálin-beszéd megemlítését, amelyben a szovjet vezető hosszú háborúra számít az imperialista hatalmak között, ezt követően pedig szocialista forradalomra, amely majd ismét a Szovjetunió malmára hajtja a vizet. Gecse két okot említett, hogy erre miért nem utalt, pedig a beszédet valóban – ahogy Diószegi István is utalt rá – ő fordította le a Magyar Szemle számára.

Gecse Géza témavezetőjével: Majoros Istvánnal

Egyrészt az első világháborús tapasztalatok következtében senki – és így Sztálin sem – gondolta, hogy a németek villámháborúban, hetek alatt fogják lerohanni Európát, és nem hosszú évek alatt mérkőznek meg ellenségeikkel, hiszen az első világháborúban ez történt. Másrészt az orosz történészek a mai napig nem jutottak nyugvópontra a beszéd megtörténtét illetően, igaz, mindaz, ami 1939-et követően történt, a beszéd valódiságát valószínűsíti, ezért ezt mindenképpen jelezni fogja, amennyiben az értekezés nyomtatásban napvilágot lát. Bírálatának lezárásakor Gulyás László megállapította, hogy Gecse egyértelműen bizonyította a témához kapcsolódó források és szakirodalom komoly ismeretét, és a dolgozat jelentős részben hozzájárul a három orosz állam külpolitikájának megértéséhez.
  

Miután az opponensek elfogadták a válaszokat, az elnök kérdéseket tett fel Gecse Gézának az októberi forradalom jellegéről, majd a választ követően, további kérdés híján a bizottság tagjai egy rövid, titkos tanácskozás során megvitatták az értékelést.


A bizottság kihírdeti döntését

A dolgozat a lehetséges pontszámok 91,4%-át nyerte el, ezzel summa cum laude minősítést kapott.

 
Pezsgőzés - nemcsak az opponsekkel!

A bizottság pedig Gecse Géza számára a PhD cím odaítélésének támogatását megszavazta. A döntés kihirdetését követő fogadáson a diszkusszió oldottabb hangulatban folytatódott.

Hevő Péter
 

Az értekezésről szóló összefoglalók, maga az értekezés, továbbá a védési bizottság tagjairól néhány fontos információ:

Molnár Pál: Eurázsia birodalma - A védésről szóló beszámoló a Présház.eu oldalon 2015. június 17-én - kattintással:

 

 

Képgaléria magáról a 2015. június 16-i védésről - kattintással:

 

 

A védés hivatalos oldala az ELTE doktori iskolájának a honlapján, a helyszín, a témavezető, a doktori iskola vezetőjének megnevezésével, az értekezéssel, az értekezés téziseivel – magyarul és angolul, továbbá Gecse Géza hivatalos publikációs jegyzékével - kattintással:

 

 

A védés oldala az Aspektus oldalán a védési bizottság tagjairól szóló rövid tájékoztatóval - kattintással:

 

 

A védés oldala Gecse Géza honlapján a védési bizottság tagjainak fényképével, az értekezés magyar nyelvű téziseivel, valamint az értekezéssel pdf-formátumban - kattintással: