Nemzetpolitika szorítóban – Aspektus-kötet

- Tanár úr, a nemzetpolitika a szélsőséges brüsszeli bürokratáknál szitokszónak számít. Miért kell mégis épp ezért felszínen tartani ezt az értéket?

 

- A nemzeteket arra felé az országokkal azonosítják, és hiányos az emlékezetük, mivel azt, hogy nálunk Közép-Európában a két fogalom nem fedi egymást, azt Trianont követően pont az ő elődeiknek „köszönhetjük”. A nagy nyugati nemzetek esetében is van egyébként eltérő valóságértelmezés, a franciáknál ugyanúgy, mint a németeknél, ami Budapestről kevésbé látszik, de a kötetben mi ezeket is bemutatjuk. Egyébként a mi viszonyainkkal kapcsolatos nyugati ismerethiányt használja ki napjainkban gyalázatos módon 1991 óta újdonsült szomszédunk: Ukrajna, amikor a magyar oktatás elsorvasztására tesz kísérletet Kárpátalján, amelyet egyébként Sztálin szerzett meg neki. A legújabb ukrán gyakorlatnál azért még a románoké és a szlovákoké is európaiabb, pedig mindkét említett szomszédunk esetében elmaradt a bocsánatkérés, különösen a II. világháború utáni és későbbi magyarüldözésért, és a további erőszakos asszimilációs kísérletekért. Míg Lengyelországban nagyon is tisztában vannak azzal a vadállati kegyetlenséggel, amelyet előbb náci segédlettel, majd a Szovjetunió égisze alatt moszkvai támogatással az ukránok műveltek a ma Ukrajnához tartozó úgynevezett nyugat-ukrán területeken a korábban ott élő lengyelekkel, addig Magyarországon egyelőre nem történt meg az 1944-et követő, különösen a kárpátaljai magyarellenes sztálini népirtásban szerepet vállaló pontos ukrán részvétel feltérképezése. A Trianonban és Párizsban meghúzott rossz határok következtében nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy a határon túlra kényszerült magyarok ügyével ne foglalkozzunk. Ezt kell tudatosítanunk mindenki fejében. Sajnos, néha idehaza is.

- Mit tanulhatunk a nemzetpolitikában szomszédainktól?

- Sajnos, lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi, mivel etnikai állományuk nagyobbik része a saját országterületükön található, leszámítva a horvátokat és talán a szerbeket is. A szerbek az utóbbi két évtizedben a trianonihoz hasonló katasztrófát tudhatnak a magukénak, de sajátos kettős mérce uralkodik náluk. Ennek ellenére autonómia-ügyben – a másfajta történelmi múltnak köszönhetően – nem neurotikusak, mint a szlovákok, és számunkra szerencsés, hogy tudunk rájuk mint jó példára hivatkozni akkor is, amikor a románokkal tárgyalunk – annak ellenére, hogy a második világháború után magyarok ezreit mészárolták le Tito kommunista partizánjai. Állampolgársági ügyben – viszont a moldovai román etnikumnak köszönhetően – a románokkal lehet közös szót találni. Bár nem szomszédunk, de népességünk jelentős része kötődik Izraelhez és - a közel-keleti ország kitüntetett világpolitikai szerepe miatt – hivatkozhatunk az ő gyakorlatukra is egy-egy kérdés rendezésekor.

- Hogyan erősíthetik fel a nemzetpolitika hatását a civil szervezetek, köztük a nemzetközi irodalmi díjat szervező Balassi Kard Művészeti Alapítvány?

- Minden ehhez hasonló civil szerveződésnek vagy kezdeményezésnek azért van kitüntetett jelentősége, hiszen ezekből minél többre van szükség, ugyanis csak az ő segítségükkel lehet oldani és megoldani azokat a feszültségeket, amelyek térségünkben felhalmozódtak. A történelem eddig egyelőre legalábbis azt bizonyította, hogy az államok erre önmagukban képtelenek.

Molnár Pál

Eredeti helyén – kattintással: