Románok és magyarok a „Tükrök országában”

 

Öt lépés a magyar-román történelmi megbékélés javára

A 4. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében szervezett román nyelvű rendezvények meghirdetése első látásra csupán ötletes kultúrdiplomáciai fogásnak tűnt sokak számára, hiszen nemigen gondolta komolyan senki, hogy egy ilyen nagyszabású, hangsúlyosan magyar jellegű könyvhét románokat is érdekel. Annál nagyobb volt a meglepetése azoknak, akik az EME székházban szervezett történelmi kerekasztalon részt vettek, ugyanis kifejezetten izgalmas délutánban lett részük, ahol nemcsak a jelenlévő román anyanyelvű történelemtanárok empátiája, de a Bariţiu Líceum fiatal Kolozsvár-kedvelőinek érdeklődése is biztosította a rendezvény indokoltságát.

1. „Azt mondtátok hogy Iancu, vagyis Hunyadi János román. Na, akkor építsétek újra ti!” – mondják a magyarok.

A Fehér Holló Médiaklub nevében az ötletgazda Szabó Csaba tévés újságíró vázolta a rendhagyó román nyelvű kerekasztal fő-, illetve alcímeinek eredetét. „Azért adtuk a Románok és magyarok a Tükrök országában (Românii şi maghiarii, cetăţeni in Ţara Oglinzilor) főcímet, mert mi, magyarok és a románok is hajlamosak vagyunk ugyanabból a tükörből, ugyanazon szögből mást látni, de főleg a tükör mögött keresni (lásd Lewis Carroll regényét). A Történelem fűközelben (Istorie la firul ierbii) alcímet az a szörnyű valóság ihlette, amely a Hunyad-megyei, zajkányi Hunyadi-emlékmű mellett fogadja az országút vándorait”.


Ez a zajkányi Hunyadi-emlékmű, amit "ismeretlen tettesek" szétvertek

Az emlékművet a forradalom után azonosítatlan patrióták munkagépekkel széttörték, a buzogányt bedobták a tóba. Most, amikor pénzt kellene előteremteni, amikor munkával és nem szájhősködéssel kellene mind a „magyar, mind a román civil félnek” bizonyítania, hogy a hazáért fáj a szíve, akkor a magyar fél ezt mondja: ha egyszer azt mondtátok, hogy Iancu, vagyis Hunyadi János román, akkor csak építsétek újra ti! A román fél pedig emígyen: ha azt állítottátok Iancuról, vagyis Hunyadi Jánosról, hogy magyar, akkor építsétek újra ti! És így áll több mint két évtizede az emlékmű a fűben, a demokratikus csendben – mondta a Fehér Holló Médiaklub alapítója, Szabó Csaba – aki a rendezvény moderátora volt.

2. „Véget vetni a Broşoi és Opoţai korszaknak”

Benő Attila nyelvész vetített képes előadást tartott a Magyar–Román Kulturális Szótárról. Bemutatta, hogyan kell használni, címeket vetített ki, többek között az Erdélyi Múzeum Egyesület szócikkét is, amelynek láttán Bogosavliev Vladimir, a Bariţiu Líceum történelemtanára meg is jegyezte: az ő diákjai immár tudják , hogy ez a Rhédey-palota, és hogy Charles herceg egyik felmenője Rhédey Klaudia volt. Ezt azonmód tízedikes és tizenegyedikes diákjai is megerősítették! A jegyzőkönyvet vezető Aurel Lavric kisinyovi egyetemi tanár románul Lilia Glekova gagaúz újságíró pedig oroszul értett egyet a Benő Attila könyvbemutatója után megfogalmazott megállapítással: a „magyar fél” elvárja, hogy a román média helyese(bbe)n használja a magyar közéleti személyiségek, intézmények nevét, hiszen most már a világhálón is olvasni a szótár cikkeit. Szabó Csaba ezt így fordította le a derülő román fiataloknak: „Véget kell vetni a Broşoi (Brassai) és Opoţoi (Apáczai) korszaknak”.

3. Empátiával elejét venni a történészek szakmai vitájának

Ionuţ Costea egyetemi tanár felszólalását többen is őszinte izgalommal várták, hiszen a neves történésznek a jelenlévő középiskolai történelemtanárok közül többen is diákjai voltak. Az a „történészek között dúló szakmai vita”, amelynek Romániában tanúi vagyunk, valójában egy olyan európai kognitív folyamat része, amely a történelem megismerésének természetes velejárója. Mivel a diákok egyre kevesebbet tanulnak az iskolában történelmet, minden információszerzési lehetőséget fel kell használni. Empátiával kell viseltetni minden olyan elmélet iránt, ami ellentmond a főirányzatoknak, hiszen minden elméletből, ha nem is értünk egyet vele, lehet tanulni - mondta az egyetemi tanár, aki kezébe vette a román nyelvű Magyarságtörténetet (O istorie a maghiarilor, Világhírnév Kiadó, 2014) és megjegyezte: ez a könyv egy rendkívül nagy lépés a magyar-román történelmi megbékélés felé.

Vladimir Bogoslaviev, a Gheorghe Bariţiu Elméleti Líceum történelemtanára beszámolt arról, hogy a líceumban, ahol tanít, történelmi kört szervezett annak érdekében, hogy Kolozsvár történelmét megismertesse a román líceumi diákokkal. Meglepődve tapasztalta, mekkora az érdeklődés az általa vezetett történelmi sétáknak, így meggyőzte a tanfelügyelőséget, hogy Kolozsvár történelmét hivatalos tantárgyként oktathassa. Erre ősztől sor is kerül. „ Az volt a döbbenetes, hogy kiderült, nemcsak a gyerekeknek nincs fogalmuk a kolozsvári történelmi eseményekről, épületekről, Bánffyakról, Rhédeyekről, Jósikákról, a Babos-palotáról, de a felnőtteknek sem! – mondta. Hozzátette: nagy öröm számára, hogy tizedikes-tizenegyedikes diákjai mekkora érdeklődést mutatnak a hóstátiak, a protestáns templomok, nemesi (kis)paloták és Kolozsvár történelme iránt.

 

Ezzel a témakörrel feleselt Dr.Ciprian Rad, a Görög-Katolikus Líceum történelemtanára, az O istorie a maghiarilor társszerzőjének felszólalása, aki arról számolt be, hogy jó lenne többet tanítani a diákoknak az erdélyi fejedelmekről, bár ez azért sem könnyű, mert az iskolákban egyre kevesebb órában taníthatnak történelmet. 

Ezért nemcsak Bethlen Gábor és Bocskai István marad ismeretlen számukra, hanem jónéhány havasalföldi és moldvai fejedelem is. Keresni kell annak a lehetőségét, hogy lehessen több történelmet tanítani a diákoknak, és akkor könnyebb lesz az erdélyi fejedelmek világát is megismertetni – mondta a történelemtanár, aki – amellett, hogy Bethlen Gábor életútjának kutatója  - a román nyelvű Magyarságtörténelem egyik legnehezebb fejezetének (Erdély a XVI.-XVII. században) szerzője.

4. Nagy csend a teremben: „Erdély nem volt román ország...”

Răzvan Mihai Neagu, a Tordai Műszaki Líceum történelemtanára kutatásairól beszélt, pontosabban Magyarország és a Pápaság XI.-XIV. századi kapcsolatairól. Egyikelmélete szerint az egyházi méltóságok neveiből kiindulva készül meghatározni az időszak korszakait. Kutatásai során olyan nevekre bukkant az előljárok névsoraiban, amelyek arra engednek következtetni, hogy Magyarország még jóval Szent István után is ingadozott Róma és Bizánc között. Jelenleg a tordai fiatalok egykori külföldi diákoskodását tanulmányozza. Amikor második „elméletét” ismertette, a terem elnémult. Kijelentette, hogy: „Erdély sohasem volt román. Egyszerre volt a románoké, a magyaroké, a szászoké a többiekkel együtt...”

A kerekasztal eddig is teljesen lekötötte az érdeklődőket, ám ettől a perctől kezdve még inkább felpezsdült. A történészek kezdtek bele-belevágni egymás szavába. Vladimir Bogosavliev és Ionuţ Costea között, majd Răzvan Mihai Neagu és Ionuţ Costea között kisebb szópárbaj alakult ki. Az egyedüli történelemtanár, aki nem bocsátkozott vitába, Ciprian Rad volt, aki elismerte, túlságosan tiszteli egykori egyetemi tanárát ahhoz, hogy vitába szálljon vele.

A vitának Szabó Csaba illetve a Bariţiu Líceum „Kolozsvár-kedvelő” diákja vetett véget azzal, amikor arra a kérdésre, hogy mi tetszett eddig a leginkább Kolozsvár történelméből, a következőket mondta: „Valósággal sokkolt az, hogy itt magyarok voltak... Mi teljesen másként tudtuk. Örülünk, hogy tantárgy lett Kolozsvár történelme...”

5Kisinyov, moldovánok, magyarok, gagaúzok

Az oldódást mosolyok sora tette családiassá. De nem sokáig „pihenhetett meg” a közönség, mert Stepan Bulgar gagaúz történész szigorúan visszavágott Vladimir Bogoslavievnek („Aki azt kérdi, hogy mi gagaúzok szeldzsuk törökök vagyunk, annak fogalma sincs kik élnek Moldáviában”); szerencsére az orosz-román fordítás sántított egy kicsit, így sikerült úgy belemelegedni a keresztény törökök világába, hogy már csak a kérdések özöne akadályozta a teljes harmóniát.

Ebbe a gagaúz-orosz világba lépett bele az apró termetű, huszonéves gagaúz újságíró, Liliana Glekova, aki nagy izgalommal ismerte be, hogy igaz, hogy ő nem tud sokat az erdélyi magyarokról, de Gagaúziában tudnak róluk. Beszámolóját, amelyben a Gagaúz Rádiónál folyó munkájáról beszélt, általános és jóindulatú derültség fogadta, hiszen a mondatszerkesztésén – bár az szinte kifogástalan románsággal „szólt” –átütött az az „átkosbeli” konfliktuskerülő attitűd, néhol kifejezetten „szovjet jósággal”.

Lilia Glekova, mielőtt átadta volna – a rendezvény orosz nyelvű titkáraként - a szót a kerekasztalt záró Aurelian Lavric kisinyovi egyetemi tanárnak, nevén nevezte a kerekasztal négy lépését. 1. „Véget vetni a Broşoi és Opoţoi korszaknak”. 2. Empátiával fogadni mindenféle elméletet, mert mindenből lehet tanulni 3. Bevezettetni Kolozsvár történelmét tantárgyként a város iskoláiban 4. Többet tanítani-tanulni az erdélyi fejedelmekről, 5.Hansúlyozni Erdély sokszínűségét a román diákok körében.

Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem tanára, a Fehér Holló Médiaklub támogatója (és az erdélyi magyarság nagy tisztelője), a Moldáviában megjelent, nagy port felverő cikkéről beszélt, amelynek címe: Legătura între maghiari și moldoveni sau de ce Ungaria este un exemplu pentru RM (A magyarok és a moldvaiak kapcsolat, avagy miért példaképe Magyarország Moldáviának). Aurelian Lavric meglátásában Moldva nem létezne Nagy Lajos és Magyarország nélkül. Többször is rámutatott: Magyarország amolyan sajátos anyaországa Moldovának és Moldáviának.

Szabó Csaba
Fehér Holló Médiaklub

Főmenü: