Sajtószabadság, de kinek? A Népszava és az embermentők

ifj. Koszorús Ferenc, az Embermentők konferencián 2019. november 14-én (Parlament)

Az Amerikai Egyesült Államokban élő ifj. Koszorús Ferenc annak a Koszorús Ferencnek a fia, aki névadója a budapesti zsidóság deportálását megakadályozó 1944. július elején megvalósított Koszorús-akciónak. Hogy miért kellett erről hosszú időn keresztül mélyen hallgatni Magyarországon, már több cikkben is foglalkoztunk.

Most a Népszava egyik 2019. november 14-i cikke volt, ami ifj. Koszorús Ferencet arra ösztönözte, hogy levelet írjon a cikk szerzőjének és a főszerkesztőnek, kérve, hogy közöljék az ő észrevételeit is.

Nem találjuk a Népszavában a cikket, ezért közöljük most mi, ugyanis nekünk is szívügyünk a sajtószabadság! Íme az írás, amely immár hat napja pihen a szerkesztőségben:

------------

Nagy B. György Főszerkesztő Úr részére

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

nagy.gyorgy@nepszava.hu

czeneg@gmail.com

Azonnali helyreigazítást kérek történelemhamisítás és hitelrontás miatt.

Czene Gábor november 14-én Karsai Lászlóra hivatkozva írta:

„Koszorús Ferenc vezérkari ezredes kétségkívül vitatott személyiség.”

" Mértékadó történészi körökben már legalább tizenöt éve konszenzus van arról, hogy ez csak legenda, mítosz. Koszorús felesküdött Szálasi Ferencre, harcolt a nácik oldalán."

Néhány napja, november 14–én az Országház Főrendiházi Üléstermében az Országgyűlés Hivatala, a Koszorús Ferenc Emlékbizottság, és az Amerikai Magyar Szövetség konferenciát rendezett a 75 évvel korábbi embermentésről. „Embermentők sorsa a diktatúrákban” címmel. Az előadások az embermentéssel, és a mentők sorsával foglalkoztak a náci, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben. A tényeket személyes vallomásokkal és dokumentumokkal támasztották alá.

Azzal a csúsztatással most nem foglalkozom, hogy az Önök újságírója Czene Gábor nem a konferencián elhangzott előadásokról tájékoztatta a Népszava olvasóit, amit joggal vártak, hanem egyetlen történész szavait idézte, immár harmadszor, csupán az édesapámat dehonesztáló szavakkal.

„Ez az ember (Koszorús) a magyar hadsereg egyik legmagasabb rendű tisztje volt, akinek tiszta a múltja, sem a nácizmus, sem a kommunizmus nem ejtett foltot becsületén.” (2006-ban a titkosítás alól feloldott 1951, december 6-i amerikai hivatalos jelentés)

Cvi Erez izraeli történészt idézem. „Dokumentált tény, hogy a Budapestről történő deportálások megelőzéséhez vezető események sorozatában július 2-a döntő nap volt. Horthy megkerülve saját megbízhatatlanná vált vezérkari főnökét, a hozzá hű erők (akinek a parancsnoka Koszorús ezredes önként ajánlotta fel szolgálatait) segítségével hiúsította meg a magyar nácik puccskísérletét. Ez a manőver sikeresen semlegesítette a zsidók elszállítására elszánt embereket és nagyban segítette Horthyt abban, hogy leállítsa a deportálásokat. Mai tudásunk szerint egyetlen olyan eset fordult elő, amikor a tengelyhatalmak katonai erő segítségével akarták megakadályozni a zsidók deportálását. Ez Budapesten, a Magyar Királyság fővárosában történt, és aki elrendelte az Első Páncélos Hadosztály bevetését a „Végső megoldást” alkalmazók ellen, nem volt más, mint a kormányzó, Horthy Miklós ellentengernagy (1868-1957). „

Tom Lantos, néhai amerikai demokrata kongresszusi képviselő szerint Koszorús ezredes „példa nélkül álló, kockázatos hőstette, amit igen veszélyes körülmények között hajtott végre, eredményezte azt, hogy Budapest nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal kitolódott. Ez az időszak számtalan zsidónak tette lehetővé, hogy biztonságot találjon Budapesten, és megmeneküljön a biztos haláltól. Ez tette lehetővé Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús hősies, hazafias erőfeszítéseiről. Sok ezer család él ma, akik életüket az ő hősies cselekedetének köszönhetik, egy embernek, aki kitartott meggyőződése mellett a bizonytalan és veszedelmes időkben.”

Záró gondolatként Czene Gábor által nem idézett, de hivatkozott John Lukács valamint életét ugyancsak a Koszorús akciónak köszönő Charles Fenyvesi szavait közlöm.

„1944 volt Magyarország újkori történelmének legszomorúbb és legtragikusabb éve.  Akkor is voltak becsületes jó magyarok; de nevük majd hogy ismeretlen.  A jó Isten persze tudta és tudja.  De egy-két hősre hadd emlékezzünk.  Ilyen volt Koszorús Ferenc ezredes.  Számtalan életet mentett meg, de mindennek mélyén létezett az ő valódi emberszeretete, olyan mértékben, hogy az ő munkája nem csak a magyar politikai történelembe tartozik, hanem mindenkori nagy magyar érték.” John Lukács történész

„Hitler, Sztálin és tanítványaik átírták a történelmet, hogy uralják a jelent és a jövőt. Akik túlélték démoni terveiket, tartoznak az utókornak azzal, hogy terveiket meghiúsítsuk és ez a könyv[1] fontos része ennek a törekvésnek.” Charles Fenyvesi, író újságíró

Az elmúlt napokban a médiában megjelent és elhangzott téves információk, hamis állítások nem maradhatnak helyreigazítás nélkül.  Nem csak Koszorús ezredes személyét érte hamis vád, de az életmentő bátor magyarokat is.

Kérem édesapám becsületének tiszteletben tartását és a hamis, történelmileg hibás, tudatosan megtévesztő, igaztalan és hamis állítások kiigazítását. Mivel november 27-én visszautazom Amerikába, azonnali helyreigazítást kérek, valamint a helyreigazítás időpontjának közlését.

Természetesen ragaszkodom az általam leírtak szó szerinti közléséhez.

Budapest, 2019. november 22.

Üdvözlettel, ifj. Koszorús Ferenc

 

-----------------------------------

Természetesen az Embermentők-konfereciáról is hamarosan megjelentetünk egy összefoglalót!

Gecse Géza

 

[1] Hantó Zsuzsa– Szekér Nóra szerk: Páncélosokkal az életért. Koszorús Ferenc, az embermentő. Koszorús Ferenc Emlékbizottság, Budapest, 2017.