Schöpflin György: a politikai nyomásgyakorlás szerepe jelentős

Schöpflin György legújabb magyar nyelvű könyve, a Politika, illúziók, téveszmék egy kicsit a jövőbe mutat, de én most a közelmúltról, az Európai Parlament bizottsági üléséről kérdezem.

A Magyar Közösség Pártja ezen az október 8-i Kisebbségi Intergroupon (link http://www.felvidek.ma/nezopont/jegyzet-kommentar/56676-a-felvideki-magyarsag-megmaradasarol-tanacskozott-az-ep-kisebbsegi-munkacsoportja) beszélt a felvidéki magyarság helyzetéről, s bemutatta az önkormányzatiság modelljét. A vitában Schöpflin György, a Fidesz képviseletében is részt vett.
Az ülést követően meglepetésünkre Nagy József, a Most-Híd dunaszerdahelyi képviselője a következőket állította – idézem –: „a magyarországi Fidesz és a Jobbik Európa parlamenti képviselői a vitát azzal nyitották, hogy…a területi autonómia elfogadását akár …erőszakkal ….lehetne kikényszeríteni”.  „Teljesen elfogadhatatlan…hogy külföldről nyíltan buzdítsanak erőszakos cselekményekre” – áll Nagy József közleményében.

Megkérdeztük Schöpflin Györgyöt, hogy mi hangzott el valójában?
Tagadhatatlan, hogy bár nem állt szándékomban, de a vitát én robbantottam ki. Az Európai Parlamentben a Kisebbségi Intergroup azért „inter”, mert különféle frakciókból vesznek benne részt.
Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke eljött beszámolni arról, hogy mi a helyzet Felvidéken.  Ebből kiderült, hogy az Európai Uniótól „mi mindent nem kaptak meg”. Legalábbis én ebből a mondatból indultam ki, amikor felszólaltam.
Nem rejtettem véka alá: ne várjanak semmit az Európai Uniótól! Az Európai Unió hozzáállása a kérdéshez ugyanis valójában az, hogy a legjobb az lenne, ha ezek a nyelvi kisebbségek eltűnnének, ugyanis zavaró tényezőnek tekintik őket! Ezt követően ironikusan megjegyeztem, hogy egy példát tudok azért arra, ahol ennek az ellenkezője történt: Macedóniában, amikor az albán kisebbség egy posztmodern, vagyis látszatháborút indított, akkor mindenki nagyon megijedt. A Nyugat ezért kivételesen beavatkozott, és a szláv ajkú macedónok és az albánok között létrehozták a 2001-es Ohridi-egyezményt.
Ezzel én egy pillanatra sem kívántam azt mondani, hogy ez egy követendő példa! Csupán azt kívántam megvilágítani, hogy az Európai Unió, Európa, Amerika, vagyis a Nyugat alapvetően nem szimpatizál ezekkel a nyelvi kisebbségekkel, ezért csak akkor lép közbe, ha azok várhatóan erőszakhoz folyamodnak. Erre két képviselő társam is azonnal azzal rukkolt elő, hogy én – ezek szerint – egy balkáni megoldást kívánok ráerőszakolni Szlovákiára, ráadásul erőszakot, háborút akarok, ami persze szintén nem igaz. Én nem ezt mondtam. Ez félreértelmezése, félrefordítása annak, amit bárki hallhatott. Nagy József, a Most-Híd képviselője verte nagydobra mindezt.
Mondanivalóm lényege, hogy a politikában a politikai nyomásgyakorlásnak jelentős szerepe van, amivel az MKP-nak is érdemes lenne élnie! Ám a politikai nyomásgyakorlás és az erőszak nem ugyanaz! Ha el akarnak érni dolgokat, akkor fontos, hogy igenis, legyen politikai súlyuk nekik is!
Az igazság az, hogy korábban, amikor nem volt megosztva a magyar kisebbség az MKP és a Most-Híd között, akkor jóval nagyobb súlya volt a szlovák politikában, mivel akkor a lakosság körülbelül 10 százalékát képviselte! Most viszont a magyar kisebbség Szlovákiában egyre marginálisabb szerepet kap, ami nem igazságos! Hangsúlyozom, a békés eljárás nem zárja ki a politikai nyomásgyakorlást. Most ez az, amit félremagyaráztak vagy félreértettek – abban első sorban Nagy Józsefé volt a főszerep. Természetesen én szimpatizálok a szlovákiai magyar társadalommal, mindkét oldalon rendelkezem felvidéki felmenőkkel.

A martosi nyári szabadegyetemen Kövér László házelnök előadása során hallhattuk, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok kiválóak, ám kizárólag annak következtében, hogy az összes konfliktust, ami a két ország között a magyar kisebbséggel kapcsolatban például felmerülhetne, nem vetik fel, amikor tárgyalnak a szlovákokkal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szlovák-magyar államközi viszony ideális, de csak azért, mert az olyan témákat, amelyek konfliktust okozhatnának, kikerülik.

Szerintem is bámulatosan jó a kapcsolat a két hivatalosság között. Még az is lehet, hogy soha nem volt ennyire kiegyensúlyozott a szlovák-magyar viszony – ezen a szinten. Hogy ez mennyire segít a magyar kisebbségen, nem tudom megítélni, mivel nem élek Szlovákiában. Azonban az intergroupban Horony Ákos,  jogász, az önkormányzatiság dokumentumot kidolgozó munkacsoport képviselője szemléltette, hogyan sorvad a szlovákiai magyar kisebbség (link http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/56735-szlovakia-kisebbsegi-politikaja-teljes-kudarcot-vallott-megoldas-az-onkormanyzatisag). Van asszimilálódás, elvándorlás, ami számomra azt bizonyítja, hogy alapvetően ez a kisebbség, ez a társadalom nem találta még meg magát a modern Európában.
Nagyon fontos lenne ezért kialakítani azokat a szlovákiai városi magyar modelleket, amelyek meggyőzően szemléltetik: hogyan lehet valaki egyszerre jó magyar és jó felvidéki Szlovákiában! Itt szerintem mindenki adós.  Magyarország elszívó hatása is érvényesül! A függőség, amely minden magyar külhoni kisebbségnél ott van, és kísérti őket, hogy ők egyszerre kettős kisebbségben vannak mind a többségi állammal, de Budapesttel szemben is.

Milyennek látja a magyar-szlovák kapcsolatok jövőjét?
Számomra egy egészen fantasztikus „science fiction”, hogy Fico örömódákat zeng Magyarországról, de ez nagyon esetleges. Szlovákia nagyon fél a migrációtól és örül annak, hogy Magyarország ennek során a „déli gyepű”. Hogy ez milyen lesz egy év múlva, azt nem tudom, de ebben a pillanatban örülök neki, hogy a kapcsolat Pozsony és Budapest között kiváló. Remélem, hogy ez nemcsak fönnmarad, hanem a felvidéki magyar társadalom helyzetén is javít!

 

Kérdezett: Gecse Géza, Felvidék.ma

A cikk eredeti helyén:
http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/56888-schopflin-gyorgy-a-politikai-nyomasgyakorlas-szerepe-jelentos