Stopposok a Székelyföldön

Kolozsvárról Torda felé ítéletidő, úgy zuhog az eső, hogy az autósok kétharmada leáll - gondolják, megvárják, míg csillapodik.  Én – nem. Azon tűnődöm, hogy vajon hány további programomat fogja az idei nyáron szétmosni az eső?
 
              Kolozsvári szálláshelyünk udvarán                   Torda főtere előtt

A marosvásárhelyi repülőtér után nem sokkal Nyárádtőnél jobbra fordulok, hogy Ákosfalván keresztül elkerüljem a marosvásárhelyi csúcsforgalmat és némileg lerövidítsem az utat. Bajszos fiú integet, megállok. Székelyudvarhelyre vagy annak az irányába. Mondom – jó. Közelebb viszlek a cél felé. Beül. Kiderül, hogy a Kolozsvári Magyar Operában muzsikáló bátyjának segített építkezni – méghozzá Györgyfalván, mert itt a negyedéből megvan az a ház, mint amibe mindez Kolozsváron kerülne. Tegnap a falunapi ünnepségen akár találkozhattunk is volna, de nem így történt.  Most hazamegy, pihen egy kicsit, egyébként ő is zenét tanul – Bukarestben, bár most volt egy fél évet Budapesten a Zeneakadémián is, de elég volt, mert nincs jobb hely a világon Székelyudvarhelynél! (Bukaresttel sincs igazán kibékülve, csak azért jár oda, mert azt, amit tanul, az országban csak ott tanítják.) Tudja, hogy hol érdemes ásványvizet tölteni út közben – ki is használjuk ezt a lehetőséget, bár szerinte ettől a fajtától van, akinek hasmenése van, de ha tovább utazom Csíkszereda felé, a homoródi borvíz az valamivel enyhébb, ott senkinek sincs oka aggódni.  Székelyudvarhely központjáig viszem, itt elbúcsúzik és kiszáll.

Két csaj stoppol még Székelyudvarhely területén, a csíkszeredai úton. A koruk megállapíthatatlan. Lehetnek 16, 20, de akár 25 évesek is. Egyben vannak, rendben vannak. Megállok. Elvinném-e őket? – kérdi a magasabbik, Csíkszeredába megyünk.  Jó  - válaszolom, de komolyan ránézve hozzáteszem, hogy akkor énekelni kell!  Rendben? Rápillantva a másikra, szinte gondolkodás nélkül vágja rá: „Nem énekelünk!” Na jó, mondom, de nézzük meg, hogy  egyáltalán el tudlak-e vinni benneteket? Bepakolunk a csomagtartóba – mondják ők. Hát pont ezért– így én, mert a csomagtartóban alig van hely. Kiszállok, ellenőrizzük – nekem lesz igazam. Azt lehet csinálni, mondom, hogy vagy az első ülésre pakoljátok a cuccot és szép testvériesen hátra ültök mind a ketten, mint az angyalkák, vagy az egyik hátulsó helyre pakoltok, az egyikőtök előre, a másikótok hátulra ül, de a hátsó nehogy összegyűrje nekem azt az inget, ami ott az ablak mellett a vállfán lóg, mert abban lehet, hogy nekem is még valahol szépnek kell lennem – mondom én. Komolyan veszik, amit mondtam és nincs egy fikarcnyi vita sem. A hosszabbik előre, a másik, a szőke, alacsonyabb – hátulra ül.

Kiderül, hogy pedagógiát tanulnak Székelyudvarhelyen, 17 évesek, unokatestvérek és most utaznak haza az egyik gyimesi faluba, ami nincs túl messze Gyimesközéploktól, ahol az idei 20. Gyimesi Néptánctábor van, de nem tud az ember minden helyen ott lenni, ahol szeretne! Ebben maradtunk. Viszont a csíkszeredai vasútállomás melletti parkolóban egy képet azért csináltam róluk. Eső van továbbra is, de jóval kevesebb és egyre ritkább.

Gecse Géza