Jelenlegi hely

Szoborháború - hat év távlatából

2018. november 29-i könyvbemutatóval egybekötött összejövetelünkön is szóba hoztuk, hogy örömmel vesszük, amennyiben valaki cikket, tanulmányt ír, továbbgondolva mindazt, amit a Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című kötetben talál. (A könyv elvben valamennyi komolyabb magyarországi és felvidéki könyvesboltban kapható! Gondoskodtunk arról is, hogy az ország valamennyi jelentősebb közkönyvtárában is olvasható legyen! Ha úgy tapasztalnátok, hogy mégsem, kérlek, értesítsetek bennünket az ujaspektus@gmail.com e-mail címen vagy másként, akár személyesen is!)

Kelemen Miklós írása kiváló példa arra, hogy miként lehet színvonalasan eleget tenni ennek a kérésnek, jóllehet Nagy Imre megítélésének kérdésében Miklós nem hívta fel a figyelmet Nagy Imre szovjet emigrációban végzett tevékenységére, pedig ez a magyarországinál – ez a mi véleményünk – alighanem indokoltabban kritizálható.  Íme Kelemen Miklós összefoglalója!

Szoborháború, szoborbéke és területrendezés címmel a Nemzetpolitika - szorítóban című kötet Szabó István, Zsigmond Attila, Wachsler Tamás, Tőkéczki László és Maruzsa Zoltán részvételével zajlott 2012. június 27-i beszélgetést idézi meg. A hat évvel ezelőtti beszélgetéskor a Kossuth tér 1944-es arculatának visszaállítása zajlott. Azóta már csak rossz emlék, hogy Károlyi Mihály szobra évtizedekig állt a Kossuth téren.

Visszakerült Tisza István impozáns, méltóságteljes emlékműve. Rekonstruálták Andrássy Gyula lovasszobrát, melynek még a mellékdomborművei is figyelemreméltóak.

A Kisfaludy Stróbl Zsigmond-féle Kossuth szobrot a Ludovika mögötti térben állították fel, ám az eredeti kompozíciót összekeverve, a mellékalakokat egy magasságba helyezték a főalakkal, ami így kissé komikus összbenyomást kelt.

Elkerült a térről az 56-os örökmécses, de méltó kiállítótér létesült az 1956. október 25-i sortűz áldozatainak.

Nem látható már a téren Kovács Béla szobra sem. József Attila szobra közelebb került a Dunához. És a következő évben még egy szimbolikus szoborcsere fog lezajlani.  Nagy Imre szobra helyére az 1918-19-es forradalmak mártírjainak emlékművét helyezik vissza a Vértanúk terére.

Nagy Imre szobra 1996 óta áll a Vértanúk terén. A Horn-kormány nyilvánvalóan azért helyezte itt el a szobrot, hogy ne kerülhessen vissza az eredeti emlékmű. 1937-től a nemzet vértanúinak emlékművéről kapta ugyanis a tér a nevét akkor, amikor Nagy Imre még Moszkvában dolgozott az NKVD ügynökeként.

Az 1918-19-es forradalmak vértanúinak emlékműve a Vértanúk terén állt 1934-től. A hatalmas kőpillér tetején egy kőkoporsó volt látható. A pillér előtt Hungária alakja állt, alatta a következő felirat: ,A nemzet vértanúinak 1918-1919'. A pillér hátoldalán egy izmos férfi vív sikeres harcot egy sárkányszerű szörnnyel. A férfi a magyarságot, a szörny a bolsevizmust jelképezi. 1945 szeptemberében lerombolták. Ezzel az emlékművel lesz teljes a Kossuth tér helyreállítása.

A haraszti kőből faragott emlékművet Lechner Jenő építőművész tervezte, míg a szobrokat Füredi Richárd készítette. A lépcsőtalapzatból hatalmas kőpillér emelkedett ki, melynek teteje honfoglalás kori magyar motívumokkal díszített kőkoporsóval zárult. Két oldalán az Attila-kincsről vett bikafőn nyugvó áldozati csésze volt. A kőpillér egyik oldalán Hungária hatalmas ősmagyar alakja állt. Alatta a felirat: «A nemzet vértanúinak 1918—1919«.

A kőtömb másik oldalán erőteljes, izmos férfi vív sikeres harcot a lábai alatt vonagló szörnyeteggel. Alatta a felirat : »A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet«.[1]

Az Index Sárosi Pétere persze prüszköl és egyenesen odáig megy, hogy szerinte ,,A nemzeti konszenzus keresését tükröző híd szimbolikáját cserélik most le a faji homogenitást tükröző robusztus kőtömbére."[2] És már meg is érkeztünk a nácizmusba. Gratulálok!

A Fehér Ház Bajtársi Egyesület célja többek között a polgári rend helyreállításáért vívott küzdelmekben vértanúhalált szenvedett bajtársak emlékének az ápolása is volt. A vértanúk emlékművének újrafelállítási ideje 2019. augusztus 6-a, a Fehér Ház Bajtársi Egyesület megalakulásának dátuma kell, hogy legyen. Annak idején is ezen a napon avatták és később is ekkor tartották az emlékműnél a megemlékezéseket.

Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin és marginális szélsőbaloldali csoportok tiltakoznak a Nagy Imre szobor Jászai Mari térre való áthelyezése ellen. Valójában örüljenek, hogy nem a Szoborparkba kerül, mert valós, igaz történelmi mércével nézve odavaló. (A 16 másik szobrával együtt.) Jánosi Katalin képtelen szembenézni azzal, hogy valójában ki volt Nagy Imre. A forradalomban játszott szerepe, a Varsói Szerződésből való kilépés, hogy elismerte a forradalmárok követeléseit, majd becsületes viselkedése a koncepciós per alatt sem teszik semmissé azt, amit a magyar nép ellen egy évtizeden át 1945-től elkövetett. A Rákosi-Gerő-Farkas-Révai banda után közvetlenül ő következett a hatalom legfelsőbb szintjén többekkel, pl. Rajk Lászlóval együtt.

Sebes Gábor így foglalja össze Nagy Imre életútját: ,,1918-20 között vörösgárdista, csekista, részt vett az orosz polgárháborúban. 1921-22-ben a szovjet belügyi népbiztosság, az NKVD kötelékében, majd a Vörös Hadsereg hírszerző csoportfőnökségén szolgált. Rövid magyarországi tartózkodás után, 1930-ban a Szovjetunióba emigrált, azonnal, önként jelentkezett az NKVD-nél besúgónak. Legalább 203 embert jelentett fel, közülük 12-őt kivégeztek. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot, amitől soha nem vált meg. Nagy Imre 1938. június 30-i keltezésű, saját kezűleg írt önéletrajzában büszkén írja: “ Hosszú ideje odaadóan és tisztességesen együttműködök az NKVD-vel a népellenség minden fajtájának megsemmisítéséért vívott harcban.”

Nagy 1950. júniustól 1952. júliusig az MDP KV Adminisztratív Osztályát vezette. Mivel ez felügyelte a fegyveres szervezetekben a „pártmunkát”, a szovjetek feltétlen bizalma és támogatása kellett ehhez a poszthoz. 1950-ben, a legsötétebb időszakban begyűjtési miniszter (1951-ben az addig legszigorúbb rendeletet is ő nyújtotta be!). Hogyan tett eleget feladatának? A történészek szerint 1948-1956 között a „közellátás veszélyeztetéséért” 193 826 főt ítéltek el a bíróságok, 1951-53 között egyedül több mint 120 ezret. Egyes adatok szerint legalább száz eljárás halálos ítélettel zárult. 1950-53 között több mint 600.000 termelő hagyta el a mezőgazdaságot, közülük 220.000 1952-ben hagyott fel a termeléssel. (...)

1953-ban a szovjetek csináltak belőle miniszterelnököt. 1956. október 24-én – már kormányfőként – statáriumot hirdetett, és fegyverletételre szólította fel a forradalmárokat. A következő napokban csak sodródott, tanácsadói és az őt felkereső küldöttségek pillanatnyi hatására hozta meg döntéseit, amelyeknek a forradalom menetére semmiféle hatása nem volt. "[3]

November 4-i rádiónyilatkozata is hazugság volt: ,,Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, jelentette be, majd azonnal a jugoszláv követségre menekült. A honvédség nem harcolt, nagyobbrészt csak a pesti srácok. A kormány nem volt a helyén...

A nagy kérdés a következő években, hogy a kormányzat tovább megy-e azon az úton, ami által vissza kell foglalunk köztereinket szimbolikusan a kommunista múlt maradványaitól. 2018 végén a törvényi tilalom ellenére országosan még 550 közterület van kommunistáról elnevezve.

Meddig lehet köztéri szobra Horn Gyulának Budapesten? Visszakaphatja-e a Petőfi híd eredeti nevét a felújításkor, lehet-e Budapesten újra Horthy Miklós híd? Visszaépül-e a Fiumei világítótorony kicsinyített mása a budai hídfőhöz? Visszakapja-e az V. kerületi József Attila utca régi nevét, Tisza Istvánról? Lesz-e újra a Goldmann György tér a Vitézek tere? (Természetesen két költőóriásunkkal semmi baj nincs, de országosan többszáz intézmény, közterület őrzi a nevüket és a hagyományainknak jobban megfelelne, ha ezek a visszanevezések megtörténnének.)

                                                                                    

                                                                                     Kelemen Miklós

 

[1] Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái (1934)