Velence magyar emlékei nyomában


Első alkalommal volt az idén teltházas rendezvénye a Magyar Emlékekért a Világban Egyesületnek, amióta a várból a Gellérthegy utcába, a Betheln Gábor Alapkezelő Zrt. székházába "költöztek".

Messik Miklós egyesületi elnök bevezetőjét követően Szilágyi Péter, a Nemzetpolitikai Államtitkárság helyettes vezetője a Velence magyar emlékei nyomában című előadás bevezetőjében a magyar és az olasz múlt közös örökségeként hívta fel a figyelmet Velence történetére, amely különösen Mátyás király korában alakult gyűmölcsőzően.

Az államtitkárság tavaly decemberben az idei évet legjelentősebb uralkodónk királlyá választásának 560.évfordulójára hivatkozva Mátyás-emlékévvé nyilvánította, amelynek az idén Mátyás 575. születésnapja további aktualitást is ad. Velence közvetítette számunkra először az olasz kultúrát és számtalan további szálat teremtett a későbbiekben, így az 1848-49 forradalom és szabadságharc, majd Márai munkásságán keresztül 1956-ban is.

Gian Luca Borghese, az Olasz Kulturális Intézet igazgatója - az olasz nagykövetet is képviselve - arra hívta fel a figyelmet, hogy a közös múlt mellett a közös jövő építése is rendkívül fontos feladat és az olasz irodalmi nyelv megteremtőjének, a Dante Alighieri Isteni színjátékának magyarra fordításában jeleskedő Babits Mihály is sok időt töltött a városban.

 
Vetítéssel egybekötött előadásában Terplán Zoltán viszont Velence berendezkedésének különlegességeire világított rá. Arra például, hogy 1797-es bukásáig a városállam soha nem volt sem hercegség, sem királyság - mindvégig köztársaság maradt.

Gecse Géza

Főmenü: