Video-újságírás és rendezés

Fotók: Balázsy Károly
 

A klip- és kisfilmkészítés számos ponton kapcsolódik a video-újságíráshoz, amihez 2014. június 18-án Havasi János nyújtott hasznos támpontokat. Az emberek többsége leginkább a „Hol sírjaink domborulnak” című televíziós műsorból ismeri őt, aki most a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kabinetfőnök-helyettese. A video-újságírást az angolból eredő rövidítéssel VJ-nek is nevezik. Havasi János először a stábbal és az egyedül dolgozó szakember munkájának sajátosságaira felhívva a figyelmet arról beszélt, hogy a több embert foglalkoztató forgatócsoport az előnyök mellett néha komoly hátrányt is jelenthet. A pénzügyi költségek növekedése mellett több olyan helyszín is van, amikor egyszerűen megoldhatatlan egy teljes csoport elvitele a forgatásra: egy harckocsiba vagy harci repülőbe nincs mód például 3-4 embert beszuszakolni, oda legjobb esetben egy embert lehet elküldeni forgatni. Ő például több olyan horvátországi háborús helyszínről is tudósított az 1990-es években, ahol egy forgatócsoport mozgása kifejezetten kockázatos , hiszen ideális célpontot jelentettek volna, miközben egyedül viszonylag kockázatmentesnek tűnt a feladat.
 

Havasi János arra is felhívta a figyelmet, hogy napjaink trendjeinek iránya az, hogy egyre nagyobb teret nyernek az egyszemélyes „stábok”, vagyis a videóújságírásban mind nagyobbak a lehetőségek. Megjegyezte azt is, hogy egyre több olyan felkérést kapnak, ahol a meghívó fél kiköti, hogy forgatócsoportot nem áll módjában fogadni. A video-újságíró ilyenkor az optimális megoldás. Ennek fő előnye, hogy a többszemélyes stábok esetén csak az operatőrt engedik be egy-egy helyszínre, az újságírót – nem, mivel a video-újságíró személyében a két funkció egyesül, ezért ebben az esetben nem érezheti a szakmabeli, hogy kimarad a látványból. Az államközi találkozók során például jellemzően ez a helyzet.
 

Az egyszemélyes stáb helyzete riportkészítéskor is lehet hatékonyabb, mint egy egész stábé. Egy hivatalos interjúnál közvetlenebb légkört lehet teremteni, hiszen egyedül nem rendezi át senki a beszélgetőtársa irodáját, így az nem érzi azt, hogy az intimszféráját felbolygatnák. Amikor például konkrétan a málenkij robotról készített dokumentumfilmet, akkor is könnyebb volt a helyzete, hiszen csak egyedül érkezett a korábban – a hazatérés során – egy életre megfélemlített túlélőkhöz, ráadásul úgy, hogy már a korábbi egyeztetések során megismerhették őt.

A következő percekben több technikai követelményt is ismertetett az előadó, , melyeket elengedhetetlennek tart egy megfelelő minőségű film elkészítéséhez. Az elsők között emelte ki: a legfontosabb, hogy az, aki forgat, már szinte azonnal,  a felvételek készítésekor szerkessze is meg az anyagot. Lehetőség szerint kerüljük a felesleges snittek készítését, viszont minden fontosat rögzíteni kell. Kiemelte továbbá, hogy rendkívüli előnyt jelent, ha az újságíró vizuálisan tud gondolkodni, vagyis fejben szinte rögtön a kész filmet látja, és ennek megfelelően vizsgálja a terepet.  Nem jó, ha az újságíró nem ismeri a forgatási helyszínt, ami – ha háborús területen forgat – akár az életébe is kerülhet. Ma az internet ebben sokat segít, hiszen akár az utcaképet is meg lehet tekinteni, sőt még parkolóhely keresésére is van mód.

Ami a technikát illeti, ma akár egy mobiltelefon is képes a kamera szerepét betölteni. Ő maga például egy tükörreflexes digitális fényképezőgépet használ. Havasi János azt is elmondta, hogy ezek a készülékek a megfelelő minőségű mozgókép rögzítésére többnyire tökéletesen alkalmasak. Kiemelte: különösen praktikus, ha a kamera LCD kijelzőjét ki lehet hajtani, hiszen így akár a fejünk fölé emelt kamerán azt a képet láthatjuk, amit a gép vesz. Más helyzetben is hasznos az ilyen kijelző, hiszen mikor egyedül készít az újságíró riportot, a kihajtott kijelző segítségével könnyebben ellenőrizheti a képkivágást. Havasi János szerint jó, ha a kamerához külső mikrofont lehet csatlakoztatni, különösen, ha az csíptetős, de a hagyományosak közül a puskamikrofon a legmegfelelőbb. A csiptetőst főként interjúk készítésénél lehet jól használni, de sajtótájékoztatókon például ezekkel nem megyünk semmire, ezért jó, ha mindkettő fajta mikrofon kéznél van. Ha egyedül vagy, kell, hogy legyen nálad szigetelő szalag, hiszen bármikor leverhetik, letörhetik a mikrofonodat az állványáról, így gyorsan rögzíteni tudod.
 

Az állvány is hasznos lehet. Van egylábú és van háromlábú állvány. Az egylábú előnye, hogy nemcsak állványként funkcionálhat, hanem lehetőséget ad a kamera felemelésére vagy távolabb tartására is. Ezekre akkor lehet szükség, ha nagy tülekedés van egy személy vagy esemény körül, s így magasabbról nyugodtan el lehet készíteni a felvételeket.

Mindemellett jó, ha tud autót vezetni valaki. Több olyan helyzet is adódhat ugyanis, amikor autóból kell elkészíteni a felvételeket (pl. háborús övezet vagy tiltott helyek, ahol nem lenne szabad forgatni). Ilyenkor az ember olyasmire kényszerül, ami egyébként tilos: a snitteket a szélvédőn vagy a leengedett oldalsó ablakon keresztül szokás felvenni. Ehhez vezetői rutinra és az autó megfelelő szintű kezelésére van szükség.

Egy modern kameraszett egy hátizsákban elfér, így az újságíró bármikor, bárhonnan készíthet filmes tudósítást még akkor is, ha egy riportfilmhez egy embernek amúgy viszonylag hosszú időre van szüksége.
 

Havasi Jánost követően Seres Tamás a rendezői szerepkör sajátosságait ismertette. Számtalan reklám-klipet és kisfilmet is rendezett, élesen megkülönböztetve a klipeket a kisfilmektől.

Az első klasszikus klip 17 perc hosszú volt, ám az 1980-as években ezek átlag-időtartama jellemzően 2-3 percre zsugorodott. A mai magyar klipművészet  jelentős elmaradásban van a nyugat-európai és amerikai kisfilmekhez képest. Példaként elmondta, hogy Magyarországon még csak most kezdenek neves rendezők is klipeket rendezni, amivel szemben Lars von Trier több együttes számára már évek óta rendez ilyeneket.

Seres Tamás példákon keresztül szemléltette, hogy ezek a kisfilmek nem is annyira elképesztő komoly technikát és ismereteket igényelnek, mint egy hagyományos film elkészítése, bár van közöttük ilyen is. Alapvetően az ötlet a klipek titka. Hallgatói bármelyike tudna ilyet készíteni, mivel ezek többnyire nem túl nagy költségvetésből készülnek, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének profin megcsinálva.
 

Ma már ugyanis nem a képek alá vágnak zenét, vagy zenéhez készítenek filmet, hanem a klipek a zene és a film szimbiózisából alakulnak ki. Ennek nem mond ellent, hogy ezek akár komoly politikai mondanivalót is kifejthetnek.

Kialakulóban van egy olyan médiafogyasztási csatorna, amelyet szinte teljes mértékben a nézők irányítanak. Az internetes fogyasztást sokkal nehezebb „kordában tartani”, hiszen bárki megtekinthet bármit. Ma egy-egy klip vagy zenemű népszerűségét már nem feltétlen az MTV ranglista határozza meg, hanem sokkal inkább a YouTube, ahol akár több milliós letöltést is el lehet érni.
 

Seres Tamás szerint ezekben a klipekben nem érvényesülnek azok a tiltások és korlátozások, melyek a filmekben, reklámokban vagy egyéb műsorokban tapasztalhatók. Elmondta, hogy egy-egy klipben 3-6 perc alatt a dohány- és drogtermékek tömkelegét láthatja a néző. A szerzők sok esetben a környezet bemutatásával és a zeneszöveggel több magyarázatot adnak ezekhez a képekhez, mint sok-sok elmaradt beszélgetés a szülőkkel. Megjegyezte, hogy véleménye szerint nem feltétlen a tiltás, hanem a megfelelő magyarázat az, ami célt ér, amiben szerinte a klipeknek óriási jelentősége van, és ez egyre csak nőni fog.

 

Zila Gábor