Világháborús aspektusok

Egyszer minden elmúlik! – szól a közismert mondás. Így vált történelemmé nemcsak az első világégés, hanem az is, ahogy négy éven keresztül (2014-2018) különböző formában mi magyarok is az első világháború centenáriumára emlékeztünk – úgy ahogy. 2019-et írva – joggal – tehetjük fel magunknak a kérdést: mi volt az, ami az első világháború száz éves évfordulójával kapcsolatban maradandó érték marad?

Ezek közé sorolható Gecse Géza Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus határok nélkül 2002-2017 című könyvének nagy háborúra vonatkozó fejezeteit.  A tizenöt év alatt rendszeresen szervezett Aspektus vitaklub legizgalmasabb alkalmainak beszélgetéseit tartalmazó könyv világháborúval kapcsolatos fejezetei, különösen az 1914-es, 1916-os és 1917-es esztendővel foglalkozó vitaestek mást adnak, mint amit megszoktunk a témában.  A Száz év tükrében a szarajevói merénylet című fejezetben példának okáért az olvasó olyan tényekkel ismerkedhet meg, amelyek mindezidáig valószínűleg kérdésként sem igen merültek fel benne soha. Ilyen például, hogy az első világháborúnak köszönhető az észt függetlenség megvalósulása, amely a cári Oroszország meggyengülésével vált lehetségessé, valamint az, hogy – a finn történész, Heino Nyyssönen szavaival élve – „észak-európai szemmel nézve” a szarajevói merényletnek nincs jelentősége a háborúhoz vezető útban, sokkal inkább okolható ezért a francia-német viszony elmérgesedése. A Bruszilov és Ferenc József, valamint a keserűvíz és a magyarok címet viselő fejezetben az olvasó nem csak a Habsburg Monarchia veszteségeiről olvashat részletesen, hanem ízelítőt kaphat abból is, milyen közös és eltérő jellemvonásai vannak az első és második nagy világégésnek. A vendégelőadóként meghívott Gerő Andrásnak alighanem igazat lehet adni, amikor azt mondja: bár száz év telt el Ferenc József császár és király halála óta, a magyar politika – ennek ellenére – mindmáig nem tudta feldolgozni személyiségét és tevékenységét. A probléma gyökere ugyanis a társadalmi konszenzus hiányán is alapszik, s a megoldás a közeljövőben abban rejtőzhet, sikerül-e a nem szakmai, történészi berkeken belülieknek is állást foglalniuk.

A Hősök, mártírok, áldozatok és történelmi személyiségek 1917-2017 – szintén többszereplős, de az 1917-es esztendő első világháborús eseményeihez kapcsolódó 2017-es vita, melynek során – a magyar előadók közül Szergej Nyelipovics orosz történész mondja el, miként volt lehetséges, hogy a 1916-ra a keleti fronton emberi és ekkorra már olykor számszerűleg haditechnikai fölényben lévő cári hadsereget a központi hatalmaknak mégis visszavonulásra sikerült kényszeríteniük, hogy a halálos áldozatok nagyobb számáról ne is beszéljünk!

Önmagában a tény, hogy 1917 őszén a Habsburg Monarchia nem csupán sikeresen tudott védekezni és nem kizárólag a keleti, hanem a dél felől kétszeres túlerővel támadó olaszok ellen, önmagában is szép teljesítmény lett volna, de a caporettói áttörést  követően csupán a nyugati fronton indított támadás miatt a német erőket át kellett csoportosítani, ami megmentette az olasz hadsereget a megsemmisüléstől.

Jó, hogy e rendezvényekről – az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásának köszönhetően – hosszabb, 70 perces és rövidebb 25 perces kisfilmek is készültek, hiszen ezeket az oktatásban is fel lehet használni! Az pedig kifejezetten hasznos, hogy a diákokat 2-4 perces kisfilmek készítésére ösztönözték, hiszen ily módon tudja valaki valóban a magáévá tenni azt, ami szinte alig számít a történelmi emlékezet részének!

A kötet további fejezetei között számtalan rendkívül érdekes témát boncolgató vitaest összefoglalója olvasható, olyan közismert személyiségek részvételével mint Kövér László, Habsburg Ottó, Raffay Ernő, Pozsgay Imre, Nagy Feró, Popély Gyula, Romsics Ignác, Szakály Sándor, Ujváry Gábor. A könyv tipográfiája és keménykötése is arra sarkall, hogy: Tolle lege! Vedd és olvasd!

Köő Artúr