Csángó körkép – Kolozsváron

Tytti Isohookana-Asunmaa könyvbemutatójának nyitánya Erdélyben

Fotók: Márton L.Szilárd
 

Katartikus élményben volt részük mindazoknak, akik február 11-én este részt vettek Tytti Isohookana - Asunmaa  volt finnországi és európai parlamenti képviselő kolozsvári könyvbemutatóján, ahol a modern kisebbségkutatás  egyik gyöngyszemét, a szó szoros értelmében is színesre sikerült Csángó körkép című album magyar és angol kiadását (The Csángó) mutatták be. A könyv tavaly nyáron Siófokon, a Finnugor Népek VI. Világkongresszusán Rein Lang észt művelődésügyi miniszter jelenlétében került először rivaldafénybe, de a mostani kolozsvári bemutató sem „panaszkodhatott”, hiszen Románia finnországi nagykövetét:  Ulla Vaisto-t is köszönthették a szép számban egybegyűltek.

A szervezők nevében Magdó János, Magyarország kolozsvári  főkonzulja üdvözölte a vendégeket, majd bemutatta a csángók ügyének legismertebb nemzetközi szószólóját, a törékeny, ugyanakkor igen bátor Tytti Isohookana–Asunmaa-t,akit a szeretet egyszerű világnyelvén Tytti-asszonynak hívnak Erdélyben és a Csángóvidéken. A főkonzul felhívta a figyelmet az egykori európai parlamenti képviselő 1999-es hivatalos csángó útjára, amely egyszerre lett a csángók sorsát Európa elé táró nagyhatású hivatalos jelentés és egy szinte felfoghatatlan mélységekbe futó csángóámulat kezdete.

Ulla Vaisto finn nagykövetasszony bevallotta, sokáig nem tudott semmit a csángókról, bár igyekezett Románia sokszínűségét a maga összetettségében megismerni. A bemutatandó könyvnek kitűnő hangulati hátteret teremtett azzal, ahogy Finnország kisebbségeinek mindennapjait ecsetelte. Kiemelte, hogy a finn és a svéd Finnországban egyaránt hivatalos nyelv, vagyis egyenrangúak!

 – Büszkék vagyunk az összlakosság mintegy hat százalékát kitevő svédekre, olyannyira, hogy nyelvüket még olyan régiókban is tanítják az iskolában, amelyek szífinnek, vagyis tisztán finnek számítanak – mondta.

Pozsony Ferenc néprajzkutató a Csángó körkép különös “előtörténelmi” vetületeit tárta az érdeklődők elé, megjegyezve: bő száz évvel a finn Yrjo Wichmann dokumentálta először tudományos eszközökkel az északon élő csángó magyarok nyelvjárását, szókészletét. – Nem tartom véletlennek – mondta a néprajzkutató –, hogy száz évvel Wichmann kutatásai után újra egy finn értelmiségi, Finnország egykori művelődési minisztere vállalta fel e népcsoport érdekképviseletét.

Tánczos Vilmos néprajzkutató hiteles könyvnek nevezte a Csángó körképet, majd felelevenítve a közösen végzett terepmunkát a csángók között,  frappánsan summázta a csupaszív Tytti asszony körüli aurát: “a távolból jött idegen, aki mindent megért”.

Tytti asszony a villanófények közben szóra emelkedve, hangsúlyozta, hogy finnül a könyv címe Az én történetem a csángókról , és a finn cím jobban kiemeli a kötet “benyomásokra épülő jellegé”t, mint a magyar. – Hét, nyolc alkalommal voltam Csángóföldön, mélyen átéreztem helyzetüket, elemi erővel ragadtak meg bennem azok a jelenetek, amikor láttam mit jelent magyarul tanulni egy olyan közegben, ahol ezért meg kell szenvedni – mondta. – Hozzátette: “ez az ÉN könyvem a csángókról…én így láttam őket. Mi finnek tudjuk mit jelent kisebbségben élni, és ott van a jelenlegi Oroszország karjalai régiója, amely a finnek számára olyan vidék, mint a magyarországiaknak Erdély”.

Az angol nyelven folyó hangulatos könyvbemutató tapssal, ismerkedéssel folytatódott és dedikálással fejeződött be. Az ezt követő kötetlen beszélgetések során több olyan terv is megfogalmazódott, amely a finnugor népek képviselőinek gyakoribb találkozásait tűzné napirendre. Többen meg is jegyezték: íme, Tytti asszony lelkisége munkálkodik bennünk is…

Fehér Holló Médiaklub