Klip-vetélkedőnkkel az óbudai Árpád Gimnáziumban

 
Óbuda első középiskoláját 1902-ben alapították, mai, a római kori amfiteátrum közvetlen szomszédságában lévő épületébe 1940-ben költözhetett. A funkcionalista, magyar építészet egyik jelentős alkotása, az óbudai polgárok téglajegyvásárlásának köszönhetően jöhetett létre.

 
Műemléknek számító épülete a II. világháború során belövéseket kapott, előbb a Bláthy Ottó Technikumot, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola egyik karát költöztették ide és e kényszerű társbérletet csak 1995-ben számolták fel, az épületet teljes egészében 2005-ben kapta vissza a gimnázium.

Itt tanult – többek között – Tellér Gyula szociológus, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, híres színészeink közül Bánffy György, Sinkó László és Sinkovics Imre.

Nánay Mihály tanár úrral nemcsak a Történelemoktatók Szakmai Egyesületében, hanem a Gloria Victis vetélkedőn is találkoztunk. A 12. c osztály a biológia szertárban tartott óráján mind internet-kapcsolatunk, mind dvd-lejátszónk volt, ami sokat segített abban, hogy a valóságban tudjam megmutatni, hogyan lehet használni a www.aspektus.eu oldal első világháborús történelmi kisfilm-vetélkedőnkkel kapcsolatos hasznos oldalait és linkjeit.

Természetesen itt is fontos volt kitérni az egyoldalas felhívás súlyponti elemeire. Arra például, hogy kétfajta irány létezik: egy tematikus és egy családi szálat boncolgató. A lényeg mindkettő esetében az első világháborúhoz való kapcsolódás. Mindannyian szerencsések vagyunk – mondtam – hiszen valamennyiünk felmenői között vannak, akik valamilyen módon részt vettek az első világháborúban, hiszen azoknak nincsenek leszármazottaik, akik belehaltak.
 
Elmondtam, hogy miért van euróban megadva az első három helyezett díja – hogy ne csak magyarországiaknak, hanem szomszéd országbelieknek – közöttük nemcsak magyaroknak, hanem más nemzetiségűeknek is legyen módjuk bekapcsolódni – igaz, nekik annyiban van nehezebb dolguk, hogy angolra kell fordítaniuk a 2-4 perces kisfilmjüket. Helyezéstől függetlenül, viszont mindenki kap egy olyan pólót, aminek a hátoldalát is megmutattam – utalva rá, hogy például az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság logója most első ízben kerül ki pólóra – a lényeg itt az, hogy a beküldött kisfilm értékelhető legyen!

Ahogy a Vörösmarty Gimnáziumban készült összegzés, ugyanezért csinálunk az Árpádban tett mostani látogatásról is, ugyanis erre nemcsak a beszámoló elkészítésekor van szükség, hanem összes többi látogatásunk alkalmával is, hogy pontosan láthassa mindenki, hogy körülbelül mi az, amire számítunk, illetve számíthatnak ők is!

Nánay tanár úr kérésére előkerestem a két évvel ezelőtti győztes klipet és megmutattuk Szabó Róbert akkori középiskolai diák, ma már az ELTE hallgatójának a klipjét, ami példaszerű. Utaltam a szerzői jogi vonatkozásokra és azokra a buktatókra, amelyeket – Ősz Gábor tanár úrral közös tavalyi szemináriumunk tanúsága szerint – a diákok ösztönösen elkövettek.
Szakmai szempontból a világtörténelem két percben című amerikai, állóképekből szerkesztett, idén májusban elképesztő népszerűséget besöprő, egyébként iskolai házi feladat keretei között elkészített klipre, valamint Ray Müller 1993-as Leni Riefenstahlról szóló, három órás dokumentumfilmjének főként első részére hívtam fel a figyelmet, mert nagyon sokat lehet belőlük tanulni. (Utóbbi magyarul A képek hatalma címmel 1996-ban volt először látható, ma már – igaz regisztrációval, de –  a világhálón megtekinthető. Azt is elmondtam, hogy két éve még nem ez volt a helyzet, akkor általában az oroszok tették fel kéthetente a YouTube-ra és a cég pedig rendszeresen törölte, talán ennek a macska-egér játéknak is köszönhető ez a viszonylag civilizált megoldás.)

Érdekes volt a diákok kérdése, hogy csoportosan készíthetnek-e kisfilmet? Persze, mondtam, csak nem érdemes. Csináljanak akár csoportosan többet is és küldjék be egyénileg – szólt a javaslatom.

Nánay tanár úr ötlete nekem nyilvánvaló volt, de biztos vagyok benne, hogy most nagyon hasznosnak bizonyult! Arra hívta fel ugyanis a diákok figyelmét, hogy Budapesten is nagyon sok első világháborús emlékmű van, amit nyugodtan fel lehet venni egy mobil-telefon mozgóképes funkciójával és lehet belőle gazdálkodni, amikor – ezt már én tettem hozzá – a végső, a saját tapasztalataim szerint 36-38 snittből összerakható, pörgős klip készül.
Lelkesedést itt, a 12. c osztályban is tapasztaltam, nem volt idegenkedés, amikor a fényképezőgép elé kértem a diákokat!

Végül a gimnáziumtól is búcsút vettem!

Kép és szöveg: Gecse Géza