Séta a belvárosban - Balázs Ernő kolozsvári tárlata

Séta a belvárosban címmel nyílt meg Kolozsváron a Györkös-Mányi Albert Emlékházban Balázs Ernő első erdélyi tárlata. A Magyarországról Erdélybe hazatérő művész évtizedekig autodidakta módon fejlesztette tovább magát. Hazaérkezése és az urbánus festészet irányába való fordulása fergeteges sikert hozott számára. Néhány év alatt a legkeresettebb és legnépszerűbb kolozsvári festőművészek közé tornázta fel magát.

 

Balázs Ernő az újratalálkozás rituáléit festi meg. Immár klasszikusnak nevezhető Farkas-utcai képein meghajtja előtte a magasban fejét a vén torony, kétrét görnyed az utcai gázlámpát játszó villanyoszlop, szabályos pukedlit mutat be a kapu fölötti védőernyő. Érintkezési formák ezek: mester, és világos otthonnak tekintett anyaváros ismételt találkozásai.

A visszatérések sorozata az újrakezdésnek is könnyű utat teremt. Mivel az oltárképek szerepét betöltő belvárosi épületek száma majdhogynem véges, elkerülhetetlen az újrafestés, újralátás. Mátyás király szülőháza örök téma, minden nap más színekben, minden nap más árnyékok játszótársaként. Játék a játékban, örök a változóban.

- Legalább százszor festettem meg ezt a házat – mondta újságírói kérdésre. – Érdekes, hogy nem kopik meg ilyenkor az emlék, minden képen újnak és újabbnak látom az ódon épületet. Amikor az ember újrafesti azt, amit tegnap már egyszert megélt és felélt, a részletek is hirtelen főszereplőkké válnak: kiválnak a részlet-statiszták tömegéből. Sokadjára vettem észre például azt, hogy milyen aránytalan ez az épület, hogy a teteje majdnem olyan magas, mint maga a ház. Ezt a családias aránytalanságot próbáltam tükrözni a gótikus ablakok „görbítésével”. Újra, és újrafestem az épületeket, egyrészt azért, mert valósággal jóbarátaim lettek, és hiányoznak, ha sokáig nem látom őket, nem próbálom aznapi hangulatukat megérezni és megérteni. Másrészt azért vonulok ki többször is eléjük, mert a képeim fogynak, eladódnak, és egyszer csak azt veszem észre: hiányzik a falról... hiányzik belőlem. Űr marad utánuk – ki kell tölteni ezt.

Mint minden művész, Balázs Ernő is keresi az elvont világ felé az utat. Először az absztrakt táj felé mutatja fel festői útlevelét. Odaát kezdetben még evilági a táj, de lassan megjelennek fölötte is az utat mutató Ikaroszok, versenyt futnak vele a bámész sárkányok, sárkányölők és tudatalatti lázadó lények. Ez már a befele forduló művész. Ha ilyen hangulatban van, nemigen lehet megzavarni festés közben.

Meglepően könnyen tud képeiben feszültséget teremteni, de Isten adta képessége van ahhoz, hogy békítsen, feloldjon, áthidaljon. Igy születnek meg a meseszerű házak és tájak – amolyan ellenpólusai lévén ezek Kolozsvár belvárosi képeinek.

Minden alkotóművésznek megvannak a szakmai titkai. Balázs Ernőnél talán az időzítés, az idővel való versenyfutás mikéntjei lehetnek lelakatolt festőládába zárva. Mert mindig visszatérni, hónapról hónapra azt könnyen lehet. De révbe érni, és beállni csendben a Kolozsvár-mítoszt éltetők sorába - az már több mint férfimunka.

Szabó Csaba

Főmenü: